Miért és mikor kezdtünk el karácsonyfát állítani?

Elképzeléseink persze vannak, ahogy teóriák is, amik között bizonyosan ott lapul az igazság, ugyanakkor olyan régre nyúlnak vissza a hagyományok, hogy nehéz konszenzusra jutni a kérdéskörben. Ami biztos, hogy a kereszténység átvette, majd átformálta a szokást, ami még a pogány időkből eredt, de a gyökerekhez egészen az ókorig kell visszautaznunk.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Szinte minden ősi kultúrában találunk utalást az életfára. A keltáknál a druidák szerint a fa maga az univerzum gerince, az örök élet és a megváltás szimbóluma, a skandináv mitológiában az egyensúlyt jelképezi, az ókori Egyiptomban pedig egyszerre jelentette a halál és az újjászületés, valamint az isteni világ és a halandók kapcsolatának jelképét. A pogány időkben is kiemelt szerepet kaptak az örökzöldek ágai, amikkel egyszerre köszöntötték a téli napfordulót, majd búcsúztatták az elmúlást és a sötét napokat. Egyes források megemlítik, hogy a középkorban a téli időszak derekán a fiatal fa kivágása szimbolizálta azt az áldozatot, amit Jézus hozott a keresztényekért.

Noha történelmi alapja aligha van, sokan Luther Márton nevével mossák össze az első karácsonyfát, mivel a legenda szerint a teológust hazafelé tartva egyszer annyira megbabonázta egy fenyőfa, amin átszűrődtek a csillagok fényei, hogy rögtön haza is vitt egyet, más elbeszélések szerint csupán néhány ágat. Vélhetően inkább arról van szó, hogy ő volt az első, aki gyertyákkal díszítette fel a fát.

A német hagyományok erősen befolyásolták a karácsonyfa életútját. Ha minden igaz, a latin nyelvű vallásos költészet meghatározó alakja, a német Sebastian Brant tett először említést a karácsonyfáról, amit Strasbourgban látott, több mint 500 évvel ezelőtt. Ekkoriban a fa díszítése rendkívül egyszerű volt, almát és ostyát függesztettek az ágakhoz, ugyanakkor a későbbiekben már komplexebb motívumok is feltűntek, amik a bibliai történetek megelevenítését is szolgálták.

A gyertyás díszítést Liselotte pfalzi grófnő említette először 1708-ban, tehát vélhetően maga a folyamat már jóval korábban elkezdődött, egyes teóriák szerint az 1660-as években. Ezen elmélet szerint a Luther Márton-teória nem fedi a valóságot. Az első gyümölcsökkel díszített fák említései viszont ennél is korábbról, 1605-ből származnak. A hagyomány a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, majd a 19. századra egész Európában hagyománnyá vált. Ez idő alatt vallási jelkép átalakult, fókuszba helyezve a gyerekek örömét és az ajándékozást.

A karácsonyfa első magyarországi említése Jókai Mórhoz, pontosabban A koldusgyermek című novellájához köthető 1854-ből, viszont az első fát hazánkban vélhetően Brunszvik Teréz grófnő állíttatta 1824-ben, martonvásári birtokán. Ami bizonyos, hogy a grófnő által alapított első magyar kisdedóvóban fenyőfával ünnepelték a karácsonyt 1828. december 24-én Budán, ez alapján pedig azt mondhatjuk, hogy a szó szoros értelmében vett karácsonyfa állításnak több mint 200 éves múltja van hazánkban.