Ha ezt tapasztalod a munkahelyen, lehet, hogy valójában szorongsz

Mindenkivel előfordul néha, hogy nincs jó napja, a munkahelyen például ahelyett, hogy azonnal belevágna a feladatok közepébe, kicsit halogat. Mindig van valami, ami érdekesebb, legyen szó kis segítségről a munkatársaknak, kávészünetről, bármi másról, ami nem konkrétan az aznapi elsődleges teendőnk. Ha ez csak ritkán jelentkezik, nincs vele semmi baj, sőt ilyenkor nyáron a hőség is lenyomhat minket annyira, hogy kedvetlenebbé, kevésbé produktívvá váljunk.

Amennyiben viszont mindez rendszeressé válik, akkor már komolyabb problémát is sejthetünk a háttérben. A folytonos halogatás mögött rejtőzhet a szorongás – szó nincs ilyenkor lustaságról vagy kelletlenségről, sokkal inkább a mentális jóllétünkkel függ össze a jelenség. A túlterheltség, agyonhajszoltság, a munkával kapcsolatos stressz sokféle reakciót kiválthat a szervezetünkből, az egyik véglet lehet az ingerlékenység, a másik pedig pont ez a fajta hozzáállás, az egyre tovább gyűrűző halasztgatás.

Sokszor mégsem tárják fel az okokat, mert elintézik annyival, hogy ez személyes döntés. Ennek eredménye a súlyosbodás lehet, mert minél több dolgot tolunk későbbre – legyen az egy e-mail elküldése, egy kimutatás elkészítése, egy megbeszélés összehívása –, annál inkább fokozódik a szorongás, a tennivalók maguk alá temetnek.

A szakemberek szerint mi magunk is tehetünk a szorongással együtt járó halogatás ellen pár egyszerű praktikával. Így például érdemes minden hétre összeállítani egy ütemtervet, gondosan kitalálni, mikor mit fogunk csinálni. És mindezt alakítsuk olyan feszesre, hogy ne legyen idő bármit is arrébb tolni. Amikor már besokallnánk, tartsunk egy kis szünetet, aztán újult erővel térjünk vissza a feladathoz.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Mentalitásunktól függően választhatjuk azt az utat, hogy valamilyen kisebb részmunkával kezdünk, hogy gyors sikert tudjunk elkönyvelni, aztán abból új lendületet merítve folytathatjuk a munkát. De lehet, hogy pont az működik, hogy éppen a legnagyobb, legnehezebb melót csináljuk meg, pontosan azt, amelyiket a legszívesebben kihagynánk – ha ez megvan, az már önmagában is egy nagy győzelem, a többi gyerekjáték.

Végül pedig, semmiképpen se legyünk magunkhoz túlságosan szigorúak, ne sulykoljuk, hogy lusták vagy értéktelenek vagyunk. Ehelyett belső hangunkkal úgy kommunikáljunk, mint régi barátokkal, biztassuk és dicsérjük magunkat.

(forrás: HuffPost)