Gigantikus hal Magyarországon? Igen, volt ilyen is, ráadásul nem is olyan régen

Az idők során nem kevés állatfaj szenvedte meg az ökológiai károkat, és az urbanizáció hatását Magyarországon is. Értékes madárvilágunk több tagja áldozatul esett a beavatkozásoknak, ilyen volt például a nyírfajd, valamint a nagy számban előforduló pelikánunk, a rózsás gödény is. Már utóbbinak sincs költőállománya, azonban a szerencsések egy-egy átutazó példányba a Hortobágyon már belefuthattak.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Az egyik legnagyobb fájdalom a kapitális vizákhoz köthető. Az elmúlt 160 év halászati feljegyzéseiből az is kiderült, melyik volt a legnagyobb kifogott példány hazánkban. Egészen hihetetlen, de 1857-ben hálóba került egy majdnem hétméteres, 560 kilogrammos monstrum. Bár az adatok régről származnak, és néhány feljegyzés szerint az állat valójában 420 kilogrammot nyomott, így is bődületes méretű példányról beszélünk.

Már Mátyás király korában az egyik legértékesebb exportcikknek számított a viza húsa, de a későbbiekben is kedvelt zsákmány volt a halászok körében az ikrájából készült különleges kaviár miatt. A tokfélék családjába tartozó, cápára emlékeztető porcos hal rendkívül lassan nő, de akár 100 évig is élhet. A fiatal vizák főként gerinctelen állatokkal táplálkoznak, például csigával és kagylóval, de ahogy idősödnek, úgy válnak egyre inkább halfogyasztókká.

forrás: Wikimedia - Seedlens

Felül a kifejlett, alul a fiatal példány rajza látható

Magyarországon az élettere folyamatosan csökkent a Dunán valamint a Tiszán a folyószabályozás által épített vízlépcsők hatására, miközben értéke miatt az orvhalászok is sokat tettek eltűnéséért. A Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőművek mellett a túlhalászat és a vízszennyezettség fokozódása miatt szép lassan teljesen eltűntek a kapitális példányok hazánkból.

Európa legnagyobb édesvízi hala ma már leginkább az Azovi-, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger, valamint a hozzájuk tartozó folyóvizekben található meg. Alapvetően a sós vízben is otthon érzi magát, ívásakor keresi fel a folyók sekélyebb vizeit. Hazánkban az utolsó hivatalosan feljegyzett vizafogás 1987-ben történt a Duna paksi szakaszán, akkor egy három méter hosszú, 180 kg-os példányra sikerült bukkanni.

Az emberi gyarlóság, és a természetben örök sebet ejtett károk ellenére a visszatelepítésével már próbálkoztak hazánkban a korábbiakban, arra viszont nagyon kevés esély van, hogy valaha is találkozhatunk egy gigantikus vizával. Bár az állat egy megfontoltan közlekedő hal, valószínűleg sokkoló látvány lenne egy dunai fürdőzés során bárki számára, ahogy egy több méteres monstrum úszik el mellette. Azért bízunk benne, hogy a természet egyszer visszakapja azt, amit elvettünk tőle, és egyetlen más fajnak sem kell megsínyleni a továbbiakban az emberi beavatkozás okozta károkat.