Így fizetett 1,3 milliárd forintot egy hamis Omegáért az Omega gyár múzeuma

2021-ben bejárta a világsajtót, hogy egy 1957-es Omega Speedmastert rendkívüli áron 3,1 millió svájci frankért - mai árfolyamon kb. 1,3 milliárd forintért - sikerült eladni a Philips aukcióján. Már maga az összeg is figyelemre méltó, de a hírértékhez szükség volt még az alábbiakra:

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

- Az Omega órái nem szoktak milliárdos áron gazdát cserélni, ez a ritka Patekek, Rolexek és az egyedi vagy ultrakisszériás különlegességek ligája.

- Az Omega Speedmaster egy tömegek számára ismert és jól felismerhető modell, ez a típus volt ugyanis az, amit a NASA hosszas tesztelés és válogatás után alkalmasnak ítélt arra, hogy az űrhajósainak a rendszeresített időmérője legyen, így Omega Speedmastert viseltek a holdraszállók is.

- Az elárverezett 1957-es, CK2915-1 referenciaszámú Speedmaster kifogástalan állapotban volt, csodálatos, csokiszínűre fakult tropic diallal. A tropic dial, azaz trópusi számlap a napfény által kifakított számlapot jelenti, mely a környezeti hatások miatt elveszítette eredeti megjelenését. Bár ez gyártási hibára vezethető vissza, de ahelyett, hogy lehúzná egy óra értékét, éppen ellenkezőleg, felveri azt. Jelzi, hogy az órának története, múltja van, ráadásul minden tropic dial egyedi. Ez a számlap vezetett egyébként a lebukáshoz is.

- Az órát nem egy magánember, hanem a gyártó vette meg a saját múzeuma számára (ez nem annyira ritka, a Patek Philippe már több aukción adott elképesztő összeget egy-egy fontosabb darabért).

A történet a múlt héten vett fordulatot, amikor nyilvánosságra került, hogy a rekordárú Omega Speedmaster átverés volt: ez az óra ebben a formában nem eredeti.

Nem abban az értelemben hamis, mint egy kínai kópia, alkatrészeit tekintve majdnem mindene az Omega gyárból származik, de magát az órát külön-külön darabokból legózták össze, ebben a formában soha nem létezett. Ez tehát egy átverés volt, és egyenesen a gyártót verték át - mint kiderült, ehhez belső segítségre is szükség volt, a vizsgálat által felderített három tettes mind egykori Omega-dolgozó.

forrás: Phillips

A csalós Speedmaster a 2021-es aukció katalógusában úgy szerepelt, mint a sorozat egyik legkorábbi példánya. A gyártási dátumot a szerkezet sorozatszámából lehet megmondani, és minél korábbi egy óra, annál értékesebb, ahogyan veterános körökben is a nagyon korai vázszámok a legkeresettebbek.

Az előzetes becslések szerint 80 ezer és 120 ezer frank közé lőtték be az órát, de az árverésen elszabadultak a licitek, Texasból, Ománból és Kínából is repkedtek az ajánlatok. Végül a kikiáltási ár harmincszorosáért ütötték le, nyolcszor annyiért, mint a korábban valaha legdrágábban eladott Omega Speedmastert. Sokáig úgy hírlett, hogy egy kínai vevő szerezte meg, de azóta kiderült, hogy az Omega házi múzeumának igazgatója vásárolta meg a cég a jóváhagyásával, mert úgy gondolták, hogy egy ilyen különleges, korai darabnak házon belül kell lennie.

Az aukció után az Omega közleményben ünnepelte, hogy a gyűjtők milyen nagyra tartják az óráikat, hogy ekkora összeget is megadnak érte - ami valóban nagy szó, hiszen egy acéltokos, kézi húzós, nagy sorozatban gyártott kronográfról van szó, miközben ennyiért drágakövekkel díszített, tömör arany, a stoppernél bonyolultabb komplikációkkal rendelkező órákat is lehet kapni.

A leírás alapján 1957. november 22-én gyártott órát viszont több szakember is gyanúsnak találta - az órák ugyanis az idők során rendkívül sok egyedi ismertetőjegyet gyűjtenek, és mint a cikk elején már elhangzott, a tropic dialok is mind egyedien öregednek.

Ennél is a rekordárat kiváltó számlap volt az első intő jel, de aztán szépen lassan kiderült, hogy tulajdonképpen semmi nem stimmel.

A számlap a súlyos órarajongó közösség számára ismert volt, egy kereskedőnél - a cikkek őt Paul néven emlegetik - lévő órából, amelyet 50 ezer frankért hirdetett. Az az óra viszont senkinek nem kellett, mert messziről láthatóan legózott volt. A tokhoz és a számlaphoz nem passzolt a lünetta és a stopper másodpercének a mutatója, a szerkezet is későbbi volt, sőt a számlapon az indexek lume-ja tríciumos volt, nem az 1957-ben használt rádiumos. Ebben a formában tehát 50 ezer frankot sem ért, nem hogy hárommilliót.

De az volt az az óra, amelynek a számlapja, a tokja és a szerkezetének bizonyos részei rekordot futottak a 2021-es aukción. Ezt ugyanis megvette valaki - a leleplezést bemutató cikkekben Albertként hivatkoznak rá -, aki meglátta a lehetőséget a tropic dialban, és eldöntötte, hogy hozzáigazítja az óra többi részét, megsokszorozva ezzel az értékét.

Mert az a számlap valóban egy értékes ritkaság, egyfelől a szép öregedés miatt, másrészt pedig mert valóban az 1957 és 1959 között gyártott első generációs Speedmasterhez való. Hozzá passzoló eredeti szerkezetet viszont igen nehéz találni - tehát olyat, amelynek a sorozatszáma 1957-59 közötti gyártást mutat. Albert egy egyszerűbb és mindenképpen olcsóbb megoldást talált: a szerkezet sorozatszámát hamisította meg.

forrás: Phillips

És ennél a pontnál kellett egy belsős az Omegánál, aki hozzáfért az archívumhoz. Mivel Albert korábban az Omega alkalmazottja volt, tudta, kit érdemes megkeresni. Így a belsős segítő kitúrt neki egy hihető sorozatszámot - ez lett a 15.500.066. A számmal Albert felkeresett egy svájci órásmestert, aki legyártotta a gátkerék hídját és belegravírozta az azonosítószámot. Ez egyébként egy nagyjából 1000 frankos, azaz kb. 370 ezer forintos mutatvány volt.

Ez után még kicserélte a kronográf másodpercmutatóját, a lume-ot az indexeken, illetve felhajtott egy korhű lünettát. Ez utóbbit az órás csalások leleplezésére szakosodott José Perez, a Perezcope blog szerzője azonosította be: ez egy 1958-as Speedmaster lünettája, melyet 2018 novemberében árvereztek el, szintén a Phillips aukcióján. A nagy felbontású képek alapján egyértelműen ugyanarról az alkatrészről van szó, tisztán látszódnak az egyedi kopások, beverődések. Érdemes megnézni a Perezcope posztjában az összehasonlító képeket.

Az ügy harmadik gyanúsítottja, akiről kiderült, hogy korábban szintén az Omegánál dolgozott, bevitte az órát a Philips árverésére, ahol számíthattak arra, hogy jó áron fog elkelni, miközben a vevőhöz hasonlóan az eladó személye is titokban marad.

Nem tudni, hogy pontosan mikor kezdtek gyanakodni az Omegánál, hogy csalás áldozatai lettek, mindenesetre az óra összelegózásában és a csalásban részt vevő három személy a hatóságoknak beismerte tettét. Az ügy ezzel még nem zárult le, a teljes feltárása és kivizsgálása még folyamatban van.

Az eset a lezárástól függetlenül rengeteg kérdést vet fel, például az aukciót rendező Philips kapcsán. Órás körökben egyáltalán nem titok vagy meglepő, hogy rengeteg ilyen és hasonló csalás zajlik az aukciókon, a szakértők szerint nincs annyi ritka óra a Földön, amennyi az elmúlt években felbukkant az aukciókon.

Az árverésekre kerülő ritka, addig ismeretlen vintage óráknál szinte teljesen bevett dolog az ilyen legózás, és ezeknek a csalásoknak csak egy része szól arról, hogy valakit átvernek, sokszor csak szimplán pénzmosás áll a háttérben: az ügylet két végén lévők személyazonossága titkos, a "vevőtől" nem kérdezik, honnan van rá pénze, az "eladó" bevételét pedig az aukciósház igazolja a jutalékért cserébe.

Ezeknek a csalásoknak a felderítésében pedig senki nem érdekelt: az aukciós házak bevétele hatalmas, egy-egy rekordértékű eladás további forgalmat generál. A márkák is örülnek, ha jó áron mennek el az óráik - még ha nem is eredetiek -, mert az ilyen hírek polírozzák a márkák ragyogását. Sok gyártó saját maga veri fel az aukción az árakat - így amikor egy-egy gyár vásárol a múzeuma számára, lehet gyanakodni, hogy nem feltétlenül megvenni akarták.

Átverős árverésnél a tisztességtelen eladó sem pattog, sőt a tisztességes, becsapott vevő sem: hiszen ha kiderül, hogy az órája nem eredeti, azonnal elillan az értéke. A nagy aukciós házak ötéves visszafizetési garanciát kínálnak, ha kiderülne valamelyik tételről, hogy hamis, de nincs adat arra, hogy ezt milyen sűrűn szokták érvényesíteni. Ráadásul az aukciós házaknak van erre kibúvójuk is: simán tolhatják a vevőre a felelősséget, hiszen a nagy aukciók előtt külön roadshow-t rendeznek, ami során a világ több pontján megtekinthetők a tételek, éppen azért, hogy a vevők megtekinthessék a portékát, és eloszlassák az eredetiségükkel kapcsolatos gyanúkat.

Egy vintage óránál eleve elég nehéz kérdés, hogy mi számít eredetinek. Most ugyan bizonyított, hogy a gyártási számot tartalmazó híd konkrétan hamis, de vannak sokkal vitatottabb esetek, amikor nagyon nehéz igazságot tenni, hiszen egy mechanikus órának vannak kopó elemei, ahogyan egy autónak is - és egy veterán autótól sem igazán várható el, hogy ugyanaz a fékbetét legyen alatta, amivel kigördült a gyárból.

És mivel az érintetteknek nem érdeke, hogy tiszta legyen az aukciók világa, a legtöbb nagy óragyártó nem is vállalja az árverésre kerülő darabok eredetiségének igazolását, a Patek és a Rolex sem vállal ilyesmit. Az Omega ezen a téren kivétel, ők 2019 óta 800 frankért bevizsgálják az óráikat és minősítik - az aukciósházak ennek ellenére nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel, az időhiányra hivatkozva.

Az ominózus 1957-es, tropic dial Speedmasternél sem rendelték meg az Omegától a hitelesítést, csak lekérték a gyártó archívumából, hogy a 15.500.066-os sorozatszámú szerkezetet 1957. november 22-én gyártották, és mivel ez egybevágott az eladó sztorijával, hitelesnek tekintették.

Valószínűleg ez az eset is csak azért kapott ekkora nyilvánosságot, mert maga az Omega lett a károsult, az átverők pedig a saját egykori dolgozóik voltak. A cég igazgatója elmondta, hogy minden érintett ellen jogi lépéseket fognak tenni.

A cikk forrása a Neue Zürcher Zeitung feltáró cikke volt.

Neue Zuricher Zeitung