Az év eddigi legnagyobb mozis meglepetése a Mickey 17

Az Élősködők rendezője, az Oscar-díjas Pong Dzsunho új filmjével megmutatta, hogy néz ki egy drámaian szórakoztató, humorral fűszerezett szatíra sci-fi-köntösbe burkolva. Előre elmondhatjuk, minden hibája ellenére egy igazán különleges alkotás született, a végeredményhez pedig Robert Pattinson is hozzátette a magáét, aki már rég maga mögött hagyta az Alkonyat-filmek hatására kialakult beskatulyázást. Tehetségéhez nem fér kétség, de hosszú volt az út, míg a halhatatlan, szerelmes vámpírból valódi nagybetűs alakítás mellett egy, a talpát folyton feldobó figurává vált. Merthogy a Mickey 17 egyértelműen Pattinson jutalomjátéka, aki esetlen, nem kifejezetten értelmes karakterével tölti be a vásznat minden egyes színre lépésekor, amit csak Mark Ruffalo zseniális ripacskodása tud olykor-olykor elhalványítani. Na, de miről is szól ez a fordulatos, behatárolhatatlan kategóriájú mozi?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A nem túl távoli jövőben járunk, Mickey pedig, lévén nem ő a legélesebb kés a fiókban, rossz embertől kér kölcsön. Bár a kevésbé barátságos anyabolygónkon szeretné tengetni életét, mégis menekülni kényszerül a gengszterek és behajtók elől, így elvállal egy igencsak hálátlan feladatot. Jelentkezik egy kolonizáló hajóra, amin elhagyhatja a Földet, cserébe amolyan eldobható biorobotként veszélyesebbnél veszélyesebb munkákkal bízzák meg, minek következtében egyfolytában meg kell halnia. Teszi mindezt a legváltozatosabb formákban, de aggódnia egy percig sem kell, mivel tudatát és emlékeit minden elhalálozásnál átültetik egy klónjába, aki aztán folytathatja elölről a küldetéseket. Milyen megnyugtató, nem igaz?

Mindenesetre az egyik balhét csodával határos módon túléli, de ekkorra már elkészül a klónja, a szabály szerint viszont egyszerre csupán egy replikáns kószálhat szabadon. A tudat-átültetés ellenére az új Mickey személyisége cseppet sem nevezhető barátságosnak, ami azt illeti, Mickey 18 azonnal el akarja tenni láb alól Mickey 17-et. Itt következik el az a pont, amikor a két, a vezetők számára jelentéktelennek talált figura összefog, hogy megértsék egymást, és legfőképpen önmagukat, mert jelen esetben a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

forrás: IMDb / Warner Bros.

Pong Dzsunho filmjeitől megszokott módon a karakterek személyiségének mélysége és árnyalása életközelibbé, emberibbé tesz minden pillanatot a sci-fi-köntös ellenére, bár azzal is lehetne vitatkozni, valóban egy sci-fit látunk-e a vásznon. Egyszerre kapunk filozofálgatást az élet értelméről, meta-drámát, romantikát, komédiát, thrillert és egy hatalmas görbe tükröt a politikai elit elé tartva. Utóbbihoz Mark Ruffalo bukott politikusa adja az alapot, ráadásul nem is akárhogy. Kenneth Marshall nem túl eszes, de annál gazdagabb, ízig-vérig hatalommániás, diktatórikus szemlélettel, saját holdudvarába gyűjtött, minden hülyeségre bólogató híveivel irányítja a kolonizáló hajót. Marshall kimeríti a sztereotípia fogalmát, ezzel együtt Mark Ruffalo eddigi leggonoszabb, folyton ripacskodó figuráját láthatjuk egy olyan testidegen műfogsorral, amiről nehéz levenni a szemet jelenetei közben. Látszik, hogy Ruffalo komfortzónája jóval szélesebb annál, mint amit korábbi szerepei mutattak, és szó szerint lubickol a jelenkor politikai elitjét kifigurázó karakterének bőrébe bújva.

Mindemellett érdemes szót ejteni arról is, hogy a film túl sokat akar megmutatni ahhoz, hogy végig egyben maradjon. A szálak és a motivációk viszonylag követhetőek, minden tettnek oka van, de a műfaji keveredések már igen korán előrevetítik, hogy nem fogunk mindent érteni, és nem feltétlenül azért, mert hatalmas szellemi magaslatokban szárnyalna a film. Viszont az olykor tetten érhető identitászavar ellenére egy egészen korrekt filmet hozott el a március, ami sci-fi kategórián belül abszolút a szerethetően különleges darabok közé sorolható, és mindenképpen érdemes tenni egy próbát vele azoknak is, akik még mindig nem bíznak Robert Pattinson tehetségében.

A film 16 éven aluliak számára nem ajánlott.