Ha ezt csinálod a mobiloddal, lehet, hogy igazából szorongsz

Az okostelefon a mindennapjaink része, hiszen nemcsak telefonálunk már vele, hanem e-maileket olvasunk, barátokkal csetelünk, navigálunk, fizetünk, fotózunk-videózunk, lehetne még sorolni. És persze valós jelenség az ezzel kapcsolatban kialakuló függőség is.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Itt írtunk erről bővebben:

Bár egyszerű lenne elintézni annyival, hogy ha valaki folyton kézben tartja a mobilját, és azt nyomkodja, akkor az függő, ám valójában ez nem feltétlenül van így. Akár mentális egészségünkről is árulkodhatnak a szokásaink, pontosabban előfordulhat, hogy szorongást jeleznek azok a tevékenységek, amiket nap mint nap végzünk az okostelefonnal a kezünkben. Ha az alábbiakat gyakran csináljuk mi magunk, vagy valaki a környezetünkben, akkor érdemes gyanakodni:

Doomscrollozás

Az angol doomscrolling szónak nincs tökéletesen leíró, tömör magyar megfelelője, de kábé arról van szó, hogy megállás nélkül görgetjük a rossz híreket, negatív témákat. Közben lehet, hogy bizonyítékokat és válaszokat keresünk, de valójában csak rontunk a helyzetünkön a szorongást illetően.

Aggodalmas keresések

Szintén szorongásra utalhat, ha a neten keresünk választ kényes kérdéseinkre, megoldást problémáinkra. Például egy-egy betegség tüneteit kutatjuk, vagy azt akarjuk megtudni, egy szakítás után mikor térünk végre magunkhoz.

Elkerülni bizonyos helyzeteket

Ha kellemetlenül érezzük magunkat, vagy olyasvalakivel futunk össze, akivel igazából nem akarunk társalogni, gyakran nyúlunk a mobilunkhoz, azt tettetjük, hogy elfoglaltak vagyunk, sőt haladók akár még hívást vagy üzenetek megválaszolását is színlelhetik. Ide tartozik az is, ha egy fontos feladatot halogatunk azzal, hogy inkább a telefont nyomkodjuk.

Nem tudjuk letenni

Ha a körülményektől szinte teljesen függetlenül képtelenek vagyunk szabadulni a készüléktől, az is szorongásra utalhat. Tehát akár munkában, iskolában, edzés közben, baráti beszélgetés idején, sőt még az ágyban is újra és újra kézbe vesszük. Késztetést érzünk, hogy azonnal válaszoljunk üzenetekre vagy ellenőrizzünk valamit. Félünk, hogy kimaradunk valamiből (azaz FOMO).

Azonnali válaszok

Amint csipog a telefon, hogy üzenetet kaptunk, máris felkapjuk és válaszolunk. Ez szintén lehet a szorongás jele, sőt annak katalizátora is. Fontos, hogy megszabjuk a határokat, és ne akarjunk minden jelzésre azonnal reagálni.

Bármit, csak hívást ne

A fiatalabb generációknál különösen elterjedt, hogy hagyományos telefonhívás helyett inkább csetelnek, sőt akár hangüzenetet is küldenek. Csak telefonálni nem akarnak valós időben. Márpedig ez is lehet egyfajta jele a szorongásnak, miközben bizonyos szociális képességeink lassan elkopnak.

Nem működik? Akkor pánikolunk

Mindezekből valamelyest talán következik is, hogy bizony a technikai problémák komoly stresszfaktort jelenthetnek sokaknak. Ha rögtön pánikolni kezdesz, ha lemerül, rosszabb esetben elromlik a mobilod, vagy csupán elmegy a wifi, az is szorongásra utalhat. Nyilván vannak kivételek, ha egy ismeretlen nagyváros forgalmának kellős közepén hal meg a navigáció, akkor például természetes reakció, hogy feszültebbek leszünk.

Fontos, hogy ha ezeket a jeleket tapasztalod, nem kell szégyenkezned, rosszul érezned magad. De egyrészt érdemes átgondolni a telefonhasználati szokásokat, korlátokat felállítani, tudatosabb rendszert kialakítani. Maga a szorongás pedig életmódváltással is kezelhető lehet, amennyiben mégsem, úgy ne szégyelljünk felkeresni egy szakembert.

(forrás: HuffPost)