Cavendish, te minden

Nyár van, javában zajlanak a sportesemények, mindenki megtalálja a kedvére valót. Az egyszeri motorsport-újságíró ezzel szemben nem annak örül, hogy a profiljába eső sorozat résztvevői nyári szünetre mentek, hanem választ magának valami olyat, amit gyermeki rajongással követhet, számonkérés és szúrós tekintet nélkül. A bicikli nekem pont ezt jelenti úgy 1997 óta, amióta először végigizgultam a Tour de France körversenyt. A sport iránti rajongás pedig talán oda vezethető vissza, amikor a szüleim elvittek a szekszárdi Gemenc Nagydíj háztömb körüli versenyére, szintén a kilencvenes években, ahol a légkör örökre beszippantott.

Az utcai kerékpársport királynője viszont egyértelműen a Tour de France, a francia kerékpáros körverseny. Az elmúlt huszonpár évben nagyjából egyetlen kezemen meg tudom számolni, kinek szorítottam, vagy úgymond kiért rajongtam. Ilyen volt Jan Ullrich, Marco Pantani, Bradley Wiggins és Mark Cavendish.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Tim de Waele / Getty Images

Cavendish a 2021-es Tour de France-on

Utóbbit pedig, ha eddig egyáltalán nézték, a körverseny első szombatjáig minden délután élőben láthatták, de többé talán soha. A férfit, aki a huszonegyedik század egyik legnagyobb sportembere, egyben élő legenda. Ezzel együtt 2023. július 8. volt az a nap, amely a modern kori sport egyik legdrámaibb napjaként kerül a történelemkönyvekbe, és azt üzeni, tündérmesék bizony csak kivételes alkalmakkor íródnak, de életünk minősége leginkább azon múlik, miként dolgozzuk fel a kudarcokat. Pedig minden adott volt, hogy a kerékpársport legszívfacsaróbb története felépüljön.

A Tour de France végeredményben nem egy bonyolult dolog. 1903 óta rendezik évente. A biciklisek három héten keresztül tekernek néhány ezer kilométert, néha egészen sík terepen, máskor a hegyeken át. A legtöbb gondot általában a hegyi szakaszok okozzák, hiszen a legtöbb esetben mind az Alpokon, mind a Pireneusokon átkelnek a versenyzők. Itt sokszor több ezer méter magasra is felmennek, így könnyen megeshet, hogy a napsütéses forróságból a havas hegycsúcsok közé érkeznek, ahol akár csak néhány fok lehet. A végső győztes leginkább a vékony, szívós, úgynevezett hegyi menők közül kerül ki, hiszen a sík szakaszon domináló, teljesen más testfelépítésű sprinterek a hegyeket nem bírják, nagyon leszakadnak, jelentős időhátrányba kerülnek, így nem marad esélyük az összetett győzelemre.

Minden idők egyik legsikeresebb kerékpárversenyzője, a belga Eddie Merckx szintén jó volt hegyen, nagyon is, legnagyobb győzelmeit leginkább ezeken a kritikus szakaszokon aratta, ugyanakkor sprintben is sokszor demoralizált. Nem véletlenül aggatták rá a kannibál becenevet. A Tour de France-on elért szakaszgyőzelmeinek száma: 34. A bűvös szám, amit sokáig megdönthetetlennek hittek, és úgy gondolták, érinthetetlen. Egészen 2021-ig.

A legjelentősebb kerékpáros szaklapok egyike, a Rouleur magazin nemrég egy remek példával érzékeltette a sprint fontosságát, és a japán filmrendező, Mijazaki Hajao hitvallását hívta segítségül. A művész úgy vallja, minden filmnek szüksége van olyan üresjáratokra, amelyekben elkalandozhat a néző fantáziája, amely a megnyugvást adó másodperceket, és nettó élvezeti értéket adja, hogy végül katarzisként teljesedhessen ki a mozi, és nyűgözze le a nézőt teljes egészében. Valóban, a viszonylag unalmas, sík, sprintereknek kedvező szakaszok ilyenek. Hiszen itt nem az ultraszikár, megszokottan nyurga biciklisek nyernek, hanem inkább átlagosan sportosnak kinéző, ugyanakkor rendkívül izmos férfiak, akik a szakasz végén képesek 80-90 km/h-val tekerni, hogy győzedelmeskedjenek. Közöttük is a legnagyobb rocksztár talán az itáliai Mario Cipollini volt, aki 190-es magasságával, és 90 kilós színizom testével még azt is a tévé elé ültette, aki soha nem nézett volna kerékpárt. Cipollini hedonista életvitelére jellemző volt az is, hogy miután nyert néhány sprintszakaszt a nagy körversenyek első hetében, legyen az Giro vagy Tour, az első nagyobb hegy környékén leszállt a biciklijéről, melynek kormánynyakát rendszerint az éppen aktuális barátnőjéről készült fürdőruhás fotó díszítette, beült a kísérőautóba, és feladta a versenyt. Majd amikor a harmadik héten a versenyzők még mindig a biciklin szenvedtek, és a lelküket is kiköpték a hegyen, a sportnapilapok örömmel hozták azokat a címlapsztorikat, amelyeken Cipollini már valamely strandon enyeleg monokinis modellekkel a dél-olasz tengerparton.

forrás: Kolvenbach / ullstein bild / Getty Images

Ez a kép nagyon sokat elmond Cipollini vagányságáról

Ez a fajta hozzáállás pedig akaratlanul is okozott károkat a sprinterek megítélésesben, egészen 2008-ig, amikor egy Man-szigeti legény berobbant a világ élvonalába. Mark Cavendish többször elmondta, olyan helyen született, ahol minden a motorok körül forog, így gyermekként először motorversenyző szeretett volna lenni, amit aztán apja vétózott meg, mert túl drágának ítélte a család számára. Helyette kapott egy BMX-et, amivel a douglasi pumpapályán elég szép eredményeket ért el, majd váltott mountain bike-ra, végül pedig országútira. Lépésről lépésre haladt, miközben mindvégig zavarba ejtően gyors maradt.

Első igazán nagy, berobbanó sikerét a 2008-as Tour de France-on érte el, amikor szakaszt nyert. De nem egyet, hanem rögtön négyet. Karrierjét bukások sorozata, kihagyott lehetőségek, sérülések, egyéb egészségügyi nehézségek hátráltatták. Sokszor pedig kritizálták, adott esetben túl veszélyes, nem mindig felelősségteljes, túlzottan agresszív versenyzésért. Részben talán ennek is betudható, hogy a zöld trikót, amely a francia körverseny összetettjében a legjobb sprinternek jár, tonnányi győzelme ellenére összesen mégis „csak” kétszer nyerte meg.

forrás: Tim de Waele / Getty Images

Szakaszgyőzelem a 2023-as Girón

Ezt leszámítva Cavendish karrierje szépen épült, rendszeresen szállította a szakaszgyőzelmeket, és lassan mindenki elfogadta, hogy a nagy, összetett győzelmekre ugyan nincs esélye, a sprintben viszont eget rengető. Közben megházasodott, 2013-ban feleségül vette Peta Todd modellt, amire a brit közvélemény szintén felkapta a fejét, miután Todd akkoriban rengeteget szerepelt a médiában, már-már celebritásszerepben tündökölt. A mai napig összesen négy gyermekük született, és a felhajtások ellenére békés családi életet élnek.

Cavendish versenyzői pályafutása először 2017-ben rendült meg, amikor Epstein-Barr-vírust állapítottak meg a szervezetében. A Tour de France-on ugyan rajthoz állt, de súlyosan megsérült, amikor az egyik befutónál Peter Sagan nekitaszította a korlátnak. Cavendish bukott, eltörött a lapockája, és egy három évvel korábban szenvedett jobb oldali vállsérülésre is rásérült.

2018-ban tovább küzdött a vírussal, így a francia körversenyre szóló kvalifikációt ugyan megszerezte, mégis képtelen volt jól teljesíteni, így karrierje komoly veszélybe került. Utólag bevallotta, ez idő tájt rendszeresen küzdött depresszióval, amelyről a közvélemény ugyan nem tudott, de a hozzá közel állók sok esetben már-már végtelenségig tehetetlennek érezték magukat. 2019-ben végül nem választották a Tour-keretbe, így nem indulhatott a versenyen.

2020-ban nagy reményekkel igazolt a Bahrain-McLaren csapatához, amikor újabb kudarcokkal kellett megbirkóznia. Teljesítménye, bár javuló tendenciát mutatott, messze elmaradt a csúcsformától, így a szezont félig vízhordóként, félig sprinterként teljesítette. – A kerékpársportban a vízhordó szerepe, hogy egy adott szakasz során az erős, szakaszgyőzelemre vagy összetett győzelemre esélyes versenyzőket segítse. Kevesen értik, de ez végső soron inkább egy stratégiai és csapatsport, mintsem egyéni küzdelem, hiszen az erős emberek sehol sem lennének a segítő versenyzők nélkül. A vízhordó szerepe egyébként régebben az volt, hogy verseny közben a csapatautóból összegyűjtötte a többieknek szánt vizet és élelmet, majd a mezőny után eredt, és azokat szétosztotta a csapattársai között. – Utólag tudjuk már azt is, óriási törésként élte meg, hogy a brit szövetség sem választotta be a válogatottba, így nem indulhatott sem a világkupán, sem a pályakerékpáros világbajnokságon, ezért az olimpiai kvótától is elesett. A világjárvány egyébként is megtépázta és átrendezte az idényt, végül a 2020-as Tour de France-ra sem nevezték. Az egyik flamand klasszikus után pedig sírva úgy nyilatkozott, nem kizárt, hogy ez volt az utolsó versenye. Utólag tisztázta, hogy az adott rendezvényre gondolt, de Cavendish-re mindig is jellemző volt, hogy interjúit gyakran érzelmektől túlcsordulva, pillanatnyi lelkiállapotát nem véka alá rejtve adta, amivel gyakran kétségbe ejtette mind a profi világot, mind csapatvezetőit. Alapvetően egy melankolikus alkat, aki könnyen letargiába esik.

forrás: Mike Ehrmann / Getty Images

Noha a 2020-as olimpiára nem szerzett kvótát, 2016-ban, Rióban ezüstérmes volt

Mind a depresszió, mind a gyenge teljesítmény azt vetítette előre, hogy 2021-ben nem lesz csapata, ami könnyen karrierje végét is jelenthette volna. Végül egy olyan klasszikus alakulat dobott neki mentőövet, mint a belga Quick Step, és annak legendás csapatfőnöke, Patrick Lefevere. A belga szakember ugyanakkor könyörtelenül profi, és jelezte Cavendish felé, csak akkor alkalmazza, ha személyes szponzorai fektetnek a csapatba. A szerződés feltételei azóta sem kerültek nyilvánosságra, de sokan úgy sejtik, hogy mind az Oakley, mind a Monster energiaital-gyártó mogul beszállt a bizniszbe. A Monster egyébként azért is érdekes, mert talán Cavendish az egyetlen, akit az inkább motorsportban utazó vállalat szponzorál. Többen úgy vélik, hogy ezt a szerződést barátjának, a britek egykor igen népszerű MotoGP-versenyzőjének, Cal Crutchlow-nak köszönheti.

Lefevere cserébe a mindenkori minibálbért ajánlotta neki, ami évi 40 ezer euró volt az UCI szabályai szerint, és persze a hideg vízre valót nem fedezte egy ilyen kaliberű versenyző esetében.

Már a szezon elején érezhette a szakma, Cavendish eltökéltebb mint valaha, mert 2018 után először ismét sikerült szakaszokat nyernie. Elsőként a török körversenyen ért el sikereket, majd Belgiumban, a versenyek között pedig megállás nélkül edzett. Egyébként nem tervezett semmi különöset az évre, miután Lefevere jelezte, egészen biztosan nem indítja a nagy körversenyeken. Ezért saját pénzéből magánedzőt fogadott, és kietlen helyeken, embert próbáló körülmények között, sokszor a tikkasztó hőségben, a kopár görög hegyek között próbálta visszanyerni formáját. Így ment ez egészen addig a pillanatig, amikor a csapat egyik kulcsembere, Sam Bennett bukott edzés közben, és kiírta magát a Tour de France-ról. A csapatvezető felhívta az akkor éppen Olaszországban tréningező Cavendish-t, és helyettesítésre kérte.

Tíz perc után igent mondott, összecsomagolt, elrepült Man-szigeti otthonába, hogy összeszedje a holmiját, és a következő napon már úton volt Bretagne-ba, a rajt helyszínére. A szakma enyhén kételkedve fogadta a belga szakember döntését, de ennél észszerűbbet senki sem tudott, ezért úgy vélték, ha a fronton nem is bevethető, vízhordónak jó lesz. Cavendish története viszont nem lenne meseszerű csodák nélkül, így amikor megnyerte a negyedik szakaszt, a célban mindenki csak párás szemmel értetlenkedett. Az interjú közben olyan euforikus állapotba került, hogy csak a könnyeit nyelte, végül pedig még az Eurosport riportere is sírva fakadt. Két nappal később, amikor a hatodik szakaszt is hozta, már mindenki felkészült a csodára, a csapat is érezte, valami különleges történik. Cavendish végül még két szakaszt nyert, amivel beérte a fent említett belga Eddie Merckx 1975 óta érintetlen rekordját, a harmincnégy szakaszgyőzelmet. A szervezők végül a helyszínre utaztatták a legendát, aki ugyan gratulált Cavendishnek, sokan mégis csak formalitásnak vették az egészet.

A rekorddöntés végül elmaradt, miután az utolsó szakaszon, a Champs-Élysées-n lecsúszott a győzelemről, és harmadikként ért célba. Az ünneplés viszont így is kijárt, hiszen a négy szakaszgyőzelemmel életében másodszor megnyerte a zöld trikót.

Cavendish még ugyanabban az évben részt vett a legendás genti hatnapos pályaversenyen, amit egy csúnya sérüléssel zárt, miután elesett egy tócsán. Megannyi bordája törött, és kilyukadt a tüdeje, így néhány napra kórházba került. Végül néhány nappal később a családdal visszatértek essexi otthonukba – Man-sziget mellett Essexben és Olaszországban is van ingatlanérdekeltsége – ahol még aznap éjjel rablótámadás áldozatai lettek. Az elkövetők állítólag kifigyelték a házat korábban, és nem számítottak arra, hogy a család korábban hazaérkezik, így amikor megdöbbenve tapasztalták, hogy mindenki otthon van, a mozogni is alig képes Cavendish nyakához kést szorítottak, majd alaposan megverték a gyermekei szeme láttára. Az elkövetőket később elfogták, de a trauma alaposan rányomta a bélyegét az elkövetkezendő hónapokra.

Lefevere a csodásan induló, és bár keserűen végződő szezon után további egy évet hosszabbított versenyzőjével, de mindenki legnagyobb megdöbbenésére jelezte, hogy a Tour de France-on nem indítja. A döntés előtt még a szakma is értetlenül állt, sokan indokolatlannak tartották, mégis hajthatatlan volt. Többen úgy vélték, ezen a ponton egy nemzeti belga összefogásnak lehettünk szemtanúi, mivel Lefevere nem akarta, hogy épp egy belga csapat segítségével döntse meg Cavendish a belga nemzeti hős, Merckx felülmúlhatatlannak hitt rekordját.

Ezzel szemben nevezte a Giro d’Italiára, egy akkora szívességet téve ezzel a magyar kerékpársport-rajongóknak, aminek súlyát talán csak most fogjuk fel - miután az olasz körverseny első néhány szakaszát hazánkban teljesítette a mezőny. Cavendish 2013 után így ismét a Giro mezőnyében tekert, én pedig máig emlékszem, milyen komoly tervezésbe kezdtem, hogy élőben is láthassam a legendát. Végül a harmadik szakaszt választottuk Zánkán, és négy órát vártunk a mezőny érkezésére. Családom minden jelenlévő tagjának kezébe fényképezőgépet nyomtam, miközben a mezőny eszement sebességgel érkezett Hegyestű irányából, majd tűnt el a kilencven fokos kanyart követően. Azt a szakaszt végül épp Cavendish nyerte Balatonfüreden, amit én már csak az élő közvetítésben hallottam a köveskáli fagyizó teraszán. Hátborzongató élmény volt, és örökre emlékeimbe zárom.

A tavalyi év mégis talán inkább a hiányérzetről szólt, a legtöbben úgy vélték, formája alapján teljesen legitim lett volna a Tour de France-nevezése, így ezek után többen úgy sejtették, Lefevere nem számít rá a továbbiakban.

A sejtés beigazolódott, a kérdés csak az maradt: hol versenyezhet 2023-ban?

forrás: Tim de Waele / Getty Images

A magyar rajongók idehaza is láthatták a 2022-es Giro d'Italia magyarországi szakaszain. Ez a fotó Balatonfüred közelében készült

Végül az egykori kerékpáros legenda, a kazah Alexander Vinokourov által vezetett Astana Kazahsztán csapatában kapott menedéket, miután a B&B Hotels-KTM-mel kötött előszerződése hatályon kívül került, mert a csapat a szezon előtt csődöt jelentett.

Döntése miatt többen kritizálták, tekintettel arra, hogy a javarészt állami finanszírozásból működtetett alakulat egy olyan autokrata vezetésre berendezkedett országot hirdet, amely nemzetközi megítélés szempontjából ezer sebből vérzik. Ugyanakkor néhányan azzal is tisztában voltak, Cavendish azért akar 2023-ban mindenáron versenyezni, mert az utolsó évének tekinti. Így talán senki nem lepődött meg azon, amikor mind a Giro d’Italiára, mind a Tour de France-re leadta nevezését a csapat.

Az olasz körversenyen végül családja körében – felesége, nevelt fia és négy gyermeke, köztük a legfiatalabb Astrid, aki mindössze tíz hónapos – bejelentette, hogy az utolsó profi szezonját teljesíti, és a nagy körversenyekre búcsúzásként tekint.

De mégis milyen búcsút hozott össze? A három hét során tisztesen helyt állt, de amikor az utolsó, Rómában végződő sprintszakaszt megnyerte, még a legnagyobb szakértők is megdöbbentek, és belátták, Cavendish sokkal inkább jelenség, mint egy szupersztár sportoló, és esetében nincsenek íratlan szabályok. Háta mögött a Colosseummal lendítette kezét a magasba, ennél teátrálisabb pillanatot sportoló magának aligha képzelhet. Sokan úgy vélték, mivel Róma a földkerekség talán leginkább eternális nagyvárosa, Cavendish ott aratott győzelme pontosan jelezte a kerékpársportban kivívott szerepét.

Viszont a további érzelmekre idő már nem maradt, mert következett a Tour de France, az utolsó felvonás, a színdarab katartikus állomása.

A zöld trikós álmok ezúttal nem kerültek előtérbe, mindenki egyetlen győzelemre, a harmincötödikre koncentrált, amellyel meglehet Merckx rekordjának a megdöntése.

forrás: InStyle Men

A Giro mezőnye az egyik magyarországi szakaszon

És nem titok, az idei Tour-útvonalát talán még mintha a rendezők maguk is Cavendish köré formálták volna, miután hat sprintbefutóval készültek a három hét alatt, ebből öt teljesen sík terepen, egy némi emelkedővel. A szakértők azonban óva intették a rajongókat és a történelemkönyv-szerzőket, miután néhányan finoman jelezték, a harmincnyolc éves Cavendish-nek ez alkalommal nagyon erős és fiatal sprinterekkel, leginkább a huszonöt esztendős belga Jasper Philipsennel kell majd megküzdenie az egyetlen győzelemért.

Az első két, sprintereknek kedvező szakaszon a csoda ugyan elmaradt, Cavendish hatodik, illetve ötödik helyen ért célba, de következett a hetedik szakasz, amely hajszálpontos mása volt a legenda 2010-es szakaszgyőzelmének. A célvonalat szintén Bordeaux-ban húzták, a Garonne partján, mint akkor, a körülmények pedig felettébb kedveztek. Cavendish felesége, Peta még a szakasz előtt elmondta, a körversenyt megelőzően titokban a helyszínre utaztak, mert férje érezni akarta a hely szellemét, és felidézte a tizenhárom évvel korábbi emlékeket.

De más szempontból is különleges volt az utolsó felvonás. Mind Cavendish, mind a média igen nagy hangsúlyt fektetett azokra a háttéremberekre, akik a karrierjében valami okból kifolyólag különleges szerepet töltöttek be. Ilyen volt az a belga házaspár is, akik szinte az összes versenyét végigizgulták, és az eddig teljesített összes Tour de France versenyének minden szakaszán köszöntötték mind a rajt előtt, mind a célba érkezés után.

A legnagyobb titokról végül a Netflix rántotta le a leplet, miután bejelentette, hogy a rendkívül sikeres Tour de France sorozaton kívül készültek egy Cavendish karrierjéről szóló dokusorozattal is, tisztelegve így a sportoló előtt. Ennek utolsó kockáit a Touron rögzítik, és rohannak a vágószobába, hogy kész legyen minden az augusztus eleji premierre.

forrás: Dave J. Hogan / Getty Images

A Cavendish család a Lightyear című animációs film londoni premierjén

A család végül teljes létszámmal a helyszínre érkezett, hogy a csapatbuszon utazva a célban várják hősüket. Cavendish végül ott volt, ahol lennie kellett, az első helyért tekert. A csapat felvezető emberei is remek munkát végeztek, ő pedig kétszázötven méterrel a cél előtt kirobbant. Egyértelműen vezetett, de ötven méterrel a cél előtt Philipsen rákontrázott, így Mark Cavendish a mennyország kapuja helyett a pokol ajtaján kopogtatott, miután második lett. Bár ebben a pillanatban mindenki tudta, lesz még három sprintszakasz, mégis valamiért úgy érezték, az egyetlen valódi lehetőség úszott el, vele együtt a teátrálisan történelmi pillanattal.

Hogy mi történt egészen pontosan, talán soha nem derül már ki, Cavendish mindenesetre műszaki hibára panaszkodott. Állítása szerint a kerékpár nem váltott feljebb, ezért egy pillanatra vissza kellett ülnie, és úgy vélte: pont ennyivel kapott ki. Ha visszanézzük a videófelvételeket, láthatjuk, hogy valóban így történt, és tudjuk azt is, az idei évben már többször meggyűlt a baja mind a szerelőkkel, mind a csapat által biztosított kerékpárokkal.

A könnyek milliliterben mérhető mennyisége szinte megközelítette a 2021-es legendás, visszatérő győzelmet, de öröm helyett a keserűség kapott főszerepet. Egy nappal később, a nyolcas szakaszon még mindenki az előző nap hatása alatt lézengett, a szakma pedig tudta, Cavendishnek összesen már csak két dobása lehet, ugyanakkor Philipsen erőfölénye is megsemmisítőnek tűnt.

forrás: Jean Catuffe / Getty Images

Cavendish éppen gyermekét emeli magához a 2021-es Tour de France egyik szakaszának leintése után

Az elmélkedés egészen hatvan kilométerrel a befutó előtt ért véget, amikor egy szerencsétlen tömegbukás közepén Cavendish a földön fekve maradt. Ismét arra a jobb vállára sérült, amelyet 2013-ban már egyszer csavarozni kellett, és állítólag épp a csavarozott rész okozta a roncsolódást. A diagnózis végül kulcscsonttörés lett, ami – ha Róma eternális mivoltát is megemlítettük – sokak szerint azokkal esik meg, akik vállalhatatlan terhet cipelnek.

A kérdés csak az, vajon minden idők egyik legnagyobb kerékpárosának karrierje valóban így ér véget? Egzakt válasz egyelőre nincs, de ezen a ponton, ebben a jelenben minden bizonnyal igen.

Ott ült viszont a buszon még egy Cavendish, az ötesztendős Casper. Előkerült egy felvétel, amelyen a buszon ülve integet édesapja rajongóinak, miközben a jármű még a mezőny előtt araszol a bordeaux-i befutó felé. Az elmúlt években Casper népszerűsége az egekbe ugrott, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy egy kétévestől teljesen eltérő módon, édesapjával minden nap tréningezett és görgőzött Man-szigeti otthonukban, miközben a Covid-járvány tombolt. Többen már-már gyanakodva fogadták a gyermek érdeklődését, de minden jel azóta is arra mutat, hogy Casper Cavendish úgy véli, ő inkább csapattársa az édesapjának a gyermeki léten túl. Így ha örökölt egy fikarcnyit is abból a szívós küzdeni akarásból, ami édesapját halhatatlanná tette, nem kizárt, hogy Eddie Merckx rekordját mégis egyszer a Cavendish családon belül döntik meg.