A Kreml mágusa – Kritika

Decemberben szinte a teljes filmes univerzum felkapta a fejét, mikor korunk egyik rendező-géniusza, Quentin Tarantino azzal sokkolta a művészvilágot, hogy Paul Danót a világ legrosszabb színészének nevezte. Miközben a fél világ imádja a 41 éves amerikai színészt, egy ilyen kijelentés elég sértőnek tűnhet. Nem véletlen álltak ki mellette a rajongók és jó pár kollégája is. Dano már gyerekkora óta bizonyítja, hogy okkal kap különböző „kisebb-nagyobb” szerepeket elég komoly hollywoodi produkciókban. Anno a 2004-es Szüzet szüntess vígjátékban ismerhette meg a nagyközönség, azóta pedig olyan alkotásokban láthattuk, mint az Életeken át, A Fabelman család vagy épp a legutóbbi Batman, ahol ő volt a főgonosz.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Kreml mágusa című politikai drámában pedig ő alakítja Vadim Baranovot, akit valójában korunk Raszputyinjaként lehetne aposztrofálni. Igazából ez egy fiktív karakter, és több emberből gyúrták össze, de sokan mégis Vladislav Surkovot tartják a figura inspirációjának.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Aki nem ismerné az orosz politikust és üzletembert: 1999 és 2011 között ő volt az orosz elnöki adminisztráció első helyettes vezérkari főnöke, ahol központi szerepet játszott a belpolitikai stratégia kialakításában. Ebben az időszakban széles körben elismerték a szuverén demokrácia fogalmának megfogalmazását és előmozdítását.

A Kreml mágusában Baranov (Paul Dano) történetét ismerhetjük meg, aki egy feltörekvő művészből formálódik át az egyik legbefolyásosabb orosz kormányzati tisztviselővé. Egy izgalmas karrierutat jár be, ahogyan a seftelésből élő fiatalból először színházi rendező, majd valóságshow-producer végül politikai kommunikációs tanácsadóvá válik, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Putyin (Jude Law) hatalomra kerülhetett, és a világ egyik legbefolyásosabb politikusává vált.

A film hiába 152 perc hosszúságú, mégis annyira feszített tempót diktál, hogy egy percre sem engedi, hogy elkalandozzon a gondolatunk. Sőt, nem is tehetjük, mert úgy pörögnek az események, hogy ha egy pillanatra is máshova figyelünk, már számos érdekes és fontos tényezőről lemaradunk.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Bár a mozi elején fel van tüntetve, hogy ez csupán egy könyvadaptáció, és számos fiktív történést mutat be, mégis nagyszerű korlenyomata egy külső szemlélőként elénk táruló világnak, ami a nyugati emberek számára olykor igencsak meghökkentő benyomást kelthet.

A történetben egészen az 1990-es évek elejére megyünk vissza, ahol a posztszovjet káosz közepette találjuk magunkat. Bemutat olyan sajátosságokat, melyek leginkább erre az időszakra és kultúrára voltak jellemzők.

Nagyszerűen tagolja fel a filmet különböző alcímekkel, melyek nem megtörik a film lendületét, hanem inkább bizonyos főbb motívumokat jobban kiemelve segítik a film megértését.

Mivel egészen a közelmúltig visz el minket az eseményekben, sok néző számára élő emlékeket is felidézhet. Az egyik ilyen a 2000. augusztus 12-én, a Barents-tengeren tartott orosz hadgyakorlat során elsüllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró esete, ahol a 118 fős legénység veszett oda a szerencsétlenségben. De említésre kerül a Pussy Riot nevű punkegyüttes is, mely 2012. február 21-én a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház ikonosztáza előtt csinált performanszt villámcsődület formájában. És persze nem maradhatnak ki az oligarchiák kontra politikai hatalom kapcsolatai sem a történetből.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Mint említettem, a film egy könyvadaptáció alapján készült, melyet eredetileg Giuliano da Empoli írt és 2022-ben jelent meg. A könyv igazi bestseller lett, és több százezres példányszámban kelt el Európában.

Bár politikai drámának tűnik a film, Assayas több helyen sötét humorral és szatirikus elemekkel mutatja be a propaganda működését. A rendező eleinte nem is akarta elvállalni a projektet, mert túl aktuálisnak és politikailag kényesnek tartotta. Végül azért mondott igent, mert szerinte a történet inkább a hatalom természetéről szól, mint konkrét politikáról.

Sőt, a forgatókönyvet a forgatás alatt is módosították, mert az orosz politikában történt események túl közel kerültek a film történetéhez.

Külön érdekesség, hogy Oroszországban nem lehetett forgatni, így a stáb Lettországban, Rigában építette fel a Kreml világát.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Ha megnézzük a stáblistát, hiába az orosz politikáról szól, egy nagyon is nemzetközi produkcióról beszélhetünk, hisz francia stábbal, angol nyelven készült, amerikai és európai színészekkel.

A filmben, mint egyetlen kiemelt női karakter, nagy figyelem összpontosult az Oscar-díjas svéd színésznőre, Alicia Vikanderre, aki Kseniat alakítja.

Bár (részben) fiktív történetről beszélhetünk, mégis több valós történelmi figura is megjelenik, úgy, mint a száműzött orosz oligarcha, Boris Berezovsky (Will Keen), vagy épp Jevgenyij Viktorovics Prigozsin (Andris Keišs), aki orosz oligarcha és Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli bizalmasa volt.

Jude Law nemcsak a maszkmesterek munkájának köszönhetően tudta nagyszerűen életre kelteni Putyin karakterét, de hónapokig tanulmányozta a cár beszédstílusát is. Több tucat Putyin-beszédet nézett végig, hogy elkapja a jellegzetes testtartását, a lassú beszédtempót és a hideg tekintetet. Épp ezért nem karikatúra lett belőle, hanem visszafogott, realista portré.

Egy politikai dráma esetében kulcsfontosságú szerep jut a zenei betéteknek. Itt a zeneszerző nem hagyományos nagyzenekari hangzást használt, hanem visszafogott, hideg elektronikus zenei elemeket, hogy a politikai játszmák feszültsége jobban érvényesüljön.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

A címnek is külön jelentősége van, ugyanis a „Kreml mágusa” elnevezés arra utal, hogy politikai stratégák láthatatlanul irányítják a történetet, mintha varázslók lennének a háttérben.

Ami a legfontosabb, hogy ez a film valójában nem Putyinról szól, hanem arról, hogyan épül fel egy modern politikai mítosz. A történet is azt mutatja meg, hogyan lehet mesterséges valóságot teremteni médiával és propagandával. A propaganda nem eszköz, hanem maga a hatalom.

A film egyik legerősebb gondolata, hogy a valódi hatalom gyakran a háttérben dolgozó stratégák kezében van, nem a politikusokéban. A történetben Vadim Baranov figurája reprezentálja, hogyan lehet médiával és narratívákkal irányítani egy ország politikáját. A film szerint a modern politika nemcsak döntésekből áll, hanem történetekből, amelyeket a hatalom elmesél az embereknek. A propaganda és a média segítségével a valóságot is át lehet formálni.

Fontos része a történetnek, hogy a Szovjetunió utáni zavaros korszakot mutatja be, amikor az emberek stabilitásra vágytak. A Kreml mágusa azt sugallja, hogy a bizonytalanság gyakran megteremti a terepet az autoriter vezetők felemelkedésének.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Amit már egyre többen tudunk mi,nézők is, hogy a manipuláció a modern politika egyik fő fegyvere. A filmben látható, hogy a hatalom nemcsak erővel, hanem információval és manipulációval működik. A közvélemény irányítása legalább olyan fontos, mint a tényleges politikai döntések.

És végezetül ott a történet egyik tragikus üzenete, hogy a hatalmi rendszereket felépítő emberek később gyakran saját rendszerük foglyaivá válnak.

Ez a mozi nem egyszerű politikai dráma, hanem annak a története, hogyan válik a politika a modern korban a valóság legnagyobb formálójává.

A Kreml mágusa fő mondanivalója alapvetően a hatalom természetéről és a modern politikai manipulációról szól. A film központi üzenete azt mutatja meg, hogy a modern politikában a valóságot gyakran nem a tények, hanem a történetek és a narratívák alakítják. A hatalom mögött álló stratégák képesek úgy formálni a közvéleményt, hogy az emberek azt higgyék, amit a rendszer el akar hitetni velük. A háttérben lévő emberek irányítják a hatalmat, tehát sokszor nem a politikus a valódi döntéshozó, hanem azok a tanácsadók és kommunikációs stratégák, akik megtervezik a vezető imázsát és üzeneteit. A politika egyfajta színház, gyakran egy hosszúra nyújtott előadás, ahol a szereplők gondosan megírt szerepeket játszanak, és a közönség - az emberek - csak azt látják, amit megmutatnak nekik. Ahogyan láthatjuk a filmben is, a káosz megteremti az erős vezetők iránti igényt, hiszen amikor egy ország bizonytalan időszakban van, az emberek stabilitást és erőt keresnek, ami megkönnyíti egy erős, akár autoriter vezető felemelkedését. Ismét tanúbizonyságot nyer, hogy a manipuláció a modern hatalom egyik legerősebb eszköze. A történet bemutatja, hogy a propaganda, a média és az információk irányítása ugyanolyan fontos fegyver lehet, mint a politikai vagy katonai erő.

forrás: Gaumont / ADS Filmek

Összességében A Kreml mágusa egy feszes tempójú, gondolatébresztő politikai dráma, amely nemcsak Putyin hatalomra jutását, hanem a mögötte álló stratégiai manipuláció működését is bemutatja. A film legnagyobb erőssége, hogy hitelesen ábrázolja, miként formálható a valóság a média és a narratívák segítségével, miközben végig fenntartja a feszültséget. Paul Dano és Jude Law alakítása kiemelkedő, különösen utóbbi visszafogott, realista karakterábrázolása. Bár részben fiktív történetet mesél el, mégis erős és aktuális képet ad a modern politika működéséről. A Kreml mágusa egy intelligens, rétegzett alkotás, amely a hatalom természetéről és a manipuláció szerepéről mesél.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!