"A feketét a fehértől könnyű megkülönböztetni, az árnyalatok felismerése és kezelése a vezetés művészete"

(Címlapképen balról jobbra: Gazsi Zoltán, Hegedüs Ákos, Mikola Gergely, Jamniczky Zsolt, Szalay-Berzeviczy Attila)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Gazsi Zoltán / Eisberg Hungary Kft., ügyvezető igazgató

Ha írna egy könyvet a karrierjéről, milyen címet adna neki?

A kérdés nagyon aktuális, mert éppen könyvet írok. Még a történetek ívén és a befejezésen van munka, de már a szerkesztő elkezdett dolgozni a könyv első fejezeteivel. Alapvetően menedzsereknek szól, az elmúlt harminc év vezetői tapasztalatát igyekszem átadni vezető társaimnak és a fiatal generációnak. Szeretném megmutatni, milyen mentorok és események alakították vezetői szemléletem, hogyan hatottak magánéletem hullámai cégvezetői működésemre. Nincs munka-magánélet: élet van, és ebben kell jó döntéseket hozni magánemberként és cégvezetőként egyaránt.

A könyvírás ötletét Iglódi Csaba dobta be: az elmúlt három év Linkedin posztjaim megmutatták, hogy gondolataimra van igény, és úgy tűnik, a stílus is bejön az olvasóknak, már 13000 ember követi posztjaim. Rengeteg címjavaslat került már elő, az egyik kedvencem: Összesodort bennünket az étel. Ez arra utal, hogy az ételek, a főzés szeretete áthatja az életem és az ételem is. Nekem a főzés a szeretetnyelvem.
A másik kedvencem: Egy vállalati impresszionista kedvenc fogásai. Itt a művészetekkel való kapcsolatom, az általuk nyert inspiráció lenne a központban. Könnyen lehet, teljesen más lesz. Bízom a szerkesztőben, tudom, ez egy külön szakma.

Fontos, hogy egy vezető túl legyen egy váláson, vagy ez csak egy HR-es legenda?

Egyáltalán nem kell ahhoz elválni, hogy valaki jó vezető legyen. Abban viszont hiszek, hogy ha valaki átesik traumákon, és abból fel tudja építeni önmagát, az nagyon nagy erőt és magabiztosságot tud adni a későbbiekben, mindenféle vezetői és más élethelyzetekben. Aki átélt már mélypontokat, akár válást, akár betegséget, vagy például életveszélyes helyzeteket, az nem fog azon izgulni, hogy a kamionba három palettával kevesebb madársalátát pakoltak fel. A katasztrófa nem itt kezdődik. Mi is mindent megteszünk, hogy kiszolgáljuk vevőinket, de nem esünk kétségbe, ha minden fáradozásunk ellenére valami nem úgy sikerül. A mai világ hihetetlen kiszámíthatatlanságában nem lehet jó terveket készíteni, emiatt én vezetőként azon igyekszem, hogy a működésmódot értékeljük. Amiben van sok szubjektív elem, de hát ez az igazi vezetői feladat. A feketét a fehértől könnyű megkülönböztetni, az árnyalatok felismerése és kezelése a vezetés művészete.

Hegedüs Ákos / Linde Gáz Magyarország Zrt., vezérigazgató

Mit gondol, mennyit kell dolgozni egy nap?

Ez egy nehéz kérdés igazából, mert szerintem számtalan tényező határozhatja meg erre a kérdésre a lehetséges választ. Az ember életszakaszai, kihívásai és elvárásai azok, amik talán a legjobban befolyásolják, hogy mennyi időt tölt munkával. Én nagyon szerencsésnek tartom magam, mivel eddigi karrierem folyamán mindig izgalmas és nagyon érdekes feladatköreim voltak, így a munkával töltött idő soha nem volt keretek közé szorítva. A gyerekeim születésével a prioritások változtak, de ezektől függetlenül én továbbra is úgy gondolom, hogy annyi időt kell tölteni munkával, hogy a rám bízott feladatokat maximálisan el tudjam látni. A hozzáállás a fontos és hinni abban, hogy azok, akik megbíznak egy-egy feladattal, munkakörrel, tisztában vannak a feladat súlyával és a képességeimmel, illetve a csapatom képességévél is. Hiszek abban, hogy a munkakörök úgy kerülnek kialakításra, hogy általában 8,5 óra napi, aktív munkavégzéssel elvégezhetőek legyenek, hisz a család, magánélet fontosságát nem lehet megkérdőjelezni. Amennyiben nincs meg a balansz ezek között, akkor közép- és hosszútávon nem lehet sikereket elérni.

Ha írna egy könyvet a karrierjéről, milyen címet adna neki?

Aki ismer az tudja, hogy kettő olyan mottóm van, amik jellemzik a mindennapi működésemet: Mission impossible IS POSSIBLE és Future starts today, szóval valószínű a kettő közül lenne valamelyik a könyv címe.
Azt gondolom, mindegyik leírja az eddigi utamat, és bízom benne, hogy motivációt ad másoknak is. Hiszek benne, hogy nincs lehetetlen küldetés, a szüleimtől sokat hallottam, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen, valószínű innen indul nekem ez a fajta a gondolkodás. Szorgalom az, ami nagyban meghatározta és a mai napig meghatározza a vezetői működésemet is. Hiszek benne, hogy ha valaki szorgalmas, akkor bármi elérhető. A másik lehetséges könyvcím pedig azt jelenti nekem, hogy ma kell tennünk a jövőért és nem szabad várni semmire és senkire, hiszek abban, hogy mi alakítjuk a jövőt és mindenki tehet és tennie kell érte. A mai gyorsan változó világban pedig számtalan olyan helyzetet tudok már mondani és mentorként is átadni, mely alátámasztja ezt az állítást, tehát összességében kitartás, szorgalom, tanulás és tenni akarás az, amiről az én karrierem eddig szólt. Bízom benne, hogy egy lehetséges könyvben ezekről tudnék átadni ismeretet és tapasztalatot minden érdeklődőnek.

Mikola Gergely / Provident Pénzügyi Zrt., globális vállalati és kormányzati kapcsolatok igazgató

A 18 éves önmagának milyen tanácsot adna? És a 18 éves önmaga vajon megfogadná azt a tanácsot?

Sok tanácsot adnék. De mára megtanultam, háromnál több dologra nehéz egyszerre koncentrálni, így legyen három. Az első, hogy a tanulás éveit használja ki sokkal jobban. Szivacs az agyunk abban a korban, szinte bármi belefér, használjuk ki. Ne a legkevesebb befektetés-legnagyobb haszon elvét kövesse a tanulásban, hanem élvezze a fejlődést. A második, hogy ne cégalapítással kezdje a karrierjét. Egy nemzetközi vállalat, ha igazán jót talál az ember, rendkívüli tanulási-, fejlődési- és tapasztalatszerzési lehetőség. Ezek birtokában egy saját vállalkozás nagyobb sikerre, több tudatosságra és jobb, mélyebb személyes megélésre van predesztinálva. A harmadik, hogy a magánéletben ne siessen, ne kapkodjon. Ismerje meg önmagát, mert úgy tud mást is megismerni, jól választani az élet minden területén és igazán szeretni.

Tanult olyat valamelyik hobbijából, amelynek hasznát vette a karrierje során?

Országúti kerékpározom egy klub tagjaként. Soha nem gondoltam, hogy azon kívül, hogy megpróbál az ember fejlődni, gyorsabban, többet, hatékonyabban tekerni, mennyi minden mást is tanul ebben a sportban és mennyi olyat, ami segít a munkájában is. Bármilyen meglepő, de a kerékpár sokkal inkább csapat-, mint egyéni sport. Egymásrautaltság, csapatmunka, a másik segítése, motiváció egytől egyig megtalálható benne. Aki elöl megy, sokkal többet dolgozik. Mikor menjünk előre? Hogy osszuk be a feladatokat? Rangsor alapján? Igazságosan? A mindenkori kondíció alapján? Hogy dolgozik össze a csapat leghatékonyabban? Mire optimalizálunk? Távolságra? Sebességre? Pulzusra? Ha megvan a stratégia, mi a legjobb végrehajtási terv? Leszakad az eső. Hogy változik a terv? Lejtőn nem megyünk előre. Ott mindenki tud. A legerősebb segíti a leggyengébbet. A csapat mindig összetart. Ezek mindegyike jó metafora a vállalati mindennapokban is. A végén mindig megiszunk egy sört. Na jó, ez kevésbé ültethető át az üzletbe. De talán soha nem tanultam sportból annyit, mint a kerékpározásból.

Jamniczky Zsolt / E.ON Hungária Csoport, vezérigazgató-helyettes

Hogyan térül meg egy mentoráltba fektetett idő?

Minden pillanata megtérül! Kimozdít a napi üzleti darálóból, és a manapság sokszor háttérbe szoruló emberi kapcsolatot helyezi előtérbe, hiszen csak teljes bizalom kialakítása mellett lehet sikeres a folyamat. Azt vallom, hogy a jó mentorálás egy kétirányú tanulás. Én különösen nagy hangsúlyt helyezek a mentorált személyiségének, igényeinek és céljainak megismerésére. Ezekből én is sokat tanulok, mondhatnám sokszor egymást is tanítjuk és fejlesztjük, akár ütköztetve álláspontjainkat. A legnagyobb öröm számomra, hogy ezek a kapcsolatok a folyamat lezárultával is legtöbbször megmaradnak, és követhetem a mentoráltat sikereiben, netán kudarcaiban, akár azokat kibeszélve egymás között, hiszen a bizalom nem egy átmeneti jelenség, azt folyamatosan életben tartjuk, megerősítjük.

Hol hibáznak a legtöbben, ha a work-life balance-ról van szó?

Én mindig ott hibáztam és nem zárom ki, hogy még hibázni fogok, amikor túlgondoltam és megterveztem előre, de megtudtam azt is, hogy nem vagyok egyedül ezzel, sokakkal beszélgetve hasonló cipőben jártak vagy járnak. Fiatalabb koromban mindig azt mondtam, hogy most kell bizonyítani, ráadásul érdekeltek is a kihívások, ezért jól megtervezem előre az énidőt, ez a terv legtöbbször felülíródott. Aztán megfogadtam, hogy a fiam megszületése után még jobban fogok tervezni, attól nem eltérni, de visszanézve - ha nem is lemaradtam a gyerekkoráról - de sokkal több élményt élhettünk volna meg közösen. Későn, de mára többnyire megtanultam, hogy lehet nemet mondani, a feladat megvár és nem dől össze a vállalat és a szervezet nélkülem. Manapság két dologra figyelek tudatosan: egyrészt egy hétre tekintek előre, és folyamatosan visszanézem, hogy „jól éreztem-e magam”, elég volt-e a munka mellett a családra, hobbira, barátokra fordított idő; másrészt negyedévenként előre betervezek egy szabadságot.

Szalay-Berzeviczy Attila / a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke

Hogyan térül meg egy mentoráltba fektetett idő?

A mentorálás akkor tud eredményesen működni, ha egyrészt van kémia a mentor és a mentee között, másrészt pedig a mentee valóban érti és érzi az értékét a mentorálásnak, és ezért képes valós erőfeszítésre azért, hogy a legtöbbet kivegye ebből a kapcsolatból. Ha ez a két dolog működik, akkor olyan siker és érték is képződhet, ami messze túlmutat a mentorálás gyakorlatán. Számomra a legkedvesebb példám, amit egyik mentoráltammal, a BOM Alapítvány ösztöndíjasával, Klis Krisztián öttusázóval csináltam végig. A kapcsolatunk alapja a bankrendszer és tőkepiaci témák voltak, miután ő ezeken a területeken látta a versenyzés utáni pályafutását kibontakozni. Aztán elmesélte egyik nap, hogy a szíve vágya az olimpiára való kijutás, de nem tudja magát beverekedni a két legjobb közé, akik indulhatnak majd Párizsban, ezért az öttusa befejezését mérlegeli. Miután én magam is öttusázó voltam fiatalabb koromban, ezért pontosan tudtam, hogy az olyan képességű sportoló, mint Krisztián, a világ legtöbb országában a legjobb öttusázó lenne. Ezért javasoltam neki, hogy inkább keressünk neki egy új befogadó nemzetet, amelynek a színeiben reális esélye lenne az olimpiára. Segítettem neki felvenni a kapcsolatot azokkal az országokkal, ahol a feltételek jók lehetnek, az öttusa azonban egyelőre még gyerekcipőben jár. Egy évnyi levelezgetés után sikerült megállapodni a horvátokkal, akiknek még soha nem jutott ki az olimpiára egyetlen öttusázója sem. Miután végigcsináltuk az egész állampolgársági és a magyar, a horvát és a nemzetközi szövetségek engedélyezési folyamatát, Krisztián idén nyáron megkapta a lehetőséget, hogy horvát színekben elinduljon az olimpiai kvalifikációs versenyeken. Nagyon büszke vagyok rá, és nagyon jó érzéssel tölt el ez az egész. Ha valóban kijut Párizsba Krisztián, akkor lényegében Magyarország eggyel több öttusázóval lesz jelen az olimpián, mint amire lehetősége van.

Milyen egy jó hobbi? Mit ad az embernek?

Egész pályafutásomat multinacionális bankoknál és a nemzetközi tőkepiacokon, nemzetközi intézményi befektetők világában töltöttem, tanulmányaim pedig a világgazdaságra és a nemzetközi makrogazdasági folyamatokra fókuszáltak. Mindezek fényében nem lehet meglepő, ha az ember szabadidejében pedig sokat utazik a világban, és sokat foglalkozik a történelemmel, valamint a világ és geopolitikai folyamatokkal. Mindezek fényében 2014-ben útnak indítottam egy olyan projektet, amely sima hobbinak indult, majd fokozatosan átalakult életem első jelentős vállalkozásává. Az első világháború centenáriumának alkalmával belevágtam egy olyan könyv megalkotásába, amilyet még soha senki a világon nem csinált, és már soha senki nem is fog tudni megcsinálni. Az események századik évfordulója alkalmából az elmúlt tíz évben végigjártam és megfotóztam 57 ország 1914-1918-as helyszíneit, megemlékezéseit, hagyományőrzők eseményeit. Emiatt nemcsak hegyet kellett másznom az olasz Alpokban és búvárkodni az Adrián, de be kellett jutnom Gázába, Szíriába, Irakba és Iránba, és el kellett jutnom Pápua Új-Guineára és a Falkland-szigetekre is, valamint be kellett járnom a nem kicsit veszélyes Nyugat-Afrikát is. A kétkötetes és összesen ezeroldalas, “A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig” című könyvem angolul és magyarul jelent meg. Eddig összesen 22 országban fogyott belőle, a legfontosabb piaca pedig az Egyesült Államok. Miután a mai világunkat az első világháború alakította ki, a jelenlegi összes geopolitikai krízisnek és feszültségnek a gyökere és a közös nevezője az első világháború, ezért a hobbinak indult könyvprojektem során olyan sok újat tapasztaltam és tanultam meg a világunkról, ami sokkal felkészültebb, a nemzetközi folyamatokat jobban értő közgazdásszá transzformált.

Az InStyle MEN őszi lapszámában pedig arról olvashatunk, hogy mit gondolnak az ország top menedzserei az autózásról, a közlekedés jövőjéről és a fenntarthatóságról.

A cikk elkészültét a Volkswagen és a Bridgestone Tatabánya Termelő Kft. támogatta, a fotózás helyszínét pedig a Korda Filmpark biztosította.