"Egy jó vezetőt nem a deklarált főnöki státusza tesz főnökké"

(Címlapképen balról jobbra: Németh S. Szilárd, Várkonyi Viktor, Rózsai Rezső, Szlávik Péter, Noszek Péter)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Németh S. Szilárd / ATV Zrt., Elnök-vezérigazgató

A 18 éves önmagának milyen tanácsot adna? És a 18 éves önmaga vajon megfogadná azt a tanácsot?

Bírd a monotonitást! Élménycentrikus világban élünk. A mainstream média és a baráti környezet is sokszor azt sugallja, hogy újabb és újabb élményeket kell szereznünk. Generációs probléma lett a kimaradástól való félelem. Ennek ellenére a valóság az, hogy a legtöbb időt életünk során a szürke hétköznapok adják. Akkor tudunk boldog életet élni, ha olyan tevékenységgel töltjük a mindennapokat, ami képes jó érzést adni. Sokszor azonban a munka, amit amúgy szeretünk, monoton. Ezt el kell tudni viselni.
Ne várd, hogy nem lesz problémád! Fiatalabb koromban azt hittem, hogy ha „ezt vagy azt a problémát” megoldom, utána hátradőlhetek. A nyugodtabb időszak azonban átmeneti. Vagyis arra kell készülnünk, hogy folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal nézünk szembe. Aki érzelmileg alulmarad, az felülkerekedik. Konfliktus helyzetben meg kell őrizni a hideg elmét, racionálisan kell mérlegelni. Sokszor a legbölcsebb, amit kritikus pillanatban tehetünk, hogy a megoldásra alszunk még egyet.

Milyen egy jó hobbi? Mit ad az embernek?

A jó hobbi megvéd a kiégéstől, motivációt ad. Milyen jó lenne lassabb életet élni... Edzőterembe azért járok, mert kiveszi belőlem azt a feszültséget, amit a munkám során gyűjtök össze. Istentiszteletre azért szeretek menni, mert a spirituális témák más szintre helyezik a hétköznapi problémákat, és egy szellemi tusolás a napi küzdelmek után. Kedvelem a videójátékokat, mert másfajta adrenalinfröccsöt adnak, mint a munka. Olyan tv-sorozatokat szoktam nézni, amelyek valós történetet dolgoznak fel felemelkedésről és bukásról, mert egyszerre szórakoztatnak és tanítanak. Amikor tehetem elutazom, mert ilyenkor teljesen más kultúrájú emberekkel találkozom, akik kiszakítanak a hétköznapokból. Különösen olyan helyeket választok, ahol inspiráló városokat, épületeket láthatok. És végül csöndben lenni, az okostelefont kikapcsolni a legjobb dolog, hiszen munkánk során néha túl sokat kommunikálunk.

Várkonyi Viktor / a Nemetschek Group korábbi design divízióért felelős igazgatósági tagja

Hogyan lehet áthidalni a generációk közti különbséget? Könnyebbséget jelent ebben a főnök-beosztott viszony?

Mélyen hiszek benne, hogy egy jó vezetőt nem a deklarált főnöki státusza tesz főnökké – generációs kérdésektől függetlenül. Döntéshozatalnál az embereim megfelelő szintű bevonását tartom a legfontosabb vezetői feladatomnak, a végrehajtás során meg a mentor jellegű, segítő szándékú hozzáállást az autoritáson alapulóval ellentétben.
Különösen fontosnak tartom ezt a fiatalabb generációk esetében. Építenünk kell arra, hogy ők más szemmel látják a világot, ugyanarra a problémára teljesen más megközelítésű megoldásokat látva. A feladatot definiáló kontextus lehető legalaposabb átadása, olyan munkahelyi kultúra kialakítása, ahol elvárás, hogy mindenki elmondja a véleményét, nyíltan lehet akár a legvadabb érveket is felhozni, és azokkal vitatkozni alapvetően segíti a generációs különbségek áthidalását. Így tud mindenki tanulni és fejlődni a többiek által képviselt értékekből táplálkozva – az idősebbek a fiatalok friss tudásából, a fiatalabbak pedig az öregebbek tapasztalataiból.

Egy vezető bevonhatja a kollégáit a hobbijába, vagy érdemes azt megtartani magának?

Abszolút a bevonás oldalra teszem a voksomat. A szabadidő közös eltöltése, élmények közös átélése erősíti a munkahelyi kultúrát, építi a személyes kapcsolatokat. Véleményem szerint egy közvetlen kollegiális légkör megteremtése, a csapatunk tagjainak partnerként kezelése a legerősebb vezetői eszköz egy sikeres cég vagy csapat építésében.
Én imádok vitorlázni – egyszerre erős fizikai leterhelés és tökéletes mentális kikapcsolódás a számomra. A management csapatommal gyorsan hagyománnyá vált, hogy minden évben augusztus végén együtt töltöttünk három napot a Balatonon. Komputer és prezentációk nélkül, összezárva egy vitorláson. Egyszerűen együtt vagyunk, rengeteg informális beszélgetéssel, borozgatással és persze egy vitorláson mindig felmerülő ad hoc feladatok közös megoldásával. Fantasztikus csapatépítő hatása van, olyan három nap, amit azok is mindig várnak, akik egyébként maguktól nem vitorláznak.

Rózsai Rezső / KPMG Hungary vezérigazgató

Milyen képességeket érdemes fejleszteni most, ha valaki a jövőben sikeres akar lenni?

A jövő sikeres munkavállalója és vezetője az lesz, aki a fenntarthatóság, digitalizáció és tehetségek hármasát a legjobban képes összehangolni. Ennek égisze alatt gondolkodik és fejleszti magát. Nemcsak elfogadja, hanem előre látja, hogy a digitalizáció mely területeken lesz hatékonyabb, és hogy neki így mely területeken kell magát és csapatait fejleszteni az ellenállóképesség növelése céljából. Mivel a digitalizáció és benne a mostanság sokat emlegetett AI segítségével még inkább felgyorsul a változás üteme, ezen belül a tehetségek fejlődési és karrierpályája is, így a növekvő felelősséggel való megbirkózásra, a probléma és stresszkezelésre kiemelt figyelmet kell majd fordítani a jövőben. Meggyőződésem - és ennek már most látszanak a jelei -, hogy ez lesz ez egyik legfontosabb képesség a jövőben. A ma vezetőinek és mentorainak erre kell felkészíteniük a jövő tehetségeit.

Milyen egy jó hobbi? Mit ad az embernek?

Számomra élményt, energiát és feltöltődést. Az utazás, új tájak, emberek megismerése az egyik legfeltöltőbb kikapcsolódás számomra és jó látni azt, hogy ezt a lányaink is így látják és örömmel tartanak velünk akár egy-egy hosszú hétvégén is. Az egyik legminőségibb időnek érzem azt, amikor a családdal utazunk, együtt vagyunk, a hétköznapoknál sokkal intenzívebben fedezünk fel új dolgokat és gyűjtünk élményeket, amik utána hosszú időn keresztül velünk élnek hazaérkezés után is. A másik fontos hobbim a sport, ezen belül is a futás és a vitorlázás. Az elsőnek a rugalmassága és a fejlődés lehetősége a legnagyobb erőssége, míg a vitorlázás esetében - ahogy a vízen vagyok, olyan mértékben tudok kikapcsolni és elengedni a mindennapokban jelen lévő stresszt, mint sehol máshol. A harmadik fontos szabadidős tevékenységem pedig a felelős visszaadás, az önkéntesség. Ehhez tartoznak a különböző mentorprogramok is, mint például a Menedzserszövetségé. Elképesztő pozitív energiákat tudnak felszabadítani bennünk, mentorokban is, ahogy látjuk mentoráltjaink fejlődését – miközben mi is sokat tanulhatunk.

Szlávik Péter / Philip Morris Magyarország, vállalati kapcsolatok igazgató

Honnan ismeri fel, ki az a fiatal, akibe megéri munkát fektetni?

Ezt is tanulni kell, miközben a fiatal tehetségek felkutatása és megtalálása révén maga a vezető is fejlődik. Én a lelkesedést, az elkötelezettséget és a pozitív, színes személyiséget keresem, miközben alapfeltétel az őszinteség és az emberség is. Szerintem minden más tanulható, persze a tanulásra való igény is ott kell, hogy legyen az ember személyiségében. A folyamatos tanulás iránti igényt fenn kell tartani magunkban és a kollégáinkban is, akkor is, ha akár sikerek, akár éppen kudarcok, nehézségek szegélyezik az utunkat. Amikor valaki azt hiszi, hogy már mindent tud, az csak egy dolgot jelez: nem képes felmérni a körülötte lévő világ határtalanságát, és korlátosan gondolkodik. Sokszor látom fiataloknál, hogy a munka számukra nem az önkifejezés és a kiteljesedés eszköze, hanem az életük egy sokadrangú, szükséges velejárója. Csakhogy ez egyenes út a motiválatlansághoz, a kiégéshez. Nélkülözhetetlennek érzem azt is, hogy a szakmai felkészültség és a képességek mellett az igényesség és az áldozatvállalás szükségességét is átadjuk a kollégáknak.

Mit gondol, mennyit kell dolgozni egy nap?

Erről eléggé kiforrott véleményem van. Meggyőződésem, hogy bármilyen munkát csak úgy lehet igazán jól végezni, ha abban valóban örömünket leljük, és nincs olyan munkakör, amiben ne lehetne megtalálni a kiteljesedést. Ez nekem szerencsére eddig mindig sikerült, és akkor vagyok elégedett, amikor a kollégáimon is ezt látom. A másik fontos alapelv, hogy a munkát egy adott cél eléréséért végezzük, semmiképpen sem rutinból, vagy azért, hogy kitöltsünk egy meghatározott munkaidőt. Kulcskérdés tehát, hogy mindig világosan lássuk a céljainkat. Amennyiben ezen felül a helyzetünket, a lehetőségeinket is pontosan azonosítani tudjuk, akkor már csak össze kell kötni a két pontot a lehető legrövidebb úton, a lehető leghatékonyabban. Ha pedig szeretjük, amit csinálunk, és látjuk a célunkat is, akkor addig csináljuk, ameddig a célt el nem érjük, és ameddig élvezzük. Ha hamarabb sikerül elérni, akkor jöhet a megérdemelt feltöltődés az új célok előtt, ha nem, akkor úgysem esne jól abbahagyni félúton.

Noszek Péter / Nestlé Hungária, ügyvezető igazgató

Mikor jön el az a pont, amikor hátra kell egyet lépni, és elkezdeni az utánpótlás-nevelést?

Karrieremből kifolyólag nekem nagyon sok ilyen pont volt az életemben. Igaz, hogy 32 éve dolgozom a Nestlénél, de három kontinensen, hat országban és tizenkét különböző pozícióban dolgoztam. Ezért mindig tudtam, hogy azt a pozíciót, amit éppen betöltök, belátható időn belül más fogja megkapni. Ebből kiindulva, amikor eljutottam addig a pontig, hogy már megfelelően értettem az adott munkához, elkezdtem átadni a tudásomat az adott szervezetben azonosított potenciális követőknek. Ez részben a technikai, szakmai tudást illeti, de idővel, főleg, amikor már évtizedes tapasztalat állt mögöttem, ez már a vezetői, vezetési módszereket, de akár diplomáciai készségeket is jelentette. Természetesen egy olyan multinacionális cégnél, mint a Nestlé, sok eszköz és erőforrás áll rendelkezésre a tehetségfejlesztéshez, akár hazai, akár nemzetközi szinten. Ráadásul sok generáción (157 éven keresztül) kialakult céges kultúra, módszerek és folyamatok segítenek a tanulásban. Bár ezek sokat segítenek, és manapság nagy részük már digitálisan is elérhető, nagyon sok olyan tapasztalat van, amit csak személyes élmények alapján, megfelelő értékelés után lehet igazán hatékonyan átadni.

Milyen egy jó hobbi? Mit ad az embernek?

Roger Federer mondta, hogy ő azért szerencsés, mert a hobbijáért fizetik. Én ezt nem mondhatom el magamról, viszont azt igen, hogy három jó hobbim is van. Az első és legfontosabb az a szűken vett családom. Mivel három évtizeden keresztül közösen jártuk a világot, de most már mindhárom fiunk más országban él, a legjobb érzés az, amikor együtt tudunk lenni. A másik, több évtizedes hobbim a mechanikus órák szeretete. Ez egy csodálaton alapul, hogy egy ilyen kis szerkezettel, hatalmas tudás és kézügyesség segítségével milyen műtárgyakat tudnak alkotni az ehhez értő szakemberek. Napi szinten olvasok az órákról, ami megnyugtat, kikapcsol. A harmadik pedig a futás, amire az idők során egyre inkább rászoktam. Számomra nagyon fontos az egyensúly, a kiegyensúlyozottság. A napi munkahelyi nyomás után egy kör a Margit-szigeten, hihetetlen módon tud kompenzálni. Egy hónapban 100 km-t futok, aminek eléréséhez fegyelemre is szükség van. A szervezetnek mindenképpen szüksége van a fizikai terhelésre, és a szellemi megerőltetés után a természetben futni, a szél, a fák suhogását hallgatni, meditálni és semmi mással nem foglalkozni, egy utánozhatatlan koktélt adományoz nekem.

Az InStyle MEN őszi lapszámában pedig arról olvashatunk, hogy mit gondolnak az ország top menedzserei az autózásról, a közlekedés jövőjéről és a fenntarthatóságról.

A cikk elkészültét a Volkswagen és a Bridgestone Tatabánya Termelő Kft. támogatta, a fotózás helyszínét pedig a Korda Filmpark biztosította.