Krokodilmúmiák segítenek jobban megérteni az ókori Egyiptomot

A Qubbat al-Hawánál folyó ásatások már korábban is igen érdekes leletekkel szolgáltak a tudósok számára. Az itt található temetőt a Kr. e. 18-20. században alakíthatták ki, majd az évszázadok során többször is használták. A feltárások megmutatták például, hogy a jómódú egyiptomiak is rosszul táplálkoztak, valamint hogy a születéskor várható átlagos élettartam 30 év lehetett mindössze. Emellett ókori nőgyógyászati kezelés nyomaira is bukkantak. A terület a núbiai műemlékek részeként 1979-ben az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Most egy újabb jelentős kutatás eredményeit hozták nyilvánosságra.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Karen Green / Wikimedia Commons

Horhuf ókori egyiptomi uralkodó sírja Qubbat al-Hawában, további sírok társaságában

A spanyolországi Jaén egyetemének régészei már 2008 óta végeznek itt ásatásokat. Az Alejandro Jiménez Serrano egyiptológus vezette csapat 2018-ban bukkant hét, addig feltáratlan, kisebb méretű sírra egy, a Bizánci Birodalom idejéből származó szemétlerakó alatt. Ezek egyikéből aztán 2019-ben kerültek elő tíz krokodil maradványai. Öt tetem ráadásul szinte teljes volt, emellett pedig öt másik állat fejét és egyéb testrészeit tudták kiemelni. Ekkor értesítették a Belga Királyi Természettudományi Intézet archeozoológusát. Bea De Cupere és csapata néhány napja publikálta erről szóló tanulmányát.

Az állatok testhossza 1,8 és 3,5 méter között változott, ráadásul nem is egy, hanem két fajhoz tartozók voltak köztük: nílusi krokodilok (Crocodylus niloticus) és nyugat-afrikai krokodilok (Crocodylus suchus). Utóbbival kapcsolatban egyébként mindössze néhány éves – 2018-as – a felfedezés, miszerint a korábban egyetlen fajnak hitt páncélos krokodil valójában kettő: az egyik Közép-, a másik Nyugat-Afrikában él. És mivel utóbbi mindössze tíz százalékát teheti ki a teljes páncéloskrokodil-populációnak, az egyik leginkább veszélyeztetett krokodilfaj a világon.

forrás: Marco Schmidt / Wikimedia Commons

Nyugat-afrikai krokodil Burkina Fasóban

De vissza az egyiptomi lelethez. Az ókori Egyiptomban elég komoly kultusza volt a krokodilnak. Egyik istenüket, a termékenységet és bőséget biztosító Szobeket gyakran krokodilként vagy krokodilfejjel ábrázolták. A víz és a Nílus istenének tartották, így szent állata is a nílusi krokodil volt, ebből pedig nem is nehéz kitalálni, hogy ilyen hüllőket előszeretettel áldoztak a tiszteletére.

Ez lehetett a sorsa a most megtalált tíz állatnak is. A felfedezés azért is különleges, mert bár az egyiptomi feltárások során gyakran kerülnek elő mumifikálódott állati maradványok, köztük macskák, páviánok és íbiszek, de az eddig felbukkant krokodilok többsége fiatal, akár nemrégiben kikelt fióka volt. Ráadásul a mostaniak között vannak igen jó állapotban fennmaradt tetemek is.

forrás: Bea De Cupere et al. / Wikimedia Commons

A piros nyíllal jelölt sírhelyből kerültek elő a krokodilmúmiák

A legtöbb – emberi és állati – múmiát valamilyen bandázs borítja, alatta pedig bebalzsamozott a test, a művelethez olajokat, viaszt vagy gyantát használtak. Ilyenkor mintavételeken, CT vagy röntgenvizsgálatokon esik át a lelet az azonosítás során. Qubbat al-Hawā krokodiljai viszont nem ilyenek voltak. Bebalzsamozásnak nyoma sem volt, a vászonba burkolásra pedig egyes példányok esetében voltak jelek, de közel sem biztos, hogy mindegyikkel így jártak volna el. Ezt egyébként nehéz is lenne rekonstruálni, mert szerves anyagról van szó, amit a különböző rovarok, férgek eltüntethettek.

Itt tehát feltételezhető, hogy a krokodilokat – miután leölték őket – egyszerűen kifektették a tűző napra, vagy még valószínűbb, hogy a homokba temették, így természetesen ment végbe a kiszáradás folyamata. Továbbá az állatok testhelyzete is eltért az eddigi leletektől: míg korábban az tűnt megszokottnak, hogy mind az első, mind a hátsó lábakat hátrafelé hajtották, addig most a hátsókat előre, az elsők pedig több-kevésbé természetes pozícióban álltak oldalra. Legalábbis azoknál a hüllőknél, amelyeknél egyáltalán megállapítható volt ilyesmi.

forrás: Bea De Cupere et al. / Wikimedia Commons

A legjobb állapotban fennmaradt krokodiltetem

A múmiák állapota igen vegyes volt, egy közülük kiemelkedően egyben volt, ennek még a bőre és egyéb lágy szövetei is megmaradtak, voltak viszont amelyekről a gerincoszlop, a lábak vagy a bordák hiányoztak. Némelyikből gasztrolitok, azaz az emésztést segítő "gyomorkövek" is előkerültek. A különálló koponyák esetében pedig azt állapították meg a vágásnyomok és sérülések alapján, hogy jó eséllyel már azelőtt leválasztották a fejet a törzsről, hogy az állat bekerült volna abba a sírba, ahonnan most előkerült.

A kutatók azt sejtik, hogy a krokodilokat még a Ptolemaida-dinasztia előtti korban, tehát a Kr. e. 305-30 közötti időszakot megelőzően mumifikálhatták. Onnantól kezdve ugyanis jelentős mennyiségű gyantát, később szurokszerű anyagot használtak az egyiptomiak – a kor előrehaladtával sokat változtak a mesterséges tartósítási eljárások. A most rendelkezésre álló információk szerint a Kr. e. 5. századra tennék a feltárt múmiák keletkezését, de ennek igazolásához radiokarbonos kormeghatározásra, a fajokkal kapcsolatos feltételezések bizonyításához pedig DNS-vizsgálatra lenne szükség. Bíznak benne, hogy ezek hamarosan megtörténhetnek.

forrás: Bea De Cupere et al. / Wikimedia Commons

Még a pikkelyek is jól láthatók több krokodil orrán

A tanulmányozásban ugyan nem vett részt, a felfedezés jelentőségéről viszont elismeréssel beszélt Salima Ikram, a Kairói Amerikai Egyetem egyiptológusa. Szerinte az eredmények segíthetnek jobban megérteni az ókori egyiptomi emberek Qubbat al-Hawā nekropoliszhoz való kapcsolatát, és azt, hogyan változott a hely szerepe az évszázadok során, a 4000 évvel ezelőtti első temetkezéstől kezdve. A leletekre eredetileg rábukkanó Jiménez Serrano pedig az egyiptomiak vallásának alaposabb megismerésében látja a kutatás igazi hasznát.