Kiderült, melyik madár énekét halljuk a legszebbnek

Madárcsicsergést hallgatni sokak számára egyet jelent a nyugalommal, de egy vijjogó vagy rikácsoló madár hangját aligha választanánk relaxációs háttérzenének. Egy új kutatás most azt vizsgálta meg, pontosan mitől találunk szépnek egy madárdalt – és még azt is sikerült meghatározni, melyik faj hangját szeretjük a legjobban.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Tübingeni Egyetem kutatói nyolcvannégy, 19 és 81 év közötti résztvevőnek játszották le 123, Németországban is előforduló európai madárfaj hangját. Minden felvételt egy ötfokú skálán kellett értékelniük aszerint, mennyire találták kellemesnek.

A győztes a fekete rigó lett 4,52 pontos átlaggal. Mögötte a fitiszfüzike, a barátposzáta, a léprigó és a kerti poszáta került a legkedveltebbek közé. A lista másik végén a gyöngybagoly végzett mindössze 1,32 ponttal. A kevésbé kedvelt madárhangok közé került a vándorsólyom, a szürke gém, az egyiptomi lúd és a szajkó is.

Nem véletlenül tetszik a fekete rigó

A kutatók nem elégedtek meg a rangsorral. Elemezték a hangfelvételek frekvenciáját, hangerejét, frekvenciatartományát és összetettségét is, majd ezeket összevetették a résztvevők értékeléseivel. Ebből már kirajzolódott egyfajta „recept” arra, milyen madárhangokat szeretünk hallgatni.

A kellemesebbnek ítélt hangok általában magasabb alap- és csúcsfrekvenciával, kisebb hangerővel és szűkebb frekvenciatartománnyal rendelkeztek. Emellett volt még egy meglepő összetevő: az összetettség.

A több különböző hangelemet tartalmazó, változatosabb madárdalokat ugyanis kellemesebbnek értékelték az emberek, mint az egyszerűbbeket. Ez még a kutatókat is meglepte, hiszen logikusnak tűnhetne, hogy az egyszerű és ismétlődő hangokat könnyebb hallgatni.

Nem kell madárszakértőnek lenned hozzá

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a madarak ismerete befolyásolja-e az ízlésünket. Nem befolyásolta. Azok, akik jobban értettek a madarakhoz és könnyebben felismerték őket, nem értékelték jelentősen másként a hangokat. Az viszont számított valamennyit, hogy valaki általában mennyire kedveli és értékeli a madarakat: ők összességében magasabb pontszámokat adtak.

Ez arra utalhat, hogy a különböző madárhangok iránti preferenciánk legalább részben magukhoz az akusztikai tulajdonságokhoz kapcsolódik, nem pedig ahhoz, hogy felismerjük-e az adott fajt.

A szerzők szerint az eredményeknek gyakorlati hasznuk is lehet. Korábbi kutatások alapján a madárhangok hozzájárulhatnak a természetben tapasztalt pszichológiai feltöltődéshez, ezért annak megértése, mely hangokat találjuk különösen kellemesnek, a városi parkok és más pihenésre szolgáló zöldterületek tervezésénél is érdekes lehet.

Egyelőre azonban nem beszélhetünk az emberiség univerzális madárzenei toplistájáról. A vizsgálat mindössze 84 németországi résztvevővel készült, akiknek csaknem háromnegyede nő volt. A kutatók ezért nagyobb, kulturálisan változatosabb mintán is megismételnék a kísérletet.

A fekete rigó addig is büszkélkedhet az első hellyel. És ha ismerősnek tűnik a hangja, annak popkulturális oka is lehet: a Beatles 1968-as Blackbird című számának végén valóban fekete rigó éneke hallható.

Itt írtunk arról, milyen jótékony hatása van a madárcsicsergésnek: