Furcsa szilveszteri szokások szerte a világból

Konfettizápor, tűzijáték, pezsgő, lencsefőzelék és újévi fogadalmak tarkítják hazánk szilveszteri szokásait, amik kihagyhatatlan részét képezik az ünnep körüli felhajtásnak. A világ számos országához hasonlóan kőbe vésett népi hiedelmeink és babonáink szoros kapcsolatban állnak a vízválasztó nappal, amivel elbúcsúztatjuk az óesztendőt, egyúttal pedig köszöntjük az újévet. Bár vannak átfedések, az eltérő kultúrák eltérő hagyományokat hoznak magukkal, amik hazai szemmel sokszor furcsának tűnnek, épp ezért érdemes említést tenni róluk, hogy ne érjen meglepetés minket, főleg ha Magyarország határain túl ér minket január elseje.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Dél-Amerika igencsak távol esik hazánktól, így nem meglepő módon nagyon eltérő az a hozzáállás, amivel az országok lakói állnak az újévhez. Chilében az igazán autentikus hagyományőrzés jegyében az emberek meglátogatják szeretteiket a temetőben, de nem ám csak úgy ímmel-ámmal, ugyanis gyakorlatilag a teljes estét ott töltik, egészen reggelig. Ecuadorban házak elé madárijesztőket állítanak, amiknek felgyújtása és elégetése elűzi a balszerencsét, és megtisztulást hoz a következő évre. Alapvetően jellemző a latin-amerikai országok nagy részére, hogy oda kell figyelni, milyen színű alsóneműt viselnek az emberek szilveszterkor. A sárga szerencsét hoz, a pirosas árnyalatok pedig a szerelmet hivatottak bevonzani, ami igencsak különlegesnek számít a fagyöngy alatti csókváltáshoz képest, ami az angol hagyományok fontos része. Törökországban szintén fontos szimbólum az öltözék színe, a hagyomány szerint a piros az, ami elhozza a jó szerencsét.

Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban abban a pillanatban, ahogy éjfélt üt az óra, a hagyomány szerint minden harangkongásnál meg kell enni egy szőlőszemet, tehát szám szerint tizenkettőt, lévén híres borvidékekről beszélünk. Itáliában nem szokatlan a megunt holmik kidobálása mediterrán lazasággal, ugyanis az eszközöket az ablakon keresztül hajítják az utcára. Franciaországban még késő éjjeli szüret is a hagyományok részét képezi, a gyerekek aprópénzt kapnak a rokonoktól, de az is elterjedt szokás, hogy a nagy házak portásait és őreit ajándékokkal lepik meg a lakók. Svájcban a bőség érdekében december 31-én annyi jégkrémet vesznek az ünneplők, amennyit csak elbírnak, amit rituálé szerűen éjfélkor földhöz vágnak, ez bőséget és szerencsét garantál a jövőben.

A tárgyak kidobálása, ahogy hazánkban, úgy Indiában sem megszokott, sőt tiltott, ugyanis ezzel a balszerencsét engedjük be az ajtón. Oroszországban cetlikre írják a jókívánságokat, amiket aztán elégetnek, a hamut pedig egy pohár pezsgőbe borítva egy koccintás után megisszák éjfél előtt. Svédországban és Norvégiában az étlapra rizspuding kerül, amibe elrejtenek egy szem mandulát, aki pedig megtalálja a családtagok közül, arra bizonyosan jólét és nagy szerencse vár az új esztendőben. A hollandoknál és a skótoknál nagy hagyománya van a hazánkban is egyre népszerűbb újévi hideg vízben való megmártózásnak, ami megtisztulást és egészséget hoz a hipotermiát legyűrő szervezetnek. Németországban egészen konszolidáltan állnak az ünnephez, szilveszter estéjén minden évben levetítik a mindössze 18 perces fekete-fehér angol vígjátékot, a ‘Dinner for One’-t. Főként az idősebb generációra jellemző, hogy bár betéve ismerik a történetet, mégis leülnek a tévé elé megszokásból.

Lengyelországban a szilveszteri hagyomány részét képezi, hogy lovas szánok és szánkók kavalkádja közepette egyik háztól a másikig húzzák egymást az ünneplők, tánc és bőséges étel kíséretében. Japánban régi hagyomány a Joya-no-Kane nevű szokás, miszerint országszerte elhelyeznek 108 harangot, amikből 107 darabot megkongatnak mielőtt éjfélt üt az óra. Éjfélkor aztán az utolsót is megkongatják, a harangszó pedig elűzi azt a 108 káros szenvedélyt, amit az ország lakóinak tulajdonítanak. A Fülöp-szigeteken misztikus szimbólumként jelennek meg a kerek tárgyak és ételek, amiknek szilveszteri viselése és elfogyasztása magával hozza a bőséget és a szerencsét.

Külső szemlélőként igencsak destruktívnak tűnhet a dánok kapcsolata az újévvel, aminek esszenciáját a szeretet, a barátság és az egymás iránti tisztelet adja. December 31-én Dániában a már használhatatlan, vagy régóta porosodó, kevésbé értékes tányérokat és kerámiákat vágnak egymás házának bejárati ajtaja elé a családtagok és barátok, ezzel jelezvén a feléjük áramló szeretetet és tiszteletet. A hagyomány szerint minél több a törött holmi a küszöb előtt, annál szorosabb, tartósabb, és szeretetteljesebb kapcsolataik lesznek a következő évben.