Interjú Kőszegi András professzionális márkatanácsadóval és kommunikációs szakemberrel

Interjú Kőszegi András professzionális márkatanácsadóval és kommunikációs szakemberrel
Forrás: Jakab Márton / InStyle Men

Promóció

Új modellekkel erősít a BYD a magyar piacon

Promóció

Őszi klasszikusok a legjobb kiadásban - A Gino Rossi és a Badura legújabb kollekciója már elérhető a CCC-ben

Promóció

Brit luxusautó egy úriember ajánlásával

Szeretnél képben lenni?

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozásod hibába ütközött, kérjük, próbáld újra!
Köszönjük, sikeres feliratkozás!
Facebook
Twitter
Pinterest

„Hiányolok ebből a világból egy nagyon pici nagyvonalúságot, egy nagyon pici eleganciát, finom gesztusokat egymás felé. Kicsit értékeljük, ismerjük el a másikat. Nem lehet mindig csak kapni, adni is kell.”

Kőszegi András a média szinte minden területén kipróbálta magát, több egyetem vendégelőadójaként adta át tudását a márkaépítés és a fenntarthatóság területén, és ő volt az, aki megszervezte Magyarországon az első CSR (társadalmi felelősségvállalás) kommunikációs és az első személyes márkaépítés konferenciákat.

Egyszerre kommunikációs szakember és márkatanácsadó, emellett az onBRANDS hírportál alapítója és a SkillX Technologies vezérigazgató-helyettese. Szakmai publikációi mellett az Ez a branding és az Ez a CSR könyvek szerzője. Tevékenykedett műsorvezetőként, szerkesztőként, újságíróként és rádiósként is, miközben a legismertebb művészekkel, sportolókkal és üzletemberekkel készített portréinterjúkat.

Többek között pályafutásáról, a márkaépítésről és a hazai branding helyzetéről, a mesterséges intelligencia térhódításáról, és a jelen generáció internethasználati szokásairól is beszélgettünk vele a Gléda vendéglőben. Olyan gondolatokat osztott meg munkájával és elveivel kapcsolatban, amit az élet bármely területére átültetve pozitívan kamatoztathat az, aki jelenleg is úton van, és keresi a céljait.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

- Az életpályád elképesztően impulzívra sikerült, de milyen volt Kőszegi András gyerekként?

- Az életem első tíz éve is elég mozgalmas volt. A szüleim egy békési kis faluból, Nagykamarásról valók. Apám katonatiszt volt, sokszor költöztek, és éppen Keszthelyen szolgált, amikor születtem, de már kéthetes koromban Tatára költöztünk. Oda jártam általános iskolába, zeneiskolába, aztán 11 éves koromban költöztünk Budapestre. Meghatározó időszak volt több szempontból is. Apám keveset volt otthon, édesanyám két műszakban dolgozott, nagyon hamar megtanultam az önálló életet, és a jó értelemben vett fegyelmet. Nagyon sok időt töltöttem falun is, nagyszülőknél. Igazi paraszti világ volt, a házban se villany, se víz, mégis nagyon szerettem, sokszor ma is visszavágyom abba a környezetbe. Így láttam falut, kisvárost, nagyvárost, szegény és gazdag embereket is, nagyon hasznos tapasztalás volt.

- Mondhatjuk, korán felnőttél, mi volt az első fontos önálló döntésed életed során?

- Az első Tatán volt, tízéves múltam, amikor megtudtam, hogy Budapestre fogunk költözni. Ezért úgy döntöttem, hogy befejezem a zeneiskolát, leadtam a hangszert, és onnantól kezdve minden egyes döntést én hoztam az életemben. Budapesten éppen mellettünk volt a Honvéd birkózóterme, így egy hét múlva már ott edzettem. A trombita szakot nem azért hagytam abba, mert nem szerettem, egyszerűen én akartam eldönteni, mit sportolok, melyik iskolába járok, hova megyek dolgozni, hova utazom. Így sok évem telt azzal, hogy felfedezzem a világot, sokszor elbuktam, de ez is hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok. Persze néha úgy gondolom, hogy szívesen megspóroltam volna ezt a receptet. Az idő gyorsan pereg, de nem kesergek, nem érzem magam öregnek.

- Következtek a középiskolai évek, merre vetted az irányt?

- Az iskola mellett is dolgoztam, hogy meglegyen a zsebpénzem, a jogsira való, szerettem volna a saját igényeimet fedezni. A zenétől sem távolodtam el, jött a DJ-korszakom már a suli mellett is. A 80-as években egy jó ideig ebből éltem, ami vicces, mert most a fiam is DJ-ként keresi a kenyerét amellett, hogy kereskedelmet és marketinget tanult.

- Édesapja nyomdokaiba lépett bizonyos szempontból, de neked hogy jött a DJ-karrier? Elég távol áll a szüleid foglalkozásától.

- Talán a 70-es években vásárolt lemezjátszó miatt, de őszintén szólva nem tudom, megfejthetetlen számomra is, talán az is közrejátszott, hogy szerettem kommunikálni, és a DJ-k annak idején inkább számítottak showmannek is, beszéltek a számok között, és hát én elég sokat beszéltem. Mondták is néha a szüleim, hogy egy kicsit maradj már csendben. Gyakorlatilag 30 napból 30-at dolgoztam, egy régi DJ-lexikonban benne vagyok a névsorban.

- Már az első komolyabb munkád, és a jelenlegi is az emberekről szól, hogy foglalkozol másokkal, kiállsz a tömeg elé. Extrovertált személyiségnek tartod magad?

- A márkaépítés kapcsán foglalkozom személyiségelemzéssel, és hát nyilván magamon is lefuttattam egy kört, amiben egy barátom segített. Individualista, interaktív, inkább extrovertált vagyok, akinek tényleg fontos a közlés, és hogy átadjon valami pozitívat. Önmagában nem rólam szól a dolog, szeretek intellektuálisan létrehozni valamit, a közlésemmel és a kommunikációs aktivitásommal. Tudom, ez furcsán hangzik, de egy viszonylag vacak világban élünk, és próbálok arra törekedni, hogy kicsit megmutassam, ha egy-két dolgot máshogy csinálnánk, sokkal jobb irányba terelhetnénk a világ történéseit.

Kép
forrás: Jakab Márton / InStyle Men

- Ebből adódik gondolom az a sok egyetemi előadás, amit elvállaltál, holott anyagilag egyáltalán nem lett volna rá szükséged.

- Körülbelül húsz évvel ezelőtt kértek fel először a BKF-en, hogy előadást tartsak. Márkamenedzsmentet tanítottam, utána lettem a fenntarthatósági szakirány vezetője. Jöttek sorban a felkérések, nem terveztem, de megtaláltak ezek a feladatok. Nem szeretek vakon általánosítani a mai generációról, beszélni kell velük, hallani őket, hogy el tudd dönteni, mit gondolsz róluk, hol tartanak. Rendkívül okosak, de legalább annyira tapasztalatlanok. Nem könnyű feladat nekik sem a pályakezdés, egy bizalomhiányos társadalomban élünk, borzasztó gyorsan változik a technológia, a geopolitika, a környezet, ezért ha fiatalok közé megyek, szeretem átadni a gondolataimat, megismerni az övéket. Hiszek abban, hogyha értéket mutatok nekik, akkor talán kicsit másképpen is láthatják a világot.

- Sikerült a diákokat pályán tartani?

- Érdekes, kiraktam egy régi képet egy diplomaosztóról tizenakárhány évvel ezelőttről. Özönlöttek rá az akkori diákok kommentjei, akik nálam államvizsgáztak. Megköszönték, hogy mennyit tettem hozzá ahhoz, hogy ilyen pályára mentek. Fantasztikus érzés volt. Azt hiszem, ékes bizonyítéka annak, hogy a pillangóhatást akár egyetlen szó is képes beindítani. Bár nem fiataloknak, de márka és fenntarthatóság témában tartottam előadást Budapesten, Ausztriában, Szingapúrban, Dubajban, Mumbaiban is. Jó élmények voltak, és örültem, hogy átadhattam valami újat, leegyszerűsíthettem a komplex rendszereket, hogy érthetőek legyenek a hallgatóság számára.

- És hogy csöppentél a média világába?

- A Magyar Rádió volt az első munkahelyem, életem meghatározó időszaka volt, de jött a kötelező sorkatonaság, azután ez abbamaradt. Némi útkeresés közben úgy éreztem, nekem felesleges az egyetem, a főiskola, mert minek, az élet majd megtanít. A korábbi DJ-munka is adta, hogy a rádiózás felé induljak, és így a kilencvenes évek közepén a Magyar Rádió is visszatért az életembe. Persze állandóan kérdezgették, hogy hol végeztem, úgyhogy azt mondtam, na jó, akkor legyen. Szegeden elvégeztem a tanárképzőt, utána azonnal a Külkeren a marketingkommunikációt, utána pedig, mivel már régóta ott tanítottam, a BKF-en még megcsináltam a mesterképzést. Mindig azt mondtam, a tehetség és az értékrend sokkal fontosabb, mint az iskolai végzettség. Rengeteg államvizsgán voltam vizsgabiztos, láttam sok mindent. Számtalan embert ismerek, akik saját területükön kiválóak, sikeresek és nincsen diplomájuk. Tanulni természetesen jó dolog, de egy diploma nem minden.

- Párhuzamosan csináltad az újságírást, a rádiózást és a tévézést?

- Igen, ezek mind jöttek-mentek, de legfőképp rádióztam, amellett indultak tévéműsoraim, közben jöttek sorra a felkérések, hogy segítség ebben-abban, mint kommunikációs szakember, így belecsúsztam a tanácsadásba. Nagyjából húsz évvel ezelőtt a Gazdasági Rádió elindításában kommunikációs igazgatóként és műsorvezetőként vettem részt. Közben gyökeresen átalakult a média világa, régi nagy, veretes személyek is kezdtek kiszorulni a médiafelületekről. Olyanok, akik a kereskedelmi csatornák előtt meghatározó személyiségek voltak. Ezt kommunikációs igazgatóként elég korán megtapasztaltam, mert elég sokan kerestek meg azzal, hogy csak egy kis megszólalási lehetőséget kapjanak. Ekkor vált világossá számomra, hogy miről is szól a média világa. Az emberek amikor hallhatóak, láthatóak, olyankor hajlamosak rá, hogy elhiggyék, hogy ők tényezők, és akkor rájöttem, hogy nem, én sem vagyok az. Egy eszköz vagy a médiatulajdonosok kezében, amit adhatnak, vehetnek, eldobhatnak. És abban a pillanatban, amikor dobni kell, meg is teszik. Én ezt nem akartam megvárni, ekkor jött az, hogy csinálok egy saját médiaterméket. Jó érzés volt, amikor az egyik nagyvállalat vezetője ült nálam, és azt mondta, irigyellek. Kérdeztem, miért? Azt mondta, nem a legnagyobb a médiafelületed, de ott mégiscsak te vagy a tulajdonos, ami a te kezedben van, te irányítod, nem vagy kiszolgáltatva másnak, és még befolyásod is van.

- Volt benned félsz, amikor belevágtál új dolgokba, vagy fejest ugrottál az ismeretlenbe?

- Olyankor sosem féltem. Nem gondoltam végig aprólékosan a dolgokat, nem csináltam üzleti stratégiát. Egyszer csak jött valami a fejembe, egy gondolat, és elkezdtem csinálni. Nem jutott eszembe az sem, hogy mi van, ha nem sikerül, elkezdtem csinálni és kész. Persze sokszor nem sikerült. Sablonos kifejezés, de egyszerűen csak hittem benne. Mindig volt bennem egyfajta önmegvalósító, kifejezési vágy, és úgy éreztem, hogy ezt úgy tudom megteremteni magamnak, ha csinálok egy saját platformot.

- Elég intuitív hozzáállás.

- Erről sokat beszélgetek mostanában a cégvezetőkkel, hogy hova tűnt az intuíció? Mindent ki akarnak számolni, rengeteg piackutatás, meg majd mindent megmond a mesterséges intelligencia. Egyszerűen kifelejtik a képből az embert, az intuitív gondolkodást, ami szerintem az egyik legfontosabb dolog. Az online térben sem voltam biztos egyébként, de húsz évvel ezelőtt az elsők között csináltam podcastet, csak akkor még senki nem tudta, hogy az podcast, még én sem.

- A pályafutásod során azért jól kiszűrhető, hogy ráéreztél a trendekre.

- Ebben van valami. Voltam egyszer egy spirituális üzleti coach-nál pár alkalommal, és azt mondta, hogy az univerzumból lejönnek nekem ezek az információk. Ez tök jó, csak van egy pici bibi, amit úgy hívnak, hogy időzítés. Ebben nem mindig vagyok jó, a megfelelő pillanatban kell az adott dolgot csinálni. Ez volt a podcasttel is. Az elsők között voltam, de abbahagytam, mert akkor nem sokan hallgattak ilyesmit az interneten. Mindig azt kérdezték, hogy hol lehet elolvasni. Látom a világ dolgait, látom a világ történéseit, nem azért, mert egy zseni vagyok, és iszonyatosan okos vagyok, egész egyszerűen ez egy képesség, hogy a nagyon bonyolult dolgokat a világban megérzem, leegyszerűsítem, és egyszerű módon ki is mondom őket.

Kép
forrás: Jakab Márton / InStyle Men

- A márkatanácsadás területére is átültetted a megérzéseid?

-
Inkább energiáknak hívnám. Becsatornázni a gondolatokat, az energiákat terelgetni a jó irányba. A márkatanácsadásban is alapvetően a vízió, misszió és az értékek megtalálásában vagyok benne. Utána nem csinálok marketingkommunikációs terveket. Az igazi belső értékek megtalálásában vagyok jó, hogy ezeket a valódi értékeket, amik megvannak egy emberben vagy egy vállalatban vagy vállalkozásban, azokat becsatornázzam és irányba állítsam. Engem nem az Excel-táblák mozgatnak meg.

- Ezt hogy kell elképzelni?

- Mikor megbíznak a márkaépítéssel, elkezdünk együttműködni, együtt gondolkodni, és sokszor olyan dolgokat találunk meg együtt, amikre ők maguk sem gondolnak. Amikor ez megvan, ad egy új energiát, új lendületet valakinek. Amikor megszületnek és elindulnak történetek, az tök jó. Nekem ez a létrehozás, azt mondanám, hogy alkotás. Néha pedig a hibákat kell megtalálni és kijavítani. Az elmúlt években a Corvinuson tanítottam végzősöknek kríziskommunikációt. Nekik is azt mondom, amit a vállatoknak, hogy kétféle vállalat, kétféle ember van, ahol volt, vagy ahol lesz krízis. Az erős márka ilyenkor is sokat segít. Nem kell bonyolítani! A márkastratégia (üzleti stratégia) arról szól, hogy meg kell találnunk (nem kitalálnunk), ki kell dolgoznunk, hogyan jutunk el A-ból B-be. A misszió kijelöli a játékteret, a vízió megmutatja, hogy hová (B) tartunk. Az értékeink vezetnek el oda.

- Mit látsz a legnagyobb problémának a hazai márkák és cégek esetén?

- Azt, hogy sokan csak a rövidtávú sikerben gondolkodnak. Nincs kitekintés, nincs előretekintés. Sok oka van, de a többség még mindig csak a materiális javakban gondolkodik. Szép a magyar nyelv, ami kézzel fogható. Eközben egy sikeres vállalkozás, vállalat legnagyobb értékét ma már az immateriális értékek adják, többek között a márkaérték. Ez a szemlélet, mindset nagyon nagy probléma.

- És a média világában?

- A médiában, a közéletben sokszor látom az álságosságot, az egyszerű, lebutított tartalmakat, az átpolitizáltságot és a sok nem önazonos működést. Borzasztó fárasztó, amikor az ember megy konferenciára, eseményre, rendezvényekre, és látod a sok-sok megjátszást, a sok-sok púdert.

- Mi a legfontosabb, amit szem előtt tartasz a munkád során?

- A hitelességet. Az információval, a bizalommal való gazdálkodást. Ez nagyon fontos. Soha nem történt olyan, hogy bárkit becsaptam, átvertem, vagy hazudtam az üzleti életben. Konzekvensen ugyanazt az értékvilágot képviselem, önazonosan kommunikálok, nem találok ki történeteket. Mindig csak arról beszélek, csak azt mondom, amit valóban megéltem, amit valóban gondolok, ami organikusan belőlem jön. Hiányolok ebből a világból egy nagyon pici nagyvonalúságot, egy nagyon pici eleganciát, és az elegancia alatt nem a pénzt, meg a vagyont, meg a puccos dolgokat értem, hanem a finom gesztusokat egymás felé. Kicsit értékeljük, ismerjük el a másikat. Nem lehet mindig csak kapni, adni is kell.

- Érzel még nyomást, ha megbíznak egy komoly feladattal?

- Ebben alapvetően nem érzek nyomást. Feladat van. Ez egy nehéz kérdés, hogy tanácsadóként hogyan vállalsz el feladatot, és mit is vállalsz el. Akkor van nyomás, ha olyan feladatokat vállalsz el, ami nem neked való, amiben nem érzed magad komfortosan, ami nem szolgálja a legbelsőbb motivációidat. Akkor van igazán nyomás, amikor nem jó helyen vagy, és sajnos az önismeret hiánya miatt az emberek jelentős része nem a megfelelő helyen van. Ezért is van a sok lelki és mentális probléma, ami aztán egészségügyi, testi gondokat is kiprovokál.

- Hol érezted magad a legjobban a munkáid során?

- Alapvetően a tévében és rádióban, de legfőképpen utóbbiban, meg a saját hírportálom készítésében. A másik pedig a konkrét márkatanácsadás. Amikor megtalálsz embereknél, vállalatoknál olyan értékeket, amikről ők maguk sem tudják, hogy az ott van, és hogy az valódi érték. Erre ráeszmélnek, felfedezik, és ez újabb és újabb aktivitásra vagy új lendületre ösztönzi őket. Szerintem ez a legjobb, amikor más embereknél, vagy vállalatoknál felszínre tudsz hozni olyan értékeket, amiktől nekik aztán jobb lesz a működésük, az életük, a bevételük. Ebben érzem igazán jól magam.

- A fő profilod most márkatanácsadás, mit kapnak tőled a vállalatok?

- Márkatanácsadás, márkastratégia. Azzal foglalkozom, hogy nagyon pontosan definiáljuk a víziót, a missziót, megtaláljuk a cégben valóban meglévő értékeket. Nyilván a fenntarthatóságnak van egy fontos része minden egyes vállalatban, amivel foglalkozni kell mint értékvilággal. Az emberek nem tárgyakhoz, termékekhez, szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, hanem valamilyenfajta értékhez, hiszen a termékek, szolgáltatások esetén ma már minden egyforma és minden másolható. De ha azt az értékvilágot, ami igazán magunkból, belülről jön, azt tudjuk közvetíteni, akkor ahhoz lehet kapcsolódni.

- A mai trendeket gyakorlatilag minden szempontból az internet határozza meg, sok kritikát kap a mai generáció emiatt. Mit gondolsz a tartalomfogyasztási szokásokról, és annak jövőjéről?

- Borzasztó gyorsan változnak a trendek. Tíz évvel ezelőtt a TikTok hol volt? Nehéz számonkérni olyan valami miatt a fiatalokat, amibe ők beleszülettek. Nekik az a valóságuk. Tulajdonképpen az én generációm hozta létre ezt a technológiát, meg ezt a világot, amit most a gyerekek használnak, és közben kritizáljuk őket. Elég nagy ellentmondás. Elképzelni sem tudom, mi lesz 5-10 év múlva. Alapvetően optimista vagyok, de azért azt gondolom, hogy a világ most nem megy túl jó irányba. A néhány másodperces videókat zombi módjára pörgetik az emberek. Nehéz így minőségi tartalmat készíteni. Kérdés persze, hogy a mai korban mit tekintenek már minőségi tartalomnak.

Kép
forrás: Jakab Márton / InStyle Men

- Az online jelenlét és az elérés elképesztően fontos a márkák számára is, nálad mi a mérce?

- Abban mérjem a sikert, hogy csak és számszerűen hányan kattintanak az Instragram-profilra, hány követőm van, hányan klikkelnek valamire? Ez most a mérce, de én megyek a magam vonalán az online felületeken is. Nem érek el mindenkit, csak aki számít. A kommunikációs csatornák ma már sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a brandek kommunikációját, mint régen. Folyamatosan alkalmazkodni kell. Egy biztos, hogy az adott kor kommunikációs csatornái gyorsan változnak, de a márkakommunikáció lényege marad: érték alapon.

- Mi a véleményed a mesterséges intelligencia térhódításáról, mint jelenlegi legújabb trend?

- Mikor bejött az AI téma, és jött a meghökkentés, hogy ez majd átveszi a hatalmat, öntudatra ébred stb., csak mosolyogtam. Persze a fejlődés fontos dolog, de mégiscsak egy eszközről beszélünk, bármennyire jelentős is. Ez egy algoritmus, egy szoftver, egy használati tárgy, amit az embernek jól kell tudni működtetni. Annyit fog tudni, mint amennyire tudjuk őt jól használni. Amikor ezt két-három évvel ezelőtt mondtam eseményeken, tök hülyének néztek. A szakértők ma már ugyanazt mondják, szó szerint, amit évekkel ezelőtt mondtam az AI-ról. De más az, amikor ezt Magyarországon mondják, és más az, amikor XY amerikai megmondó ember nyilatkozik róla. Azt mondtam, hogy ez nem egy intelligencia, és hogy ez a kifejezés teljesen elvitte az egész gondolkodást a világban. Aztán megnyugodtam, amikor tavaly egy filozófus professzor ismerősöm látta erről az írásomat, megkeresett, hogy most írt erről egy tanulmányt. Ugyanarra jutottunk, csak máshogy vezettük le.

- Azért az jellemző, hogy a mai világban nem mindig az elsők az "elsők".

- Ha én mondom, Kőszegi András innen Budapestről, hogy ez egy baromság, akkor vagy kinevetnek, vagy senkit nem érdekel. Aztán majd három vagy öt év múlva azt mondják, hogy ja, hát ez igen, így van. Például az a szó, hogy fenntarthatóság, a kétezres évek elején még nem nagyon forgott. Néhány ember volt akkor, aki ezzel foglalkozott. Megcsináltam a fenntarthatóság kommunikációjáról a konferenciákat, és rá egy vagy két évre lett Madridban egy ugyanilyen témájú konferencia, amit úgy reklámoztak, hogy ez az első ilyen konferencia Európában. Már kevésbé zavar, de ez a mai napig megfigyelhető jelenség.

- Bár most a másik oldalon ülsz, de tudomásom szerint elég sok interjút készítettél a karriered során, és volt lehetőséged ismertebb emberekkel is beszélgetni. Kik voltak a legszimpatikusabb karakterek?

- A 90-es évek közepe-végétől 2003-ig rengeteg híres emberrel csináltam portréinterjút. Több színész volt, például Törőcsik Mari, Agárdi Gábor, Kulka János. Nagyon fiatal volt még Stohl András, Gesztesi Karcsi és Alföldi Robi is. Sorolhatnám a művészeket, zenészeket, sportolókat, üzletembereket, olimpikonokat. Szerettem csinálni, megnyitni, megmozgatni őket, megismerni a nézőpontjukat, a számukra fontos értékeket, személyes történeteiket.

- Te nem kaptál iránymutatást fiatalon, de mi a helyzet otthon a gyerekekkel és a családdal?

- 36 éve vagyok nős, az első házasságomat élem. Tíz év van a két gyerek között, a lányunk 34 éves, ott már van két unoka, 8 és 7 évesek. Pont ötven voltam, amikor az első unokám megszületett, szinte a kerek születésnapomra kaptam. A fiunk 24 éves, tavaly már ő is megnősült. Tehát, hogyha az a kérdés, hogy viszik-e a családi mintát, úgy érzem, törekedtem rá, hogy amit mondtam nekik, azt ne papolásnak vegyék, csak egyszerűen értékrendnek. Persze ezt ők sokszor másképpen élik meg. Az első harminc évem átgázolt rajtam, és arra törekedtem, hogy a gyerekeknek ne kelljen ezt a harminc évet hasonlóan megélni. Amit én nem kaptam meg, de sok év alatt megtapasztaltam, intenzíven megéltem, abból minél többet akartam megmutatni, átadni nekik. Még mindig tanulom.

- Ha az elveidet kéne definiálni három szóban, mik lennének azok?

- Felkészültség, következetesség, becsület. Kell hozzá egy kis szorgalom, kitartás, de az élet nem bonyolult, csak ha azzá tesszük. Marcus Aurelius mondta, egyenesnek kell lenni, nem kiegyengetettnek. Szerintem ilyen egyszerű.

(A helyszínt köszönjük a Gléda vendéglőnek.)

Videók

Promóció

Új modellekkel erősít a BYD a magyar piacon

Promóció

Őszi klasszikusok a legjobb kiadásban - A Gino Rossi és a Badura legújabb kollekciója már elérhető a CCC-ben

Promóció

Brit luxusautó egy úriember ajánlásával

Kép
Stílus

Ismerd meg a világ legszexibb férfiját: John Krasinskit

A People magazin idén is kihirdette, ki a földkerekség legvonzóbb férfiúja. Egyetértesz?

Kép
Tech

Mi lesz az univerzumunk sorsa a távoli jövőben?

Persze megtippelni is nehéz, de azért vannak sejtéseink...

Kép
Szórakozás

Oscar-díjas színész lehet az új Dumbledore a Harry Potter-sorozatban?

A produkcióhoz közeli források szerint jó eséllyel ő lesz a befutó, de a hivatalos bejelentésre még várni kell.

Kép
Stílus

15 kollekció, ami megváltoztatta a férfiak öltözködését

Mindenkinek megvan a maga stílusa, de persze a divat folyamatosan formálódik. Az InStyle MEN őszi-téli számában megmutatjuk azokat a történelmi pillanatokat, amelyek a legnagyobb hatással voltak a férfiak öltözködésére.

Kép
Életmód

Ezt műveli a szervezeteddel napi 4,5 liter kóla

Egy angol férfi úgy tíz évig rombolta vele az egészségét, csak nagy nehézségek árán tudott megszabadulni a függőségtől.

Kép
Jármű

Meddig számít frissen gyártottnak egy gumiabroncs? - szakértő válaszol

A téli autós szezon beköszöntével a gumiabroncsok cseréjének is eljött az ideje. Ebben az időszakban sok autósban vetődik fel a kérdés, miszerint a 3, esetleg 5 éve gyártott abroncsok hasonló teljesítményre képesek-e, mint a pár éve gyártott társaik.

Szeretnél képben lenni?

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozásod hibába ütközött, kérjük, próbáld újra!
Köszönjük, sikeres feliratkozás!