Ketrecharcos zen módban - interjú: Növényi Norbert Jr.

Ki gondolná, hogy egy elit ketrecharcos esténként teológiai témájú hangoskönyvekkel múlatja az időt, és arról ábrándozik, hogy visszavonulása után egy farmra költözzön és írogasson, vagy akár egy parkban zenéljen? Márpedig a karrierjét kamaszkora óta Angliában építő Növényi "Magic" (gyerekkori e-mail-címéhez generált felhasználónév - a szerk.) Norbi épp ilyen fazon, aki szerint a csillagokba van írva, hogy belőle hős legyen. A magát filozófusként is definiáló sportolóval motivációról, spiritualitásról és a mindennapi megküzdési stratégiákról is beszélgettünk, miközben lapunknak azt is elárulta, miért kapcsolódik a görög mitológiához az összes tetoválása.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Pejkó Gergő / InStyle MEN

Egy kívülállónak az MMA, azaz a ketrecharc világa szinte felfoghatatlanul kemény közegnek tűnik. Hogyan néz ki a valóság belülről – fizikailag és mentálisan?

Ez tényleg nem egy hobbi, inkább életstílus, hiszen egyszerre kell edzened és fogyasztanod, meg ott vannak a sérülések. Heti szinten 12–15 edzéssel jár a felkészülés, a háttérben a nyomással, hogy milliók előtt éghetsz le. Ráadásul valaki szó szerint le akarja venni a fejedet, ennek megfelelően kell felkészítened a testedet az ütésekre. A mentális része persze még durvább, hiszen nap mint nap önmagaddal is megküzdesz. Az élet is ilyen – csak ezt sokan nem akarják elfogadni, mert azt hiszik, hogy létezik egy trükk, amivel meg lehet úszni a kemény munkát, pedig nem. Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy te akarod, amit el kell fogadni, ám az emberek döntő többsége képtelen erre. Befogod a szád és dolgozol – ez az egyetlen helyes hozzáállás. Én ehhez még azt tudom hozzátenni, hogy a legjobbat hozom ki magamból. Volt, hogy három évig nem tudtam ringbe szállni egy sérülés miatt, de akkor sem adtam fel: minden egyes nap az edzőteremben toltam, hiszen a karrierem és a megélhetésem múlott rajta.

forrás: Pejkó Gergő / InStyle MEN

Ez valóban egy totális mélypont lehetett, de vajon mennyire viselnek meg úgy általában a mindennapok lelkileg? Miből merítesz erőt, hogy mindig továbblendülj a nehézségeken?

Az egész ott kezdődik, hogy amikor versenyzel, mindenki elismeri, hogy hajtasz, de valami miatt mindenki lent akar látni. Örülnek, ha kiütnek, miközben te a testi épségedet viszed vásárra. Jönnek a negatív kommentek olyanoktól, akik tele vannak feszültséggel, amit valahol ki akarnak adni magukból. Ez a reakció tökéletesen megmutatja, hogy milyen sok embernél vannak mentális problémák. Az MMA olyan, mint a hullámvasút: hullámokban jön a siker és a kudarc. Ha nyersz, az a csúcsok csúcsa, ha veszítesz, akkor pedig nem is lehetnél mélyebben. Ezt kell tudni kezelni valahogy.

Mennyire volt tudatos, hogy ezen a pályán kötöttél ki? Édesapád inspirált főleg, aki birkózásban, kick-boxban és MMA-ban is a világ tetejére ért?

Apám is példakép számomra, de én a görög mitológiai hősökön nőttem fel, az összes tetoválásom róluk szól. Azt érzem, hogy meg volt írva a csillagokban, hogy harcos leszek. Nem feltétlenül vallásos értelemben, hanem inkább úgy, hogy van egy kijelölt út, amit járnom kell, hogy valami nagyot alkothassak, hogy fennmaradjon a Növényi név. Közben ez a sport spirituális is a maga furcsa módján. Bemész a ketrecbe, megpróbáljátok „megölni” egymást, aztán a végén összeölelkeztek, ami egyszerre brutálisan nyers és valamiért mégis nagyon szép. Ezzel párhuzamosan viszont filozófiát olvasol, zenélsz, egészen más világok is érdekelnek. Ez hivatott egyfajta egyensúlyt teremteni? Tizenhét éves korom óta olvasok filozófiát, antropológiát, teológiát. Esténként pedig hangoskönyveket és egyetemi tananyagokat hallgatok. Engem az érdekel, hogy megértsem, mi az igazság, hogyan működik a világ, mert külső szemmel akarom szemlélni, és nem akarok abban élni, amiben mindenki más. A zene meg egy másik dimenzió: boldoggá tesz, megnyugtat, vagy épp felkavar, miközben olyan frekvenciákon működik, amivel az embereket még kontrollálni is lehet. Ha nem sportoló lennék, én simán el tudnám képzelni, hogy egy parkban zenélgessek.

forrás: Pejkó Gergő / InStyle MEN

Ez azért elég nagy kontraszt lenne a mostani életedhez képest.

Sokáig arról álmodoztam, hogy gazdag legyek. Láttam közelről milliárdosokat, akiknek mindenük megvolt. És bár jó dolog a szabadság, amit a pénz ad, de most már látom, hogy nem ez a lényeg. A nyugalom, a család mindennél többet ér, meg az, hogy valami értelmes nyomot hagyj magad után. Egy farm, pár állat, zene, írás – nekem ez tökéletesen megfelelne, amikor visszavonulok. Persze addig még van egy nagy célom a sportban, világbajnok akarok lenni. De nem a pénzért csinálom, hanem a dicsőségért. Az MMA-ban egyébként sincs akkora pénz, mint mondjuk a fociban, szóval ha valaki ezért csinálja, rossz helyen jár...

Hogy jön a képbe az influenszerkedés? Egyáltalán, mennyire testhezálló szerepkör ez számodra, hiszen csak az Instán közel ötvenezres követőtáborod van.

Egyszerre tartom magam sportolónak és filozófusnak. Ugyanakkor olyan világot élünk, ahol tolnom kell a közösségi médiát, nincs más választásom. Azt gondolom, ez egy szükséges velejárója annak, amit csinálok, semmi több.

Sokan a végén a kommentátori székben kötnek ki, mint például Joe Rogan podcast-műsorvezető, aki ugyan más küzdősportokban tette le a névjegyét, mára viszont a UFC egyik szakértő húzóneve. Ez a szerepkör mennyire vonzó számodra?

Ebben abszolút benne lennék. Alapvetően a sport körül szeretnék maradni, bár edzősködni tutira nem fogok. Orlando Bloomot korábban mégis te készítetted fel a The Cut című, bokszolós filmhez. A filmben nem a fizikumát kellett felhozni, hanem megtanítani rá, hogy hogyan kell mozogni, meg rendesen ütni. Orlando jó fazon, munka után mindig súlyzóztunk még kicsit, meg dumálgattunk az életről. A forgatás végére egész jóban lettünk.

El tudod képzelni magad a filmvásznon?

El, de kizárólag vígjátékban, az akciófilmek nem az én világom. A poénok miatt érdekes lenne kipróbálni egy vicces filmszerepet, mert biztosan olyan emberek vennének körül, akik azért csinálják, amit csinálnak, mert jól érzik magukat benne. Ehhez azonban mindenképp kell a képzés, valamilyen színitanodában. Cserébe taníthatnék nekik küzdősportot, mert vallom, hogy mindenkinek kellene foglalkoznia vele. A férfiaknak magabiztosságot ad, meg egy önvédelmi alaptudást, ami a nőknek is borzasztó fontos, a húgomnak például kötelezővé tettük.

forrás: Pejkó Gergő / InStyle MEN

Tom Brady negyven pluszosan is Super Bowlt nyer, Cristiano Ronaldo hatodik vébéjére készül – az istennek sem akarnak megöregedni. Neked mi a titkod, hogy lehet kitolni a sokat emlegetett healthspant, azaz az egészségben eltöltött időt?

Például mozgással, mint a kardió – amiből sokat csinálok, hogy formában maradjak. Rengeteget számít, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe, mit eszünk, mennyit iszunk. Én magam próbálok minél tisztábban étkezni, organikus dolgokat választok, és mindig elolvasom az összetevőket a címkén. Kerülöm a feldolgozott ételeket, a mikroműanyagot, és még azt is csekkolom, hogy milyen fogkrémet használok. Az alvás szintén kulcsfontosságú, és az is, hogy folyamatosan tanuljak, tapasztaljak, s finomítsak a személyre szabott longevity programomon, hogy valóban jól, egészségesen és hosszan éljek.

Mit tanácsolnál azoknak, akik ha nem is MMA-harcosnak készülnek, de szeretnék megtalálni a saját útjukat?

A legfontosabb, hogy találj valamit, amit szeretsz, és dolgozz érte úgy, mint az állat. Vessz el benne teljesen! Másképp nem jutsz sehova. Már akkor is nyertél, ha nem éred el a végcélt, mert jobban megismered magad, fejlődsz, miközben azzal foglalkozol, amit szeretsz és ami boldoggá tesz. Olyan ez, mint a szerelem: néha borzalmas, megőrjít, de mégis annyit kapsz tőle, hogy megéri dolgozni érte. Félre ne érts! Időnként én is utálom a sportot. Elegem van, mert fáradt vagyok, vagy fogynom kell, és a hosszú felkészülés miatt hetekig nem látok napfényt... – de az eredmények kárpótolnak, és amikor visszanézek majd az életemre, azt akarom mondani, hogy megérte. Végső soron csak ez számít.