"Ha a történet jó, megtalálja a közönségét" - Kirády Attila

Engem mindig a mozgókép érdekelt. Az, hogy képekből, hangokból, mozdulatokból lehet történetet mesélni. Hogy valami, ami eddig csak egy gondolat volt, egyszer csak életre kel a képernyőn. Régen mindez elsősorban a tévé felületén valósulhatott meg, ma viszont már teljesen mindegy, hogy tévében, online platformon vagy épp a mobil kijelzőjén jelenik meg a produkció, a lényeg, hogy felkeltse a néző figyelmét. Ráadásul megjelent egy generáció, amely már nem a lineáris televízión keresztül fogyaszt tartalmat, hanem elsősorban a kezében lévő okostelefonról. Ez alapjaiban formálta át azt, ahogyan mi, műsorkészítők gondolkodunk tartalomról, ritmusról, figyelemről.

Azt látom, hogy a generációk közötti különbség ma sokkal élesebb, mint valaha. Régen elég volt azt mondani, hogy „Z generáció”, és ez lefedett egy olyan csoportot – nagyjából az 1995–2010 között születettekről beszélünk –, akikben közös volt, hogy „digitális bennszülöttekként” már internettel és okostelefonnal nőttek fel, és ezeken a felületeken kommunikálva jól megértették egymást, ha nagy volt a korkülönbség köztük, akkor is. Manapság 2-3 évente teljesen új platformok, új nyelv, új gondolkodás és így valójában egy új generáció jelenik meg. Ma egy 18 és egy 15 éves fiatal között is komoly lehet a generációs szakadék – más tartalmakat fogyasztanak, más közösségi térben mozognak, máshogy értik a világot. És ez nekünk, tartalomkészítőknek komoly kihívás.