Egy korszak vége: Gianluigi Buffon visszavonult

Buffon
Forrás: Jonathan Moscrop/Getty Images

Promóció

Defender élmények autentikus környezetben

Szeretnél képben lenni?

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozásod hibába ütközött, kérjük, próbáld újra!
Köszönjük, sikeres feliratkozás!
Facebook
Twitter
Pinterest

Egy átlagos focistakarrier a játékos harmincas éveinek közepén véget ér. A kapusok valamivel tovább húzzák, de az még a gólvonal előtt is igen nagy szó, ha valaki 45 évesen aktív – ráadásul majdnem ugyanolyan színvonalon képes játszani, mint pályája csúcsán. Gianluigi Buffon pontosan ezt tette.

Ez a cikk eredetileg az InStyle Men tavaszi nyomtatott számában jelent meg, Még hatvanöt évesen is védene, a tudása nem kopott meg címmel. A szezon végén azonban a világ valaha volt egyik legjobb futballkapusa számot vetett, és saját Twitter-oldalán hivatalosan bejelentette visszavonulását. Ezért itt, az online kiadásban is közreadjuk portréját.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Az olasz futballnak volt néhány igazi aranykora, még ha mostanában nem is pont az itáliai csapatok dominálják az európai kupákat. A kilencvenes években más volt a helyzet, sorra nyerték a trófeákat, játszották a döntőket. És olyan külföldi szupersztárok igazoltak szívesen az országba, mint a brazil Ronaldo, a francia Zinédine Zidane, vagy a holland Marco van Basten. Gondolhatjuk, mennyire nehéz lehetett egy olasz fiatalnak beverekedni magát valamelyik Serie A-s klub keretébe. Buffonnak 17 évesen sikerült, villámgyorsan a legjobbak közt kezdték emlegetni a nevét.

Nehéz születés egy sportos családba

Aligha lehetett kérdéses, hogy a kis Gigiből sportoló lesz: édesapja, Adriano súlylökő, édesanyja, Maria Stella diszkoszvető volt, mindketten dolgoztak tornatanárként, lányaik pedig röplabdáztak. Az viszont annál kínzóbb és borúsabb kérdés volt, hogy egyetlen fiuk egyáltalán egészséges lesz-e. Amikor 1978. január 28-án megszületett, a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, oxigénhiányos állapotba került. Szülei kézbe sem vehették a négykilós újszülöttet, akit rögtön az intenzív osztályra vittek, és sokáig inkubátorban tartottak. Az orvosok még akkor sem tudták megmondani, szenvedett-e maradandó agykárosodást, amikor hazaengedték. „Csak az isten tudhatja” – ezt a mondatot akarja a legkevésbé hallani bárki, akinek gyermeke születik. Szerencsére azonban idővel kiderült, Gianluiginak semmi baja, sőt anyja visszaemlékezése szerint kilenc hónaposan már megtette az első lépéseit, és kimondta első szókezdeményeit.

Buffon a Parma mezében
forrás: Allsport / Getty Images

1995 novemberében jött az áttörés. Itt éppen egy Juventus elleni meccsen viseli a Parma mezét

A tehetséges középpályás

Apja bár súlyos focibolond volt, soha semmit nem kényszerített a gyerekekre, így Buffonból sem akart minden áron futballistát nevelni. A fiú több sportágban is kipróbálta magát, az asztalitenisz tetszett a legjobban, a labdarúgás felé kezdetben nem a játék miatt közeledett, hanem a felszerelés tetszett neki. A nagy sporttáska, a mezek és a stoplis cipők. Hatévesen a Canaletto di La Speziában kezdte rúgni a bőrt, középpályást játszott, és ebben a pozícióban számított rá a Perticata is. Tízesztendős korának meghatározó élménye, amikor is a híres San Siro stadionban szerepelt utánpótlástornán, a venetói válogatott tagjaként. Többek közt a későbbi juventusos és válogatott csapattárs, Cristiano Zanetti oldalán, még mindig a mezőnyben.

Nővére szerint kicsit furcsa látvány volt a pályán a tüsi hajú, a többieknél magasabb, vékony lábú, picit pókhasú srác. Nem volt véletlen a pocak, ugyanis imádott enni, az egyik kedvence a mortadellás szendvics volt. Amúgy nem számított ügyetlennek, rögtön első meccsén szabadrúgásgólt lőtt, és a korosztályában pontrúgás-specialistának mondták. Azonban az 1990-es olaszországi világbajnokság idején Kamerun meccsei átkapcsoltak valamit a fejében.

Thomas N'Kono
forrás: Peter Robinson / EMPICS / Getty Images
Thomas N'Kono, a nagy példakép

Afrikai példakép

Azon a tornán ugyanis Thomas N'Kono védte a kameruni válogatott kapuját. Buffon már korábban is látta őt játszani, amikor klubjával, az Espanyollal kiverték az AC Milant az UEFA-kupából. A vébén valódi bálványává vált az afrikai kapuvédő a maga akrobatikus stílusával, könnyeket is hullajtott, amikor kiestek Anglia ellen. Viszont megjelent egy igazi cél a szeme előtt, talán először érzett ilyet, amióta sportolni kezdett: focikapus lesz.

Csakhogy ezt kitalálni sokkal könnyebb volt, mint megvalósítani, csapata kimondottan a középpályán számolt vele, csakúgy, ahogyan az őt egy ideje már figyelő Inter tette volna. De Buffon hajthatatlan volt, védeni akart, ezért a Bonascolába igazolt. Az ottani kapusedző, Avio Menconi látta benne a tehetséget, és bár a vetődés helyes technikájára és más alapokra meg kellett tanítania, hitt abban, hogy erre született.

Buffon a válogatottban
forrás: Alessandro Sabattini / Getty Images

1997 októberében, az oroszok elleni vébé-pótselejtezőn védte először a válogatott kapuját

A Milan nagyon akarta

Gyorsan felhívta magára a nagyobb egyesületek figyelmét. Az AC Milan odáig ment, hogy postán küldött egy szerződést a szülőknek, akik viszont nem szerették volna, hogy kisfiuk túl messzire kerüljön otthonról. A Bologna próbajátékra hívta, de ott nem találták meggyőzőnek, visszaléptek a szerződtetésétől. A harmadik kérő a Parma volt, náluk is voltak kétkedők, többek közt a sportigazgató. Volt viszont valaki, aki egyértelműen a jövő nagy olasz kapusát látta minden mozdulatában: Ermes Fulgoni, a klub egyik kapusedzője addig győzködte kollégáit, míg végül rá nem bólintottak az üzletre.

Így került Gigi Buffon tizenhárom évesen Parmába, messze az otthontól. A Maria Luigia bentlakásos iskolában lakott, pár percnyi sétára az Ennio Tardini Stadiontól. Eleinte már a bentlakásos szótól is irtózott, ám hamar beilleszkedett, és úgy érezte, a pályán is bizonyít. Ráment a látványra, a védések közben szinte pózolt, miközben gyermeteg hibákat is elkövetett. De meg volt győződve arról, jó úton jár. Egészen addig, amíg az utánpótlás-vezető azt nem mondta neki, vagy változtat, vagy hazamehet. Derült égből villámcsapásként érték ezek a szavak, de összekapta magát, pár hétre rá szinte egymaga nyert meg csapatának egy korosztályos tornát, két büntetőt hárítva, a sajátját értékesítve.

Parma 1997/1998-as csapat
forrás: Mark Sandten / Getty Images

A Parma csapata az 1997/98-as BL-szezonban. Álló sor (balról): Sensini, Stanic, Strada, Thuram, Buffon, D. Baggio. Guggolnak (balról): Mussi, Chiesa, Cannavaro, Crespo, Benarrivo

A hírnév íze

1993-ban az U16-os Európa-bajnokságon szerepelt a válogatottal – mások mellett Francesco Totti is a csapattársa volt. Bravúrjai is kellettek ahhoz, hogy végül ezüstéremig meneteljenek, hiszen a spanyolok ellen két, a csehekkel szemben három tizenegyest hatástalanított. Ekkor került először a La Gazzetta dello Sport napilap címoldalára, ahol a 16 éves tenisztehetséggel, Francesca Bentivoglióval együtt méltatták. Hazatérve a Róma és Parma közti vonatúton azt hallotta, egy csapat tinédzser éppen egy tehetséges kapusról beszélget. Címeres melegítőjében büszkén húzta ki magát: „Én vagyok az.”

A Parma felnőttcsapatának akkori vezetőedzője, Nevio Scala is láthatott valamit az ifjú Gianluigiban. 1995-ben elvitte magával az észak-amerikai turnéra, amit a tinédzserek minden csínyével és szemtelenségével hálált meg. Ha az volt a kérés, kerüljék a golfpályát, naná, hogy a kiskocsival randalírozott, amikor azt mondták, ne egyenek gyorskaját vagy édességet, akkor gigantikus fagylaltot nyalogatott. Scala viszont nem volt rá mérges: tudta, még éretlen, és semmi mást nem tesz, csak úgy viselkedik, ahogyan egy átlagos gyerek az ő korában. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy tisztelje edzőit, csapattársait és a klubot. Ilyen téren nem is volt gond soha.

Buffon, a balhés


Gigi Buffon soha nem számított túlzottan vehemens, kötekedő vagy balhés játékosnak. Első piros lapját 2006-ban kapta, és még egy 2018-as BL-negyeddöntőre emlékezhetünk, amikor teljesen begőzölve üvöltötte le a bíró haját. De amúgy szinte mindig mosolygós, jókedvű a pályán, van egy-két jó szava még az ellenfelekhez is. Néhány kisebb-nagyobb stiklije azért volt így is.

14 évesen már cigarettázott, és egy-két spanglit is elfüstölt, de igazán nagy visszhangot azzal váltott ki, amikor a Parmánál a 88-as számot választotta a mezére. Az ugyanis antiszemita szimbólumnak számít, bár ő állítólag csak az erőt jelképező négy gömböt látta benne. Nagyjából ugyanekkor hamisított bizonyítványt, hogy felvegyék az egyetemre – emiatt börtönbe is kerülhetett volna, de megúszta pénzbüntetéssel. 2006-ban pedig a tilalom ellenére sportfogadásokat kötött.

Tizenhét évesen a mély vízben

Egészséges önbizalomnak soha nem volt híján Buffon. Fulgoni rajta kívül idősebb srácokat is edzett, akikre egyszer ráförmedt, mondván vegyenek példát Gigi hozzáállásáról, figyeljék meg, hogy húszéves korára már a Serie A-ban fog védeni. Erre ő rávágta: „Na jó, Mester, de mit csináljak addig?” Ez akkor csak viccnek hangzott, de hamarosan úgy alakult, hogy valóban nem kell kivárnia a húszat, hogy az olasz élvonalban is bemutatkozhasson. Megsérült ugyanis az első számú hálóőr, Luca Bucci. Bár a cseréje, Alessandro Nista bevethető lett volna a következő meccsen, az edzéseken Buffon rendre elképesztően magasra tette a lécet. Végül Scala kapusedzőjéhez fordult, és azt kérdezte: „Te is látod, amit én?”. „Még jobb, mint gondoltuk, de nem teheted be a Milan ellen. Ha megégünk, soha nem teszi túl magát rajta” – érkezett a válasz.

A hétvégéhez közeledve azonban Scala egyre biztosabb volt a dolgában. Odahívta magához a kapust, és megkérdezte: „Mi lenne, ha te játszanál?” Habozás nélkül, határozottan jött a felelet: „Semmi probléma, ezért vagyok itt!” Ez a magabiztosság meggyőzte az edzőt, a meccsnapon Buffon még annyival ráemelt, hogy reméli, a Milannak befújnak egy tizenegyest, hogy kivédhesse. A társak jobban izgultak, mint ő, tartottak tőle, hogy ennyire zöldfülű játékos áll a kapuban. Nyugtalanságukat fokozta, amikor látták a buszon édesen szundítani, néhány órával azelőtt, hogy Roberto Baggióval, George Weah-vel vagy Zvonimir Bobannal nézne szembe.

Buffon védi Figo 11-esét
forrás: Mike Egerton / EMPICS / Getty Images

A 2003-as Bajnokok Ligája elődöntőjében Luis Figo büntetőjét is kivédte

Először az öltözőben vált feszültté, de ott már a többiek feltétlen támogatását érezhette, sőt a játékoskijáróban a milanos Paolo Maldini is végigmérte, majd sok sikert kívánt neki. Amikor kifutottak a gyepre, elmúlt minden kétség, és ez a 17 éves srác kivédte az AC Milan klasszisainak szemét, több lélegzetelállító bravúrt is bemutatott, a találkozó 0-0-lal zárult. Az újságok és a televíziók is vele voltak tele. És mégis, ha annak az 1995. november 19-i meccsnek a csapatképeit nézzük, Buffont sehol sem találjuk. Részben izgalmában, részben azért, mert az utánpótlásban nem volt a fényképezkedéshez szokva, simán lemaradt róla.

Superman születik

Az 1996-1997-es idényben már egyértelműen ő volt a Parma kezdőkapusa, igazán sikeres éveket töltött el a klubnál. 1997-ben kivédte az Internazionalét erősítő Ronaldo tizenegyesét, ami után a szurkolók Supermannek nevezték el. Bitang erős csapat volt az akkori Parma, olyan nevekkel, mint Lilian Thuram, Fabio Cannavaro, Hernán Crespo, Faustino Asprilla, Juan Sebastián Verón, és még lehetne sorolni. Nem véletlen, hogy sikerkorszakot éltek, nyertek Olasz Kupát, Szuperkupát, sőt az UEFA-kupát is behúzták.

Kupagyőzelem a Juventusszal
forrás: Emilio Andreoli / Getty Images

A Juventusszal tizenkétszer nyerte meg az olasz bajnokságot. Ebből kettőt a Calciopoli-botrány miatt elvettek a csapattól

A sikerek ellenére igent mondott, amikor 2001-ben a Juventus hívta, 100 milliárd lírát fizettek ki érte, ezzel a világ legdrágább kapusa lett. A holland Edwin van der Sar helyére érkezett, elég komoly átalakuláson ment át akkor a Juve, távozott többek közt Zidane és Inzaghi, érkezett Thuram és egy másik későbbi klubikon, Pavel Nedved. Jöttek is a sikerek, bajnoki címek, kupagyőzelmek. De valahogy a Bajnokok Ligájában nem jött össze soha. Torinói évei alatt három döntőt játszott, megnyerni egyet sem tudott, de ez nem rajta múlt. 2003-ban nagyon közel járt hozzá, a Milan elleni döntőben két büntetőt védett ki, pechjére a túloldalon Dida hármat. Talán emiatt is alakult ki nála év végére depresszió, szakembert is fel kellett keresnie.

Közben a válogatottnak is kétséget kizáróan első számú kapusa lett. 1996-ban még az U21-gyel nyert Eb-t, Cannavaro, Nesta, Totti, Tacchinardi oldalán, majd 1997-ben a fagyos orosz télben a felnőtteknél is bemutatkozott. Az 1998-as világbajnokságon még csak kerettag volt, a 2000-es Európa-bajnokságról sérülés miatt maradt le, de a következő nagy tornákon már vele kezdődött az összeállítás. A csúcsra 2006-ban ért fel hazája nemzeti együttesével: úgy nyerték meg a németországi vébét, hogy akciógólt nem szerzett ellene egyik rivális sem. A csoportban Zaccardo öngólja, a döntőben Zidane tizenegyese és a párbaj pár lövése jutott át a gólvonalon.

A világbajnoki trófeával
forrás: Eddie Lemasitre / Getty Images

Talán pályafutása csúcsa a 2006-os világbajnoki cím

Purgatórium és újjászületés

Számtalan látványos védés, rengeteg egyéni cím és csapatban begyűjtött elismerés – de nem ezek teszik igazi legendává. 2006-ban, világbajnokként válaszút elé került. A Juventust a Calciopoli-botrány miatt visszasorolták a másodosztályba, ő pedig valószínűleg mehetett volna bárhová. De maradt a B-ligában, Alessandro Del Piero, Pavel Nedved és David Trezeguet oldalán kiharcolták a feljutást és végigcsinálták az újjáépítést. 2011-ben a klub történetének egyik legsikeresebb időszaka következett, zsinórban kilenc bajnoki címet zsebeltek be, ebből nyolc Buffonnak is jutott – közben tett egy kitérőt Párizsba, ahonnan a francia aranyéremmel tért haza.

A Juventust másodszor már csak a Parma kedvéért hagyta el, otthonról hazatért, hogy segítsen a jelenleg Serie B-s klubnak. Az Inter elleni kupameccsen bizonyította, hogy reflexei és képességei mit sem koptak, hiába töltötte januárban a 45-öt, hiába nem élt még csapattársai nagy része, amikor ő a Milan ellen brillírozott. Közben gyerekeivel focizgat, saját borát kortyolgatja, mi pedig élvezzük a védéseit, amíg lehet, mert jó eséllyel a világ valaha volt legjobb kapusát figyelhetjük.

(A cikk elkészítésében nagy segítség volt a goal.com, a Mirror, valamint a juventus.com cikke és Gianluigi Buffon-Roberto Perrone: Numero 1 című könyve.)

A cikk a nyomtatott lapban
forrás: InStyle Men
Cikkünk eredetileg a tavaszi InStyle Men magazinban jelent meg, más címmel

Videók

Promóció

Defender élmények autentikus környezetben

Kép
Életmód

Chris Hemsworth mutatja: kőkemény edzéssel készül a Thor-test

Ahhoz, hogy skandináv viharistennek nézz ki, elég komoly munkát kell elvégezni.

Kép
Szórakozás

Borzongató a története: a rejtélyes Alaszka-háromszög

A Bermuda-háromszög bolygónk egyik legmisztikusabb területe, azonban akad egy ennél sokkal veszélyesebb vidék, az Alaszka-háromszög.

Kép
Szórakozás

Nem volt elég olasz – ezért bukott egy fontos filmet Stallone

A szerep csak egészen apró lett volna, a film viszont nagyszerű. Sylvester Stallone elmondta, miért nem került be.

Kép
Szórakozás

Vadiúj Lego-szettek jönnek a Star Wars-napra

A rajongók számára igazán jeles nap május negyedike, ezekkel a készletekkel lehet megünnepelni.

Kép
Stílus

Anyák és apák napjára is készült egy különleges Swatch

Természetesen mindkettőt az odaillő Simpson karakterrel díszítették.

Kép
Szórakozás

Film vs. valóság: a Kapj el, ha tudsz igaz története

A Frank Abignale életrajzi könyvét feldolgozó film egy magával ragadó, sodró lendületű alkotás, nagyszerű alakításokkal, azonban a valóságban a történet korántsem volt olyan színes és izgalmas, mint ahogy a vásznon bemutatták.

Szeretnél képben lenni?

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozásod hibába ütközött, kérjük, próbáld újra!
Köszönjük, sikeres feliratkozás!