A retró jegyében készült a Mercedes jövőtanulmánya

Az 1960-as és 1970-es években egy igen izgalmas szériával kísérletezett a Mercedes. A C 111 nem egyetlen autót takart, hanem egy egész sor prototípust és tanulmányautót, amelyeket telepakoltak érdekes és különleges megoldásokkal. A sirályszárnyas ajtók, a bukólámpák, valamint a kompozit karosszéria önmagukban is jól hangzanak, ráadásul a különféle verziók közt volt Wankel-motoros, de öthengeres turbódízel is. Több sebességrekordot is felállítottak vele: az olaszországi Nardò tesztpályán 403,978 km/h-val repesztettek, míg tízezer kilométeren 252,249 km/h-s átlagtempót produkáltak.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Mercedes-Benz

Elöl a C 111 sorozat egyik darabja, hátul az újdonság

A C 111 projektből végül nem sült ki szériagyártású Mercedes, most azonban leporolták az akkori terveket, és elkészítettek egy minden szempontból modernebb változatot. Ez lett a Vision One-Eleven – a névválasztás sem véletlen, egyértelmű utalás az elődre. Letisztult, egy ívvel megrajzolt formája a márka One Bow-dizájnirányzatába illeszkedik, miközben szembeötlő utalásokat vonultat fel a C 111-re.

A színen kívül a sirályszárnyas ajtók, az orr-rész két szélén található, kopoltyúszerű rácsok, a porszívószáj és a kerek ködlámpák mind-mind rímelnek a régi idők fura ikonjára. Persze mindezt úgy teszik, hogy közben egyáltalán nem marad kétségünk afelől, hogy évtizedek teltek el a kettő között, a Vision One-Eleven egyértelműen a mai kor szellemében készült. Hossza amúgy 4,06 méter, magassága mindössze 1,17 méter.

forrás: Mercedes-Benz

Meglehetősen lapos, a túlnyúlásai minimálisak

A beltér meglehetősen egyszerű, már-már puritán, mégis fért bele némi játékosság. Ötvözték ugyanis a retrót a korszerű ötletekkel, így a műszerfal teljes szélességében végigfutó kijelző hatalmas pixelei a múltat idézik, alattuk viszont egy modern megjelenésű központi kijelző is helyet kapott. A bőrkormány Formula–1-es stílusú, az ülések pedig szintén az együléses versenygépekéhez hasonló, érdekes pozícióba késztetik az utasokat. Igaz, ezek variálhatók, az önvezető üzemmódhoz afféle társalgó-elrendezésbe is állíthatók.

További érdekességet találunk a motort illetően. Na, nem mintha a maga idejében a C 111 kísérleti hajtásrendszerei ne lettek volna elég figyelemre méltók, de a Vision One-Eleven sem kevésbé merész a mai viszonyok között. Úgynevezett axiális fluxusú elektromotorokat alkalmaztak, szám szerint két darabot a hátsó kerekek közelébe építve. Ezeket palacsintamotornak is szokás nevezni az igen lapos és kompakt felépítésük miatt.

forrás: Mercedes-Benz

Így épül fel az axiális fluxusmotor

Ezeket a motorokat a 2021 óta teljesen a Mercedes tulajdonában lévő brit cég, a terület specialistájának számító YASA gyártja. Az axiális fluxusmotor lényege, hogy az elektromágneses erővonal a motor tengelyével párhuzamosan halad, míg a megszokottnak nevezhető radiális fluxusú motorok esetében merőlegesen. Az axiális fluxusú elektromotorok előnye a nagy teljesítménysűrűség, a YASA ügyvezetője szerint nemcsak erősebb, hanem jóval könnyebb és helytakarékosabb is a radiálisnál. Cserébe viszont nehezebben hűthető és bonyolultabban szabályozható. Ilyet már egyébként a Koenigsegg is használ, sőt a Renault terveiben is szerepel a nagy szériás alkalmazás. A Vision One-Elevenben ehhez hengeres cellákból felépülő akkumulátort párosítottak, Formula–1-ből ellesett kémiai összetétellel.

Egyelőre olyan jelentéktelen részletekkel nem untatják a közönséget, mint mondjuk a teljesítmény, a nyomaték, az akkucsomag kapacitása, vagy éppen a várható hatótáv. Arra tehát még várni kell, hogy gyártásba vigyék a tanulmányt, viszont Limited Edition 1 of 111 néven egy kiegészítő kollekcióval már előrukkoltak. Ebbe a sorozatba például táska, narancssárga Carl Zeiss lencsékkel szerelt napszemüveg, sapka és iPhone-tok fért bele.

Nézd meg jobban, hogyan képzeli a jövőt a Mercedes: lapozd végig galériánkat!