Promóció
Miatta nem kapnak utolsó vacsorát a halálraítéltek Texasban


Ahol még egyáltalán létezik a halálbüntetés, sokszor bevett szokás, hogy az elítéltek kérhetnek valamit az utolsó étkezésükre.
Gyakran hallani vagy olvasni, hogy a halálraítélteknek lehetnek utolsó szavaik, utolsó kívánságuk, illetve van egy utolsó étkezésük, amelyre bármit kérhetnek. Ez így önmagában nem teljesen igaz, hiszen eleve nem mindenhol tesznek lehetővé ilyesmit, másrészt pedig azt is korlátozhatják, hogy mit tartalmazhat például az utolsó vacsorára vonatkozó kérés. Még az Egyesült Államok egyes államai között is nagy a szórás, Floridában például 40, Oklahomában 25 dollár a felső határ, de akad, ahol az alkohol és a dohánytermékek tiltólistásak. Van, ahol a rabtársak is részesülnek a menüből, máshol meg a börtönőr ül le a halálsoron lévővel.

Texasban viszont 2011 óta nincs lehetőség utolsó vacsorára, és ezt nagyrészt egyetlen egy elítéltnek köszönheti mindenki. Lawrence Russell Brewer tizenhárom évet töltött a Jasper megyei börtönben, miután rasszista indíttatásból, különös kegyetlenséggel megölt egy embert. Nem egyedül tette, egyik társára szintén halálbüntetést szabtak ki, ezzel ők lettek az első olyan fehér elítéltek, akiket Texasban fekete áldozat kárára elkövetett bűncselekmény miatt küldtek halálsorra. Harmadik társuk életfogytot kapott.
De mit is tett Brewer ezen a gyilkosságon kívül, amiért megszüntették az utolsó vacsorához fűződő kívánságokat? Mondhatnánk, hogy csak élt ezzel az – Texasban 1924 óta létező – gesztussal, de nem pont ez történt. Míg előtte sorstársai beérték például egy hamburgerrel, sült krumplival és kólával, esetleg sült csirkével, steakkel vagy jégkrémmel, addig ő egy elég rendes listát összeszedett.
Kért sült okrát ketchuppal, csirkét mártással és hagymával, sajtos omlettet marhahússal, jalapeñóval és kaliforniai paprikával, egy triplahúsos, baconös sajtburgert, három fajitast, némi grillezett húst, fél fehér kenyeret, húsimádó pizzát, vaníliafagyit, mogyoróvajas karamellát, meg három gyökérsört. Majd amikor mindezt felszolgálták neki, annyit mondott:
Most nem vagyok éhes.
John Whitmire szenátor részben emiatt a viselkedés miatt indítványozta, hogy szüntessék meg az egész államban az utolsó étkezés szokását, mondván a halálsoron többnyire gyilkosok, sorozatgyilkosok, erőszaktevők tengődnek, akik egyáltalán nem érdemelnek semmiféle kedveskedést. Politikai ellenfelei persze azzal érveltek, hogy ilyen módon az ítélet-végrehajtók sem lesznek semmivel emberségesebbek az elítélteknél.
Whitmire szerint ez a gúnyolódás, amit Brewer elkövetett, elfogadhatatlan volt, ráadásul az áldozatok családjaival szemben sem tisztességes ez a helyzet. Mindenesetre Texasban 2011 óta immár nincs lehetőség utolsó menüt kérni, ugyanolyan börtönkosztot kapnak az utolsó napjaikban is a fogvatartottak, mint mindenki más a létesítményben.
Persze volt olyan is, aki hasonlóan tekintélyes menüsort kért, de meg is ette:
(A borítóképen Brewer látható, de az étel csak illusztráció.)

Promóció
Letisztult erő, ami megszólal: bemutatkozik a Nothing Headphone (a)
Favágás: a világ egyik legősibb és legkeményebb sportja
Elképesztő erőt, állóképességet és ügyességet igényel az „eredeti extrém sport”, amit sokan máig művelünk, csak éppen versenyen kívül.
Stílus és kényelem egyben: 6 sportcipő, ami a hosszú sétákat is bírja
Megnéztük, a vásárlók szerint mely sportcipőkben a legkényelmesebb a hosszabb séta!
Szinte már visszafogott a Jacob & Co. Keresztapa-órája
Ezt a visszafogottságot persze csak a korábbi kiadásokhoz képest kell érteni, amúgy kétféle dallamot játszik a Jacob & Co. The Godfather II.
Miért olyan nagyok az elvárásaink, ha randiról van szó?
Vannak olyan igények, amelyek teljesen érthetőek, és az érdekeinket szolgálják – de olyanok is, amelyek inkább csak hátráltatnak.
A Titanic utasa viselte ezt a Patek zsebórát
A hajó elsüllyedése óta a család tulajdonában maradt a 18 karátos arany Patek Philippe zsebóra.
Főként a férfiakat sújtja az ülőmunka fájdalmas mellékhatása
Ha sokat ülünk és keveset mozgunk, kockára tesszük egészségünket. Erre a problémára ráadásul ritkán gondolunk.







