Vedd észre, ha gyermeked szorong az iskolakezdéstől

A szeptember egyenlő az iskolakezdéssel, az új tanév most másodikán, hétfőn veszi majd kezdetét. Nyilván gyerekek ezrei várják, hogy újra találkozhassanak barátaikkal, de sajnos sokan vannak azok is, akik valamiért félnek, szoronganak ilyenkor. Talán nem jönnek ki jól a többiekkel, esetleg pont egy iskolaváltás vagy a továbbtanulás miatt kerülnek új környezetbe, netán teljesítménykényszert éreznek. És akkor a származásról, anyagi háttérről, fogyatékosságról még nem is beszéltünk.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

De miről vehetjük észre, hogy gyermekünk esetleg szorong a rá váró új kihívásoktól?

Jelentkezhetnek például fizikai tünetek: akár fej- vagy gyomorfájás, étvágytalanság, emésztési problémák. De alvászavarok is felléphetnek, lehet, hogy nehezebben alszik el, vagy többször is felriad. Első lépésként erősen ajánlott a háziorvost felkeresni, hogy kizárhassuk az esetleges betegségeket, és rámutathassunk, valóban lelki gyökerei vannak a fizikai tünetnek.

De észlelhetünk változásokat a gyermek viselkedésében is. Ha például minden más ok nélkül izgatottabbnak tűnik, vagy éppen morcosabbnak, lehangoltabbnak, akár még dührohamai is vannak, gyanakodhatunk arra, hogy valami bántja, foglalkoztatja. Ugyanez lehet a helyzet, ha halogatja a dolgait, feledékenyebb lesz, kevésbé tud odafigyelni a feladataira, folyton ellenkezik, a megszokottnál ragaszkodóbb. Akár még olyan, már maga mögött hagyott szokások is visszatérhetnek, mint az ágybavizelés vagy a hüvelykujjszopás.

Mit tehet ilyenkor a szülő?

Előfordulhat, hogy a gyerek el tudja mondani, hogy valami bántja, esetleg szomorú, de azt már nem, hogy mi áll emögött. Így a legfontosabb, hogy szülőként vegyük észre a jeleket, és ha valami eltér a megszokottól, próbáljuk kideríteni, mi lehet az, és mi az oka. A legrosszabb, ha mi is szorongóvá válunk, vagy esetleg erősítjük a szorongásokat, például azt mondjuk, hogy valóban előfordulhat, hogy egyedül kell majd töltenie az órák közti szüneteket. Hiba az is, ha jelentéktelennek állítjuk be a gondjait, legyintünk rá, és azt mondjuk, nem nagy dolog. De az sem jó, ha másokhoz, akár testvéreihez, barátaihoz hasonlítjuk, azt lobogtatva, hogy bezzeg nekik nincs ezzel semmi bajuk.

Ehelyett inkább mondjuk el, hogy megértjük a helyzetét, de biztassuk, emeljük ki azokat a pozitív dolgokat, amik ilyenkor segíthetnek, mutassunk rá a jó tulajdonságaira, és biztosítsuk arról, bármi is történik, mindig mellette leszünk és támogatjuk. Próbáljuk nem eldöntendő kérdésekkel kinyomozni, mi nyomasztja, úgy könnyebben megnyílhat. Ha fény derült a problémára, mondjuk el, nincs egyedül vele, nagyon sok gyerek érezhet hasonlóan. Akár még a légzőgyakorlatok is jól jöhetnek. Nem mindenkinél működik, de sok gyereknél hasznos a tennivalókat listába szedni, és együtt pipálgatni azokat a tételeket, amikkel már rendben vagyunk.

Ha már mindent megpróbáltunk, és nem javul, sőt esetleg romlik is a helyzet, akkor pedig ne féljünk segítséget kérni szakemberektől.

(forrás: HuffPost)