Van egy állat, amitől még a nagy fehér cápa is berezel

Noha csupán egy a négymillióhoz az esélye annak, hogy valaha is cápatámadás érjen egy embert, amikor megtörténik a baj, az mindig súlyos, gyakran végzetes következményekkel jár. Nem alaptalan tehát a nagy fehér cápától való félelem. A ragadozó méretei és fogazata alapján azt gondolnánk, nem is nagyon akad természetes ellensége. Pedig van egy állat, amitől még ezek a cápák is kiúsznának a világból: a kardszárnyú delfinek, másképpen orkák vagy gyilkos bálnák tartják rettegésben őket.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Itt azt is megírtuk, honnan üldözték el a cápákat:

Dél-Afrika partvidékének több olyan szakasza is van, ahol sokáig igen gyakoriak voltak a nagy fehér cápák, olyannyira, hogy még a turizmus egyik mozgatóerejét is a megfigyelésükre indított kirándulások jelentették. Ilyen volt a Vals-öböl (False Bay) és Gansbaai város környéke is – ezek amúgy igen közel találhatók egymáshoz, Fokvárostól nem messze. Csakhogy az utóbbi években többször is cápatetemeket sodort partra a víz, azokból pedig rendszerint hiányzott a máj, amit a kardszárnyú delfinek téptek ki.

Aztán egyszer csak szinte teljesen megszűnt a jelenség, már élettelen fehér cápákkal sem lehetett találkozni arrafelé. A szakértők álláspontja megoszlik az okokat illetően. Vannak, akik ténylegesen az orkák számlájára írják az eltűnést, más tengerbiológusok szerint azonban a támadások annyira ritkák és alkalomszerűek voltak, hogy nem erre, hanem a nagy fehér cápák élelemforrását jelentő fajok túlhalászására vezethető vissza a folyamat.

Az Ecological Journal című tudományos folyóirat októberi számában megjelent tanulmány alapján a nagy fehér cápák nem haltak ki abban a régióban, és nem is a táplálékuk eltűnése miatt állhattak odébb, hanem azért, hogy kerüljék a bajt, vagyis valóban az orkáktól tartanak. A kutatások azt mutatják, keletebbre költöztek, így immár az Algoa-öbölben és KwaZulu-Natal tartomány tengerpartjainál lehet velük összefutni. A tudósok szerint nem meglepő, hogy eltávolodtak, ugyanis a ragadozók viselkedése természetes módon hatással van prédájuk életmódjára.

Azt írják, korábban már máshol, például Észak-Amerika térségében is volt példa hasonlóra, akkor is a kardszárnyú delfinek felbukkanása után adták fel addigi vadászterületeiket a nagy fehér cápák. Ez lényegében bizonyítja a tételt, hogy mindig van egy nagyobb hal, még ha jelen esetben az történetesen nem is hal, hanem emlős.