Nem azért halogatsz, mert lusta vagy

Lassan másfél éve, hogy beköltöztünk a családi házunkba, de csak december elején jutottam el oda, hogy felfúrjam a falra a polcokat, feltegyem a képeket. Pedig nem is tartom magam lustának, egy halom dolgot megcsinálok, ha cserébe valami mást egy kicsit elhalaszthatok. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül, de a tudomány most jó hírrel tud szolgálni mindenkinek, aki beleesik néha hasonlóba. A halogatás ugyanis messze nem egyenlő a lustasággal.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Los Angeles-i Little Thinkers Center (amelynek nevéből, a Kis Gondolkodók Központjából ki lehet következtetni, hogy gyerekekkel foglalkozik) klinikai pszichológusa, Jenny Yip foglalkozott a problémával, természetesen nemcsak gyermekekre vetítve. Szerinte lényeges különbség, hogy míg lustaságról akkor beszélünk, ha valakiben egyáltalán nincs meg a késztetés, hogy legalább gondolkodjon a probléma megoldásán. A halogató viszont meg akarja csinálni, bosszantja, amikor eszébe jut a feladat.

Fontos a felismerés

A leghatékonyabban akkor emelkedhetünk felül a teendők elodázásán, ha kiderítjük, mire vezethető vissza. Ahogyan egy másik, a témával komolyan foglalkozó pszichológus, Linda Sapadin Hogyan győzzük le a halogatást a digitális korban című könyvéből kiderül, e téren is van ugyanis több embertípus: a perfekcionista, az álmodozó, az aggodalmas és az elutasító. Bár ezek nem feltétlenül határozhatók meg valamilyen vizsgálattal, azért magunkat többnyire be tudjuk sorolni.

Már csak azért is érdemes ezt megtenni, és dolgozni a megoldáson, mert a halogatásnak lehetnek kellemetlen következményei. Hátrányt szenvedhetünk a munkahelyünkön, magánéletünkben is problémákkal szembesülhetünk, és más teendők rovására mehet a viselkedésünk. Ráadásul érzelmi és mentális hatásokról is beszélhetünk, egy több mint 3500 egyetemi, főiskolai hallgató részvételével végzett kutatás eredményei depressziót, szorongást, megnövekedett stresszt, alvászavarokat, magányosságérzést mutattak ki egyebek mellett.

forrás: Paul Bradbury / Getty Images

A perfekcionista és az aggódó

Ez a két típus sokban hasonlít egymásra. A perfekcionista mindenben a tökéletességre törekszik, ez pedig gyakran nagyon komoly energiabefektetést igényel. Sokszor az is hátráltatja az ebbe a típusba sorolható halogatókat, hogy ha nincs kész tervük a megoldáshoz, akkor elveszettnek érzik magukat, emiatt csúszik el a megvalósítás. Az aggódók pedig határozatlanok, mások tanácsaira, megerősítésére szorulnak, és nehezebben változtatnak, ragaszkodnak az ismert, megszokott dolgokhoz.

Azt már a Cambridge-i Egyetem egyik kutatója, a Solving Procrastination (szabad fordításban Megoldás a halogatásra) weboldal létrehozója mondja, hogy a fenti két típus egyformán azért nem kezd neki bizonyos feladatoknak, mert félnek a kudarctól, a sikertelenségtől, a kritikáktól. Ilyenkor azt kellene elérni, hogy elengedjék a saját, kizárólag a tökéletességet elfogadó normáikat, engedjék meg maguknak a hibát. És szabjanak határidőket.

Az álmodozó

Ez a típus hajlamos megragadni az ötletek – sokszor nagyszabásúak – szintjén, a megvalósítást nehéznek vagy unalmasnak tartják, és a kivitelezéshez szükséges apróságok is visszavetik őket. Az álmodozás része lehet az is, ha külső beavatkozást, mondhatni csodát várnak, ami szükségtelenné teszi a befektetett kemény munkát és az erőfeszítéseket. De az is lehet, hogy egyben perfekcionisták is, mindig valami jobbat akarnak.

Esetükben a megoldást az jelentheti, ha különbséget tesznek az álmok és a célok között. Utóbbiakat konkrétabban körül kell írni, az álomban szereplő „hamarosan” vagy „majd egyszer” kifejezéseket is meghatározott időpontoknak kell felváltani. A kivitelezés folyamatát akár egy idővonalon is lehet rögzíteni, amit aztán lépésről lépésre követve elérhető a cél.

Az elutasító

Talán ez a típus zökkenthető ki a legnehezebben, az ide tartozó emberek úgy tekintenek az egész világra, benne a teendőikre, hogy mindent valaki más vár el vagy követel meg tőlük, nem pedig saját szándékukból akarják azt megtenni. Így aztán érthető módon a motivációjuk is igen gyenge.

Nekik azt kell fejben átkapcsolniuk, hogy ne valaki vagy valami ellen, hanem érte dolgozzanak. Ha például csapatban melóznak, és különböző vélemények ütköznek, a passzív-agresszív reakció és a háttérbe húzódás helyett beszélgetést kell kezdeményezni. Elismerni a jó ötleteket, érvelni a rosszakkal szemben. Az elutasító halogatók nehezen vágnak bele ilyen megbeszélésekbe, különösen azokkal, akiket a hierarchiában feljebb állónak gondolnak.

forrás: Bradenton Herald / Getty Images

Mondani könnyű

A változást elérni természetesen nehéz, ebből a szempontból a halogatás sok más mentális problémára hasonlít. Van, hogy mélyebben gyökereznek az okok, mint hittük, és azt a gondolkodást sem könnyű átbillenteni, ha a bukástól, az eredménytelenségtől félünk. Segíthet, ha elképzeljük magunkat, amint megoldjuk azt a bizonyos feladatot. Önmagában persze nem olyan nagy baj, ha néha halogatunk, de ha már az olyan, fent is részletezett tüneteket tapasztaljuk magunkon, mint a szorongás vagy az álmatlanság, és önerőből nem tudunk kilépni ebből, érdemes szakember segítségét is kérni.

CNN