Ilyen az élet a világ leghidegebb településén

Kelet-Szibéria távoli vidékén, Jakutföldön található egy aprócska, nagyjából 600 állandó lakost számláló falu, ahol a föld mindig fagyott, a hőmérséklet pedig akár mínusz 67,7 °C-ra is lecsökkenhet. És ez nem vicc, ugyanis ez Omjakon mínuszrekordja 1933-ból, és egyben a világ összes települése közül Verhojanszk után a második leghidegebb hőmérséklet, amit valaha feljegyeztek. Verhojanszk is csupán egy tizedet vert az apró falura, ugyanakkor a téli átlaghőmérsékletet tekintve Ojmjakon vezeti a listát mínusz 50 °C-kal. Európai szemmel nehéz elképzelni, milyen lehet az élet ilyen körülmények között, de néhány sorban összefoglaljuk, miként boldogulnak a zord vidéken Ojmjakon lakói.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Youtube / Ruhi Çenet

Kezdjük azzal, hogy évente nagyjából 160 napot esik a hó, ugyanakkor a kemény telek mellett nyáron akár plusz 30 °C is lehet a hőmérséklet, ami abszurd, 100 °C-os hőingást jelent. A faluban található egy bolt, egy kávézónak beillő közösségi tér, egy templom és egy iskola, amik nagyrészt fából épültek, tekintve hogy ez az egyetlen alapanyag, ami könnyen elérhető, és kibírja a klímát. Maga a bolt meglehetősen limitált kínálattal rendelkezik, az alapvető élelmiszereket felvonultatva, míg az iskola is kifejezetten puritán. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ha a hőmérséklet mínusz 55 °C alá csökken, a diákoknak nem kell bejárniuk.

Mivel a vízvezetékek és a szennyvízcsatornák elfagynának a hidegben, így a mosdó is a házon kívül található a legtöbb helyen, ami bizarr kálváriának tűnik, noha Ojmjakon lakóinak ez teljesen természetes dolog. Bár villany van, a fűtést fával és szénnel oldják meg, víz hiányában pedig sokszor hatalmas jégtömböket vágnak a házon kívül, amiket aztán belül felmelegítenek főzés és fürdés céljából. Ha kilépnek a házból, úgy bebugyolálják magukat bundába, prémekbe és vastag csizmába, hogy még egy medve is elbújhatna mellettük, de azért érdemes megjegyezni, hogy egy átlagember még ilyen szerelésben is vacogna egy téli napon a faluban.

forrás: Youtube / Ruhi Çenet

A növénytermesztés a fagyott talaj miatt kizárt, így maradnak az állatok, azon belül is a rénszarvas-, a ló- és a szarvasmarha-tenyésztés. Persze ezek is hidegtűrő fajták, ennek ellenére a gazdák tőgykötőt kénytelenek használni, hogy ne szenvedjenek fagyási sérülést az állatok. A faluban üzemel egy éjjel-nappali benzinkút is, ami, ha lehet ilyet mondani, a település legfontosabb komplexuma, ugyanis a járműveknek állandó szükségük van üzemanyagra, főleg télen. Az autók motorját olykor egész nap és egész éjjel járatják, nehogy elfagyjanak az alkatrészek. A temetkezési szokásokról pedig csak annyit, hogy egy sír megásása több napig tart, ráadásul tüzet is kell gyújtani, ami megolvasztja a fagyott talajt. Annak ellenére, hogy az elzárt világ körülményei külső szemlélőként elviselhetetlennek tűnnek, az omjakoniak egyáltalán nem vágynak luxusra, a falu hírneve miatt hozzájuk érkező tévéstáboknak pedig mindig kedélyesen nyilatkoznak. Bár az is lehet, hogy csak az arcukra fagyott a mosoly.