Jobban támogatják párjukat a lányos apák

A gyermek születése minden családban hatalmas öröm, legyen szó akár kislányról, akár kisfiúról. Kétszeres apukaként komolyan úgy gondolom, hogy ez a legnagyobb dolog az életben, a szülő-gyerek köteléknél pedig nincs erősebb, különlegesebb. És míg utódaink neme több szempontból – így a szeretet, a gondoskodás terén – teljesen mindegy, a nevelésben bizony már vannak különbségek. Sőt, a tudomány szerint akár az életkilátások és a párkapcsolatok minősége is mutathat eltérést. Állítólag a lányos apák vannak előnyben.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Például tovább is élhetnek:

Egy friss tanulmány emellett arra is rámutatott, hogy a gyermek neme és a szülők kapcsolata között is lehet összefüggés. Egészen pontosan arról van szó, hogy a kislányt nevelő apukák romantikus téren elkötelezettebbek, sőt még támogatóbbak is párjukkal szemben. Fontos az elején leszögezni, hogy a lánygyermek születése nem teszi automatikusan jobbá a kapcsolatot, jelen pillanatban nem ok-okozati viszonyról van szó ebben a kérdésben.

A tudósok a párkapcsolati kötődésre, az érzelmi és viselkedésbeli kötelékekre összpontosítottak, figyelembe vették az elköteleződésre való hajlandóságot, a bizalmat, az elégedettséget, az intimitást, a szenvedélyt és a partneri támogatást. Arra jutottak, hogy a férfiak pszichéjére hat kislányuk születése, fokozza az anya iránti elköteleződést.

Az egyik kutatásban 184 szülő, köztük 101 apa és 83 anya vett részt, mindegyik párnak egy biológiailag is közös gyermeke volt. A lányos apák erősebben kötődtek az anyához, sőt nagyobb fokú bizalom és elégedettség volt kimutatható, mint a fiús édesapáknál. Az anyukáknál ellenben nem volt kimutatható eltérés gyermekük nemétől függően. Egy másik, követéses vizsgálat 587 párt vont be, a gyermek 1, 3, 5 és 9 éves korában készítettek interjút a szülőkkel. Nemcsak az apák véleménye számított, az anyák is elmondták, mekkora támogatást, szeretetet, kompromisszumkészséget, mennyire tisztességes bánásmódot tapasztalnak a férfi részéről. Itt is a lányos apukák bizonyultak odaadóbbnak.

Egy harmadik megfigyelés a születés előtti időszakot is bevonta, hogy kizárja, az eltérés alapból ott volt-e a férfiakban. Azonban nem találtak arra bizonyítékot, hogy a leendő lányos édesapák már alapból is támogatóbbak lettek volna, mint azok, akiknek később fia született. A változások a gyermekáldás után kezdtek kirajzolódni.

Ebből nem következik az, hogy a lányos apák egyértelműen jobb apák is – viszont a jelek szerint sokkal inkább jelen vannak. Az utódok cseperedésével egyébként a különbség egyre kisebb lesz, főként a gyermek kilencéves kora körül nőtt látványosan a fiús apák támogató jelenléte. Tegyük hozzá, mindhárom kutatásnak megvannak a maga korlátai, például nem foglalkoztak a többgyermekes párokkal, az elvált szülőkkel vagy a mozaikcsaládokkal.

(forrás: earth.com)