A pokol kapuja: a sziget, amely még James Bond-filmben is szerepelt

Van egy titokzatos, elhagyatott sziget Japán délnyugati részén, amelyet Hasimának hívnak. Formája miatt azonban a Csatahajó-sziget, múltja okán pedig a pokol kapuja elnevezés sem ritkán kerül elő vele kapcsolatban. Az apró, mindössze 0,063 négyzetkilométeres szigetről az 1800-as évek végén derült ki, hogy környezetében szénlelőhelyek vannak, a szenet aztán a japán iparosodás korszakában el is kezdték kitermelni.

Amikor a bányák működtek, a sziget is benépesedett, a csúcson, 1959-ben mintegy 5200 lakója volt, még saját óvodával, postával, rendőrséggel, hotellel, vendéglátóhelyekkel és üzletekkel is rendelkezett. Ám miután 1974-ben beszüntették a szénbányászatot, nem volt értelme itt maradnia senkinek: áprilisra mindenki elköltözött innen, de sokan hátrahagyták bútoraikat, akár személyes holmijaikat is. Most, ötven évvel később is üresen áll, sőt egy ideig még látogatni is tilos volt, de aztán felismerték benne a turisztikai lehetőséget. 2002-ben egy svéd dokumentumfilmes forgatott róla, sőt a játékfilmeseket is megihlette, a leghíresebb mozi, amiben láthattuk, a Skyfall volt. Ez a sziget szolgált James Bond ellenfele, Raoul Silva titkos rejtekhelyéül.

De miért nevezték a pokol kapujának? A munkakörülmények finoman szólva is hagytak kívánnivalót maguk után a bányákban. Ez különösen a második világháború idején volt igaz, amikor a harcolni induló dolgozók helyére kínai és koreai kényszermunkások érkeztek. Az embertelen viszonyok mintegy 1300 ember életét követelték, az okok között voltak a súlyos légúti megbetegedések, az alultápláltság és a kimerültség, de a munkafelügyelők kegyetlenkedései is.

Tomoji Kobata 24 éves korában dolgozott Hasimán egy esztendőn keresztül. Később visszaemlékezéseiben arról beszélt, hogy kőkemény munkát végeztek a bányában, annyira túlhajszolták őket, hogy minden szabadidejét alvással töltötte. Viszont ő önként ment oda, sok más emberrel ellentétben. A dél-koreai Choi Jang-seop például a kényszermunkát élte túl – azt mondja, olyan volt, mintha börtönben lenne, és máig borzongva gondol vissza azokra a napokra, amikor alsónadrágban kellett lemennie a bánya mélyére. Egyesek azt is elmondták, a környezet kietlen és sivár volt, még csak virágok, fák és bokrok sem éltek a szigeten.

Hosszú zárlat után a szigetet tehát 2009-ben megnyitották az idegenforgalom előtt, ám nem az egészet szabad bejárni, csak egy kijelölt útvonalat, idegenvezető irányítása mellett. Több cég is szervez oda utakat.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!