Ő lehetett a Föld történetének legnagyobb szárazföldi állata

Az ősvilág óriásai mellett is gigászi méretekkel rendelkezhetett a Sauropodák családjába tartozó Amphicoelias, pontosabban a fragillimus nemzetségbe tartozó egyedek. A 150 millió éves fosszília felfedezésének érdeme Oramel Lucas nevéhez köthető, aki 1877-ben találta meg az állat hiányos, de így is hatalmas csigolyadarabját Coloradóban. A méreteinek becslése nem ment zökkenőmentesen, ráadásul sokan csak a 25 méter hosszúságot elérő altus nemzetséget fogadják el napjainkban hivatalosan, ugyanis még ez az egyetlen csigolyacsont is eltűnt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Az ásatási feljegyzések és illusztrációk szerint a fosszília 2,7 méter magas volt, és bár egy jókora, vélhetően az állathoz tartozó combcsontot is találtak mellette, a kalkulációknál a hasonló anatómiával rendelkező Diplodocust vették alapul. A szintén a késő jura időszakban élő növényevő Diplodocus 26 méteres hosszához viszonyítva Edward Cope és paleontológuscsapata 1877-ben úgy becsülte, hogy az Amphicoelias fragillimus minimum 52 méter hosszú, filigránabb, de legalább 50 tonnás súlyt elérő őslény lehetett. Nem sokkal felfedezése után azonban az állathoz köthető csontok eltűntek, csak a jegyzetek maradtak, ezért aztán sokan egyetértenek a hivatalos állásponttal, miszerint amíg nincs meg az utólag Maraapunisaurus fragillimusra keresztelt állat maradványa és ezzel a pontos adatok sem állnak rendelkezésre, addig nincs miről beszélni. Ebben a formában és a mérési módszerek függvényében viszont a Patagotitan és az Argentinosaurus marad a csúcstartó a Sauropodák között. Utóbbi a becslések szerint a 40 méteres hosszt is elérhette, súlya pedig meghaladta a 90 tonnát.