Lehetséges lesz a jövőben a hibernáció?

Tavaly hatalmas lépést tett előre az emberiség a hibernáció folyamatának megértésével kapcsolatban, miután a talajtudományokra és biológiai létformák vizsgálatára szakosodott Anasztaszja Satilovics puszta rehidratációval életre keltett egy 46 ezer éve megfagyott fonalférget. Egészen addig nem is sejtette, mekkora felfedezést tett, míg el nem küldte a többi példányt a drezdai Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet kutatóinak, akik radiokarbonos vizsgálattal állapították meg az állat korát. A kis lényre fagyott állapotban találtak rá, 40 méter mélyen a szibériai permafrosztban, ahol a miniatűr őslény a kriptobiózis állapotában tengette mindennapjait. Ez azt jelenti, hogy az életjelei teljesen megszűntek, gyakorlatilag kimutathatatlanná váltak, ugyanis ebben az állapotban nincs szükség tápanyagra, anyagcserére és oxigénre sem.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Az újonnan felfedezett állat életútjának ismerete néhány hónappal később teret engedett annak az elképzelésnek, hogy akár emberekkel is sikerüljön elérni ekkora áttörést. Persze a komplex organizmusok esetében teljesen más a helyzet, ennek ellenére ma is több százan várják, hogy egyszer majd "kiolvasszák" őket. A ma hatályos törvények szerint élő embereket nem lehet a kriosztázis állapotába helyezni, így volt ez az első delikvensnél is, aki halálos betegségének kiderülése után döntött úgy, hogy átlépi a sci-fik határát. Ő volt James Hiram Bedford, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológiaprofesszora, aki kezdetleges eljárásokkal a hatvanas évek végén lefagyasztatta magát, és azóta is arra vár, hogy a tudomány elérjen arra a szintre, hogy ismét az élők sorát gyarapíthassa.

Teológiai vitákat generált az elképzelés, miközben jogosan merültek fel etikai és morális aggodalmak is azon cégekkel szemben, akik ily módon akarják garantálni a kvázi örök életet a vállalkozóknak. Az új eljárásokat már nem is lefagyasztásnak, hanem vitrifikálásnak hívják, ami során folyékony nitrogénben, közel mínusz 200 fokon tartják a testet, akár az idők végezetéig. Vagy éppenséggel addig, amíg az ilyesmivel foglalkozó cégek be nem csődölnek, de tekintve a vállalkozó szellemű emberek számát és a befektetett pénzösszeget, jó eséllyel nem lesznek anyagi gondjaik. A KrioRus cég vezérigazgatója szerint valójában nem hibernációról beszélünk, hanem egy olyan mélyhűtési eljárásról, ami során a halálos beteg emberek új esélyt kaphatnak. Véleménye szerint 60-70 év múlva az emberiség olyan szinten lesz már a regeneratív gyógyászat területén belül, amivel át tudják hidalni azokat a problémákat, amivel a jelen korban szembesülnek a kriosztázis mellékhatásai miatt.

Kétség sem fér hozzá, hogy a természet törvényeivel szembemenő törekvések jellemzőek az emberi fajra, és bár 2024-ben a többség azt mondaná, hogy etikátlan ilyen műveletekbe bocsátkozni, minden bizonnyal 2224-ben már egészen máshogy állna hozzá a kérdéshez a nagyközönség. Gondoljunk csak bele, miket tettek az emberek a középkorban, vagy csupán száz évvel ezelőtt, amiről ma már úgy véljük, hogy szörnyűséges volt, viszont abban az időben szinte teljesen természetesnek hatott. Hovatovább, miért ne költhetné bárki arra a pénzét, amire akarja? Az már más kérdés, mennyire etikus pénzt kérni a reményért, de megfoghatjuk úgy is, hogy pénzt kérni egy lehetőségért, aminek indikátora a kíváncsiság. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az univerzum törvényei állandóak, ezért nem ördögtől való a gondolat, hogy a jövőben elképzelt hosszú űrutazások során alkalmazzák ezeket az eljárásokat. Pontosabban kifejezve, alkalmazniuk kell, mivel máshogy nem életképes egy ilyen nagy volumenű vállalkozás gondolata sem. Ez már egy filozófiai vita, amiben mindenkinek megvan a véleménye, de egyelőre talán az a legjobb megoldás, ha nem nyúlunk ahhoz, amihez még nem értünk.