A múlt század legsikeresebb Formula-1-es autója: McLaren MP4/4

Nincs olyan motorsportrajongó, aki ne ismerné a Formula-1 történetének legnagyobb házon belüli csatáját, ami 1988-ban vette kezdetét, háttérbe szorítva gyakorlatilag minden más pilóta ténykedését annak idején. Ayrton Senna és Alain Prost párharca az F1 históriás könyvében előkelő helyen szerepel, azonban méltatlanul kevés szó esik arról az autóról, ami a két legendás pilóta alatt duruzsolt. Gyakorlatilag képtelenség volt beleszólni kettejük harcába, ugyanis a McLaren MP4/4 olyan jól sikerült, hogy máig az egyik legeredményesebb autónak számít a Formula-1 történetében. Pontosabban a harmadik, ha a statisztikákat vesszük alapul, mivel a hőskorban az Alfa Romeo járgánya, a 158-as típus 100 százalékos sikerrátával büszkélkedhetett az 1937-es szezonban. A hivatalos 6 futamból mindent megnyert a Juan Manuel Fangio - Giuseppe Farina páros, a McLaren MP 4/4 kódszámú autója ezzel szemben "csak" 93 százalékos győzelmi teljesítményre volt képes. A wokingi gárda versenygépe mellett szól azonban, hogy a Senna-Prost párossal a kormány mögött tizenhat futamból tizenötöt nyertek meg a 88-as szezonban, ezzel jóval szélesebb skálán bizonyítva az autó már-már tökéletes képességeit.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A szezon előtt senki nem számított ekkora dominanciára, különösen azért, mert az új technikai igazgató személyében Gordon Murray érkezett a McLarenhez, aki elég nagyot bukott az előző idényben a Brabham autójával. Bár a már kétszeres világbajnok Prost garanciát jelentett a jó teljesítményre, ahogy az elképesztően tehetséges Ayrton Senna érkezése is, a két pilóta remeklése sem lett volna elég az idény során szerzett tíz kettős győzelemhez és a teljes mezőny leuralásához.

Murray nem engedett elképzeléseiből, hiába könyvelte el bukásnak a közvélemény a Brabham-féle koncepcióját. A lényeg az volt, hogy az autó súlypontját a lehető legalacsonyabbra helyezzék, emiatt azonban teljesen át kellett építeni a korábbiakban megszokott belső szerkezetet. A turbókorszak utolsó évébe lépve a Honda erőforrásai voltak a legerősebbek, azonban magát a motort is alacsonyabbra kellett tervezni, ahogy az üzemanyagtartályt is. Az újonnan kifejlesztett szénszálas kuplung átmérője kisebb lett, megnövekedett a tengelytáv, az autó hosszabb lett, a pilóták pedig jóval alacsonyabban ültek a megszokottnál, ami szintén előnyére vált az autónak, stabilabbá téve az egész felépítményt. A kocsi még a tervezőket is meglepte, ugyanis minden szárnybeállítás mellett kellően nagy volt a leszorítóereje a pokoli tempó mellett.

forrás: Wikipedia / Angelo Orsi

A legendás Senna - Prost páros

A krónikákhoz hozzátartozik, hogy az autó gyakorlatilag az utolsó tesztre állt össze teljesen, a döbbenet pedig ekkor ült ki a mérnökök arcára. Az addig a teszteken remeklő Ferrari egykörös idejénél Senna két másodperccel volt gyorsabb, ami már akkor is utcahossznak számított a királykategóriában. Lényegében minden összeállt, a szabályváltoztatások kedveztek a McLarennek, a Honda motorja hihetetlen erős volt, két fantasztikus pilóta vezette a járgányt, miközben az aerodinamikai részleg is csodát tett. Csupán a Ferrari és Gerhard Berger volt képes legyőzni a McLarent az évben, persze hol máshol, mint az Olasz Nagydíjon.

Noha a Ferrari befutott a konstruktőri világbajnokság második helyére, a McLaren pilótái 199 pontot szereztek az idényben, szemben az olaszok 65 pontjával. Senna világbajnokká avanzsált, végül pedig a wokingi gárda legnagyobb "problémája" saját pilótáik házon belüli harca lett. Végül 35 évvel később egy bizonyos Max Verstappen volt az, akivel a Red Bull túlszárnyalta a McLarent a futamgyőzelmek százalékos arányát tekintve. Az ő modern kori gépük, amit Adrian Newey tervezett, a 2023-as idényben 22 futamból 21-et nyert meg. Ebből húszat Verstappen, egyet pedig Sergio Perez, így talán kijelenthető, jóval kevésbé volt izgalmas a tavalyi idény, mint a legendás 1988-as.