Mégis mi közünk nekünk a halloweenhez? Hát ez!

„Magyarországon nincs halloween, Magyarországon mindenszentek van” – hallani és olvasni sokszor az intelmet október végéhez közeledve. De miért ne lehetne mindkettő? Annál is inkább, hiszen eleve nem zárják ki egymást, már csak a dátum szerint sem: halloween október 31-én van, mindenszentek november 1-jén, míg halottak napja november 2-án. Elseje eredendően az üdvözült lelkek emléknapja, valamint a megdicsőült Egyház ünnepe, míg másodikán az üdvösséget még el nem nyert lelkekről emlékezünk meg. A közbeszédben e kettő már nagyrészt összefonódott, a legtöbben ilyenkor keresik fel a temetőket, hogy gyertyát gyújtsanak elhunyt szeretteikért.

A halloween ezzel szemben valóban nem túl régóta van jelen az életünkben, idehaza a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején jelent meg és kezdett igazán elterjedni. És minél inkább terjed, annál nagyobb indulatokat képes felkorbácsolni, hiszen az egyik tábor szerint nincs ezzel semmi gond, míg mások úgy vélik, nem fér bele a hazafiasságba, a nemzeti értékek ápolásába. Pedig talán még többen fogadnák el, ha jobban megismernék, elhessegetnék a tévhiteket és megpróbálnák megérteni.

Ugyanis bár sokan amerikanizálódást, Amerika-utánzást emlegetnek, a halloween valójában ősi kelta hagyományokon nyugszik. A szó az All Hallow’s Eve, azaz Mindenszentek előestéje/éjszakája kifejezésből ered, egyik fő jelképe pedig a töklámpás. És meg is érkeztünk ahhoz az elemhez, amihez magyarként a legkönnyebb kapcsolódni. Ugyanis a tökfaragásnak Magyarországon is közel ezeréves hagyományai vannak, a legenda szerint I. László király parancsba adta az őröknek, hogy a visegrádi vártoronyba záratott Salamont sötétedés után is tartsák szemmel, ehhez pedig töklámpásokat használjanak. Innen ered egyébként a „Fénylik, mint Salamon töke” szólás is.

Később a huszadik századi magyar paraszti kultúrában is megjelent a tökfaragás: egymás megtréfálására éppúgy készítettek ilyen lámpásokat, mint a sötétség elűzésére és az ártó szellemek távoltartására. Nemcsak mindenszentekkor, hanem Luca-napra vagy akár farsangra is. Persze akkoriban még nem azt a fajta hatalmas, narancssárga héjú tököt használták erre a célra, amit manapság. Viszont ebbe belegondolva talán már nem is annyira idegen sokak számára a tökfaragás, ami amúgy tök jó családi program is lehet, órákat eltölthetünk a minták megrajzolásával, megmunkálásával, kidolgozásával.

De természetesen nemcsak ennyiből állnak a halloweeni szokások: a gyerekek sötétedés után csokigyűjtésre indulnak, sokan rémisztő motívumokkal díszítik fel házukat és kertjüket, de igen gyakoriak a tematikus beöltözős összejövetelek, házibulik is. Ezzel együtt persze ki kell mondani, hogy a halloween valóban pogány ünnep, de nem szabad összemosni a sátánizmussal vagy a gonoszsággal.

Lehet, hogy megosztó jelenség, de ezzel talán nincs is nagy baj. Attól, hogy valaki tököt farag és egy kis ijesztgetésre, csínytevésre is kapható október 31-én, másnap még kisétálhat a sírkertekbe mécsessel és koszorúval, hogy tiszta szívvel, őszinte érzelmekkel gondoljon azokra, akik már nem lehetnek vele többé.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!