7 gengszterfilm, ami ijesztően közel áll a valósághoz

A maffiafilmek egyik furcsa tulajdonsága, hogy hajlamosak romantizálni azt a világot, amelyet elvileg lelepleznek. Elegáns öltönyök, drága éttermek és legendás keresztapák mögé kerül a brutalitás, a paranoia és az a rengeteg ember, akinek az életét tönkretette a szervezett bűnözés.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A legjobb gengszterfilmek azonban éppen akkor válnak igazán félelmetessé, amikor lehántják ezt a mázat. Könyvekre, bírósági dokumentumokra, újságírói kutatásokra és valódi maffiózók vagy nyomozók beszámolóira támaszkodva mutatják meg, milyen lehetett belülről ez a világ. Összegyűjtöttünk hét filmet, amely különösen közel került hozzá.

7. Casino (1995)

Martin Scorsese Las Vegas-i gengsztereposza ugyan fiktív neveket használ, szereplőit azonban nagyon is valós emberekről mintázták. Robert De Niro Sam „Ace” Rothsteinje Frank „Lefty” Rosenthal bukmékerből lett kaszinóvezető megfelelője, míg Joe Pesci Nicky Santorójának modellje Anthony Spilotro chicagói maffiózó volt.

Nicholas Pileggi könyve és forgatókönyve valódi eseményekre épült, a film pedig a hetvenes-nyolcvanas évek Las Vegasának egyik kulcsfontosságú korszakát dolgozza fel: amikor a maffia kaszinókon keresztül hatalmas összegeket fölözött le. A részleteket dramatizálták, de a mögöttes rendszer nagyon is létezett.

6. Az ír (2019)

Scorsese másik monumentális maffiafilmje Frank Sheeran visszaemlékezéseire épül. Robert De Niro karaktere azt állítja, hogy a Bufalino bűnszervezetnek dolgozott, és ő ölte meg Jimmy Hoffa szakszervezeti vezetőt.

Itt azonban szükséges egy hatalmas csillag: Sheeran Hoffa meggyilkolásáról szóló vallomását sok történész, újságíró és nyomozó vitatja. A film ezért nem tekinthető Hoffa eltűnésének bizonyított rekonstrukciójának.

A maffia és az amerikai szakszervezeti világ összefonódásának, valamint Russell Bufalino és Sheeran környezetének bemutatásában viszont rengeteg valódi történelmi részletet használ. Hitelessége inkább a korszakban és a szervezett bűnözés mechanizmusaiban rejlik, mint központi rejtélyének megoldásában.

5. Fedőneve: Donnie Brasco (1997)

Ha valaki valóban tudta, hogyan beszélnek és viselkednek a maffiózók egymás között, az Joseph D. Pistone FBI-ügynök volt. Hat éven keresztül Donnie Brasco álnéven épült be a New York-i Bonanno család köreibe. Johnny Depp a forgatás előtt hónapokat töltött Pistone társaságában, Al Pacino Lefty Ruggierója pedig egy valódi maffiózón alapul.

Pistone később úgy becsülte, hogy a film mintegy 85 százalékban megfelel a valóságnak. Persze itt is akad komoly változtatás: a valódi Leftyt például nem gyilkolta meg a maffia a történtek után. Az FBI letartóztatta, később pedig rákban halt meg.

4. Gomorra (2008)

Ha a klasszikus amerikai maffiafilmek túl elegánsnak tűnnek, Matteo Garrone filmje hatásos ellenszer. A Gomorra Roberto Saviano oknyomozó könyvéből készült, amely a nápolyi Camorra működését tárta fel. Saviano társszerzőként a forgatókönyvön is dolgozott, a filmet pedig valódi nápolyi helyszíneken, sok civil szereplővel forgatták.

Az eredményből szinte teljesen hiányzik a gengszterromantika. A szervezett bűnözés nem néhány elegáns keresztapa titkos klubjaként jelenik meg, hanem olyan gazdasági és társadalmi rendszerként, amely egész városrészek mindennapjait képes átszőni.

A realizmust egészen bizarr módon erősítette meg az élet: a szereplők közül többen később valódi bűncselekmények miatt kerültek összetűzésbe a hatóságokkal.

3. A halál 50 órája (1967)

A lista kakukktojása nem amerikai maffiáról szól, hanem a brit szervezett bűnözés egyik leghírhedtebb esetét dolgozza fel. A film középpontjában egy fegyveres rablás és annak következményei állnak, így más oldalról mutatja meg, mennyire kevéssé hasonlít a valódi bűnözői világ a romantikus gengszterlegendákhoz.

A valódi bűnügyeket feldolgozó brit krimik különösen jó ellenpontjai az amerikai maffiafilmeknek: kisebb léptékben, kevésbé mitologizálva mutatják meg a bűnözői csoportok működését.

2. Közellenségek (2009)

John Dillinger szigorúan véve nem maffiafőnök volt, hanem a gazdasági világválság korszakának bankrablója. Michael Mann filmje mégis helyet érdemel a listán, ha a szervezett bűnözés történelmileg hiteles filmes ábrázolásáról beszélünk.

A történet több ponton eltér a valóságtól és összevon eseményeket, Mann azonban megszállottan ragaszkodott a fizikai részletek hitelességéhez.

A Little Bohemia Lodge-nál például azon a helyen forgatták az FBI és Dillinger bandájának összecsapását, ahol az valóban megtörtént. A Crown Point-i börtön is valódi helyszínként szerepelt, sőt Dillinger 1932-es Studebakerét is kölcsönkérték egy múzeumtól a forgatáshoz.

1. Nagymenők (1990)

Nem azért kerül az első helyre, mert minden jelenete dokumentarista pontosságú. Scorsese összevont eseményeket, módosította az időrendet, és természetesen dramatizált is. A Nagymenők ereje inkább abban rejlik, ahogyan a maffia hétköznapjait ábrázolja.

Nicholas Pileggi Wiseguy című könyve Henry Hill vallomásaira épült, a forgatókönyvet pedig Pileggi Scorsesével együtt írta. Valódi alvilági figurák is bekerültek a szereplőgárdába, ami állítólag még a Warner Bros. fizetési osztályának is okozott némi fejfájást.

A film nem mindenható keresztapákat mutat. Szereplői sokszor kiszámíthatatlanok, paranoiásak, erőszakosak és meglepően kaotikusan működnek. Éppen ezt emelték ki azok is, akik ismerték ezt a közeget. Pileggi szerint maffiakörökből többen egyfajta „családi filmként” tekintettek a Nagymenőkre, mert olyan embereket láttak benne, akik emlékeztették őket saját ismerőseikre.

És talán ez jelenti a legnagyobb különbséget egy látványos gengszterfilm és egy igazán hiteles között. Az utóbbiban a maffia már nem feltétlenül tűnik olyan világnak, amelyhez bárki szívesen tartozna.