Motorosok lepték el a várost, ünnepelnek a harley-sok

Idén 120 éves az amerikai gyár, és nem is restek ünnepelni. Az egyik legnagyobb buli idén pont Magyarországon zajlik a Puskás Ferenc stadion környékén. Nem csak a kontinensről, hanem azon túlról is érkeztek motorosok, sokan a helyi márkaklubok, vagyis a HOG (Harley Owners Group) képviseletében. Színes-szagos vurstli, mindenki mosolyog, leginkább a külsőségekben mutatkozik meg a kitűnni vágyás. Képriportunkban a helyszínen jártuk körbe, hogy ünneplik az évfordulót kerítésen kívül és belül egyaránt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Régóta sírnak amiatt, hogy a motorok vásárlóközönsége elöregszik. Nincs ez másképp a Harley-nál sem – a bulin is a negyven feletti korosztály képviselteti magát elsősorban, de számos vidám, nyugdíjaskorú, önfeledten bandázó párral is találkozhatunk.

A márkaépítésben mindig is pokoli jók voltak: a kiállítási csarnok ajtajai mögött óriási térelválasztóként működik ez a felirat. Akik a 37 fokos, árnyékmentes placcról bemenekült hűsölni, szívesen ejtőzött a betűk tövében, mielőtt üléspróbát vett az új modelleken vagy megnézte az épített gépeket és a szépen prezentált veteránokat.

A csütörtöki nyitónapon tényleg pokoli meleg volt. Sokan az árnyékban pihengettek, innen-onnan horkolás hangja szállt fel. Valamiért a harley-sok és a custom kultúra rajongói perverz módon vonzódnak a bőrmellényhez, amit a kánikulában sem vetettek le – Müller Cecília biztos szomorúan törölgette volna meg csatakos halántékukat egy-egy hűs nyunyókával a túlélés érdekében.

Az utóbbi évek motorépítési divatja a bagger – olyan motor, amin van rakodási lehetőség, de sportos. Nem számítjuk ide a rojtos, szögecses oldalszatyrosokat, itt csak a kemény dobozok, a kis fejidom, a jellemzően kiemelt kormány játszik. Mióta Amerikában külön versenye van ezeknek, a közúton is megjelentek a pokoli módon rommá tuningolt példányok. Ebben egy 2523 köbcentis kéthengeres volt, ami 212 lóerőt és 274 Nm forgatónyomatékot tudott. Kétszer meggondolnám a gázadást a kanyarból kifelé.

„Kivennétek a forgalomból?” – kérdeztem a nagyon jól szórakozó fiatal rendőröktől. „Hát, érdemes lenne alaposan megnézni.” – válaszolták nevetve, de látszott, szívük mélyén nekik is tetszik az egyedi gép. Kedvenc részletük a lábkuplung-kéziváltó párosa volt. A kiölhetetlen sztereotípiákkal szemben ez a motoros buli egyéként ultrabékés, hiába herpegett a járdán furakodva kinn pár nyugdíjas. Mondjuk szerintem csak irigykedtek a jól szituált, életigenlő nyugati kortársaikra, akik farhát helyett sokmilliós Harley-kon élvezhetik ki a munkával eltöltött évek utáni afterpartikát.

Lego nagyoknak: úgy is összerakhatunk egy motort, hogy egy darab gyári alkatrész sincs benne. Az olyan gyártók, mint az S&S, az Ultima vagy a Revtech komplett blokkokat gyártanak, amit csak be kell csavarni a vázba, és szevasz.

A veteránok kiállítása ugyan nem villantotta fel az összes modellt, de a jelentősebbek mind ott voltak. Külön örültem az AMF korszak hómobiljának és kismotorjának. Csupán egy dolgot nem értettem, hogy mi szüksége volt Danny DeVitónak ekkora műbajuszra?

Minden férfibarlang ékessége egy jó csocsó, pláne, ha olyan részletekre is ügyelnek, hogy a játékosokon HD-s mez legyen, a hátukon a legendás modellek neveivel. Mi is játszottunk egy-egy kört, két lengyelt megvertünk, de a belga páros sajnos ótvarul elkente a szánkat.

A Shovelhead a Harley-Davidson egy ikonikus modellje volt, amit 1966 és 1984 között gyártottak. Nevét a szelepfedél ásóra emlékeztető kontúrjáról kapta – ez a fajta népnyelvi lelemény végigkísérte a gyár történetét. Mostanra már ezek is keresett veteránok, áraik magasra szöktek. Jól látható tendenciaként már az utód Evolution, vagyis a Blockhead is belecsúszott a new classic kategóriába, ezért az 1999-ig gyártott utolsó karburátoros V2-esek is befektetési tárgynak tekinthetők.

Nem csak a bőrmellényekhez vonzódnak valamiért a harley-sok, de a mindenféle felvarrók is perverz csillogást váltottak ki szemükből. A helyszínen komplett műhely dolgozik hímzőgépekkel, hogy az egyedi igényeket is rögtön meg tudják valósítani.

A nagyon hosszú villás chopperek mára eléggé háttérbe szorultak, Európában csupán Skandináviában maradt meg a kultusza ennek az építésmódnak. Aki ilyenre vágyik, a kinézetért kénytelen feladni sok mindent, mert ez tényleg a showról szól – nagyon kicsi az esélye, hogy egy ilyennel találkozzunk a szerpentinen.

A trike ötvözi az autó és a motor hátrányait, azok előnyei nélkül. Elég komikus is tud lenni a bőrökkel, kofferekkel, krómsasokkal és szörnyes aibrush-sal súlyosbított háromkerekűek hada, de egy ilyet, ahol a hátsó tengely felett dönthető maga a gép, szívesen kipróbálnánk. Ha az ötvenes Honda Gyrón működik, ez is mókás lehet. Pár percig biztosan.

A féktuning a Harley építés egyik első fokozata – ugyan a mai modellek már jól lassítanak, de régen hagyományosan alulméretezték ezeket a berendezéseket. Ez a parkolóban pihenő darab is kapott egy férfias nyerget, de volt még más cicásítás is a gépen.

Ehhez kell egy kis idő, hogy megértsük, hogyan rugózik, hogyan kanyarodik. Az épített motor legdurvább része mégis a peremfék volt – akkora volt a tárcsa mérete, mit egy átlagos motoron az egész kerék.

Nem csak Harley volt a Népstadionnál: az egyik szerszámos cég standján egy olyan gépecske miatt fékezett le mindenki, aminek hajtásáról egy elektromos csavarbehajtó gondoskodott. Megesküdtek, hogy működik.

A gumis cégek gyorsszervizt is kínáltak – az ultraszéles hátsó kerékkel a láthatóan profi emberük is megküzdött. Ezek szerint nem csak motorozni szar velük, de dolgozni is.

A Harley Sportster modellek tankja egy dizájnikon. Mérete, alakja, arányai tökéletesek, nem véletlen, hogy kedvelt alkatrészei a motorépítőknek. Hogy azok is kicsit megcukrozhassák a maguk gépét, akik nem akarnak komolyabb fényezést bevállalni, a tankra pontosan illeszkedő műanyag héjat, afféle kotont vehetnek, előre dekorált fancy színekkel és mintákkal.

Itt égett le az agyunk: ugyan az értékesítő próbált meggyőzni minket, hogy ez nem csak biztonságos, hanem legális is, de megnéznénk a hazai rendőrök és vizsgabiztosok arcát, amikor ezt a kutyalakosztályt meglátják a vezető mögött.

A magyar streetfighter legenda nélkül nincs igazi motoros esemény: a világbajnok Mókus showját akárhányszor is látjuk, nem tudjuk megunni. Most úgy tűnt, a szervezők egy kicsit apróra kordonozták a motoros bemutatók terültét, jól érzékelhető volt, hogy Herceg Balázs nem tudott igazán kibontakozni.

Bent sem lehetett mindenkinek parkolni, a boltok és standok elé már csak a kiállítók gépeit állíthatták be. Az összes környékbeli hivatalos forgalmazó saját standdal készült, ahol a legnépszerűbbek a város nevét rögzítő dealer-pólók voltak, amik a HOG szubkultúrában komoly gyűjtői értékkel bírnak. Vajon tíz év múlva egy ultra ritka nyíregyháziért hány mezei londonit adnak majd?

A külső, motorral szabadon látogatható parkoló alapból nagy parádé: mivel még sosem volt, és talán már sosem lesz ilyen rangú márkaesemény idehaza, az átlagosabb modellek mellett show-szintű építések is sorakoznak a lezárt Dózsa György úton. Érdemes kimenni és megnézni, nem kerül semmibe!

A rendezvény hivatalos, limitált, jubileumi ruházat termékeiért nagy a tolakodás. Én ugyan nem jöttem rá, hogy mi értelme van 37 fokban sorakozni a napon pár textilért, de úgy tűnik, valakinek megéri a hőguta egy HD120 Budapest cuccért. Amúgy a hivatalos Harley ruházat kifejezetten jó minőségű, igaz, kedvenc cipőbloggerünk a videócsatornáján korábban okkal szállt bele az egyik bakancsukba.

Ugye-ugye, egy jó farkasos bevásárlószatyor nélkül nem férfi a férfi. Valamiért a motoros rendezvények hihetetlenül vonzzák a giccset, a rojtos bőrvackoktól kezdve a műanyag kristályokkal kiragasztott koponyáig itt is minden kapható volt.

A nagyszínpad hangosítása kifejezetten remek; Danko Jones fehér Hagström gitárján úgy szóltak a riffek, hogy leszakadt a fejünk. A dobra meg a basszusra sem lehetett panasz, John Calabrese és Rich Knox mindent megtettek az ügy érdekében, hogy meghajtsák a toronyba állított hangfalakat.