Vajon működnek a vásznon a népi hagyományok? - Kritika: Magyar menyegző

A történet főhőse két fiatal srác, Péter (Kovács Tamás) és András (Kövesi Zsombor), akik a kellemest a hasznossal összekötve Erdélybe utaznak, hogy egy kis csempészés mellett részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán. A bonyodalom ott kezdődik igazán, amikor Péter megtudja, hogy barátja egy érdekházasságba szeretné belevinni őt unokahúgával, Katival (Törőcsik Franciska), aki így próbálna megszökni a falujából.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A film egyik erénye, hogy sem játékidőben, sem a jelenetek felépítésében nem érezni sehol, hogy túl lenne nyújtva. Minden szereplő megkapja a maga „nagy” pillanatát, amelyekből összeáll egy teljes, kerek történet. A fókusz leginkább az erdélyi kulturális örökségre, a helyi esküvői szokásokra, az öltözékekre és a táncra helyeződik.

Bár elsőre rétegfilmnek tűnhet, mégis sikerült úgy megfogni ezt a történetet, hogy kortól és nemtől függetlenül élvezhető és érthető legyen, még akkor is, ha nincs szoros kötődésünk ehhez a műfajhoz.

forrás: Fórum Hungary

A Magyar menyegző egy kortárs magyar társadalmi dráma, amely a klasszikus esküvői szituációt használja mikroközösségi tükörként. Az esküvő itt nem cél, hanem eszköz: egyetlen napba sűrítve mutatja meg a családi, generációs és társadalmi feszültségeket.

Egyszerre kapunk lenyomatot egy korszakról, ahol a csempészés mellett a klasszikus népi hagyományok sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak. Mindezt olykor humorral fűszerezve, bizonyos sztereotípiák mentén mutatja be a film.

Az esküvői forgatag mögött fokozatosan bontakozik ki egy érzelmileg túlfűtött, gyakran kényelmetlen dráma, ahol a mosoly sokszor csupán társadalmi elvárás. A filmben nincs klasszikus főhős: minden karakter kap egy pillanatot, amikor „leesik róla az álarc”.

forrás: Fórum Hungary

Kovács Tamás karaktere, Péter, amolyan „pesti” hőslovag, aki otthon a lányok kedvenceként villogó, zenei álmokat szövögető fiatal. Ebben az új közegben azonban leveti macsó stílusát, és együttérző, figyelmes férfiként van jelen.

Kövesi Zsombor Andrása némiképp hasonlít a színész 2022-es Együtt kezdtük című filmjének Ádámjára: dörzsölt, a balhéban bármikor benne lévő, mégsem negatív figuraként jelenik meg. Bár mellékszereplő, karaktere folyamatosan a tűzvonalban van, így szerves része az eseményeknek.

Törőcsik Franciska Katija a hely és a korszak fiatal nőjét testesíti meg, akinek az élete jobban függ attól, mit gondol a falu, mint attól, mit szeretne ő maga. Bár vágyik a szerelemre és arra, hogy olyan férfihez mehessen hozzá, mint a húga, múltja olyan titkokat rejt, amelyek ezt merőben megakadályozhatják.

Kati apját alakító Lengyel Ferenc és az anyját játszó Györgyi Anna a klasszikus erdélyi család megtestesítői, akik számára fontos a hagyomány – és még fontosabb, hogy mit gondol róluk a falu.

forrás: Fórum Hungary

A helyi rendőrfőnököt alakító Znamenák István karaktere lehet a film egyik legmegosztóbb figurája. Egyszerre van jelen benne a korrupt zsaru és a nevelt fiát pátyolgató apa keveréke, aki mindezek ellenére képes olykor racionálisan gondolkodni, és épp ezért ő az, aki a legtöbbet mozdítja előre az eseményeket.

Furcsa mód látványos karakterfejlődés egyik szereplőnél sem mutatkozik, de ez nem is tűnik indokoltnak. A történet végkimenetele már az első perctől sejthető, mégis van egyfajta hullámzó dinamikája a filmnek.

A tánc kiemelten fontos szerepet kap: sokszor szavak helyett a koreográfia beszél a szereplők helyett. Egyszerre hordoz kommunikációt és válik a történet látványelemévé.

A néptánc ugyan nem kifejezetten „mainstream” műfaj, de bizonyos területeken és közösségekben a mai napig élő hagyomány, az emberek életének aktív része. A film egyszerre állít emléket és hívja fel a figyelmet e kulturális örökség megőrzésének fontosságára. Talán olyan nézőkhöz is eljuttatja a néptáncot, akiknek eddig kívül esett az érdeklődési körén.

forrás: Fórum Hungary

A koreográfiákat Zsuráfszky Zoltán, valamint Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor készítették. A táncosok között a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes művészei is szerepelnek.

A helyszíneket részben az erdélyi, kalotaszegi táj, részben a magyarországi Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (skanzen) biztosította; utóbbiban forgatták a nagy lakodalmi jeleneteket.

A történet személyes inspirációval is bír: Káel Csaba egyetemistaként 1981-ben részt vett egy kalotaszegi esküvőn, és ez az élmény „örök nyomot hagyott benne”.

A tradicionális esküvőt bemutató jelenetsorok a tánc mellett a film legnagyobb értékét adják. Finom részletességgel építik fel a Nagy Nap legfontosabb momentumait. Aki nyitott az ilyen „különleges” esküvőkre, számtalan, ma már lassan feledésbe merülő hagyománnyal ismerkedhet meg: ahogyan az asszonyok öltöztetik a menyasszonyt, ahogyan zajlik a kikérő, milyen egy erdélyi templomi szertartás, miként vonul a násznép a lakodalomba, majd ünnepel a hajnalig tartó a mulatságban. Mindez gyönyörű lenyomata egy eltűnőben lévő világnak.

forrás: Fórum Hungary

Összességében a Magyar menyegző nem csupán egy korszakba helyezett szerelmi történet vagy táncos film, hanem érzékeny lenyomata egy eltűnőben lévő kulturális világnak. Bár a cselekmény kimenetele hamar sejthető, a film ereje a hangulatában, a karakterek közötti finom feszültségekben és a hagyományok aprólékos bemutatásában rejlik. A néptánc itt nem díszítőelem, hanem önálló kifejezőeszköz, amely sokszor szavak nélkül közvetít érzelmi állapotokat és konfliktusokat. A rendezés érezhető tisztelettel fordul az erdélyi esküvői szokások felé, miközben a történetet mindenki számára befogadhatóvá teszi. A Magyar menyegző így egyszerre működik mozgóképes emlékműként és élő, lüktető filmes élményként.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!