Ezt tesszük a bolygóval: 3800 méter mélyen is ott a szemetünk

Amikor 2025 nyarán argentin kutatók először készítettek felvételeket a Mar del Plata tengeralatti kanyon eddig feltáratlan mélységeiről, különleges élővilágra számítottak. Ezt meg is kapták: furcsa tintahalakat, rózsaszín homárokat és mintegy negyven, a tudomány számára potenciálisan új fajt figyeltek meg.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Volt azonban valami, amire kevésbé számítottak. Az ember már előttük „eljutott” oda – pontosabban a szemetünk.

A Schmidt Ocean Institute SuBastian nevű távirányítású tengeralattjárójával 2025 júliusában és augusztusában összesen 17 merülést hajtottak végre Argentína partjainál. A robot 878 és 3820 méter közötti mélységekben vizsgálta a kanyont. Tíz merülés során összesen 29 ember által hátrahagyott hulladékdarabot dokumentáltak, amelyek közül 27 műanyag volt.

Instant tészta, bakancs és műanyag zacskó

A lista meglehetősen hétköznapi: élelmiszer-csomagolások, műanyag zacskók és pohár, horgászzsinór, kötél, instant tésztás tasak, koreai kolbász csomagolása, valamint egy magányosan heverő gumicsizma.

Csakhogy ezek közül néhány több mint három kilométerrel a vízfelszín alatt feküdt. Egy snack csomagolását 3231 méteren, egy műanyag zacskót 3739 méteren, egy másik csomagolóanyagot pedig 3814 méteres mélységben fényképeztek le.

A kutatás egyik szerzője, Daniel Lauretta számára éppen a 2598 méter mélyen talált bakancs volt a legemlékezetesebb tárgy. Diego Urteaga tengerbiológust viszont egy halászati kötél döbbentette meg, amely váratlanul közvetlenül a SuBastian előtt jelent meg, és a kutatóknak meg kellett állítaniuk a robotot, nehogy beleakadjon.

Már az állatok is használják a szemetünket

A hulladék nem egyszerűen hevert az óceánfenéken. A kutatók több esetben azt látták, hogy a mélytengeri élőlények már birtokba vették az ember által hátrahagyott tárgyakat. Egy tengeri csillag például egy fehér műanyag zacskón kapaszkodott, egy halászkötélen pedig csőlakó férgek telepedtek meg. Más műanyagdarabokon korallokat és egyéb állatokat figyeltek meg.

Ez nem feltétlenül jó hír. Az ilyen hulladék mesterséges élőhelyként működhet, megváltoztathatja a helyi közösségeket, sőt elméletileg olyan területekre is eljuttathat bizonyos fajokat, ahová egyébként nem jutnának el. Hogy ennek pontosan milyen hosszú távú ökológiai következményei vannak, azt egyelőre nem tudják a kutatók.

De hogyan került oda?

A Mar del Plata-kanyon különösen érdekes ebből a szempontból, mert nem közvetlenül a part mellett fekszik, ezért nem olyan egyszerű a szennyezést a szárazföldi hulladékhoz kötni.

A megtalált tárgyak jellege alapján a kutatók szerint a kereskedelmi halászat lehet az egyik legfontosabb forrás. A kötelek, horgászfelszerelések, bakancs és tartós élelmiszerek csomagolásai mind erre utalnak. Ugyanakkor a hajóforgalmat, a szabadidős hajózást és a szárazföldről érkező szemetet sem lehet teljesen kizárni, hiszen az óceáni áramlatok hatalmas távolságokra képesek elszállítani a hulladékot.

Érdekes módon a helyzet lehetne rosszabb is. Más, szárazfölddel közvetlenebb kapcsolatban álló tengeralatti kanyonokban kilométerenként 50–80 hulladékdarabot is dokumentáltak. A Mar del Plata egyik vizsgált szakaszán kilométerenként háromnál kevesebbet találtak.

Ez azonban kevés vigasz. A műanyaghulladékot már a Mariana-árokban, a világ óceánjainak legmélyebb pontján is dokumentálták. A mostani felvételek pedig ismét azt mutatják, hogy még azok a mélytengeri élőhelyek sem érintetlenek, amelyeket az ember csak most kezd közvetlenül felfedezni.