Furcsa perverzió: régi és sportos Opelek

Az Opel itthon sosem kop el, főleg amíg Szentgotthárdon működik a motorgyár, meg amíg az emberek emlékezetében ott lesznek a 90-es és 2000-es évek tipikus, Opelekkel teli utcaképei. Kezdjük régről, a rendszerváltás előtt minden nyugati verda végtelenül elegánsnak és menőnek számított, legalábbis nálunk, ahol egy dupla kerek lámpás, nagyobb motoros Lada is fokozott nyálelválasztást okozott akkortájt. A nyolcvanas években a lazuló államrend és vele az autóbehozatal kiskapujainak nyiladozása hozta magával, hogy a szomszédos, németül beszélő országok levetett, olcsó autói nálunk landoltak.

Ebben az autótömegben elég sok Opel is elgurult. A képeken látható A szériás Corsa és E Kadett is lehetne ilyen, de közelebbről megvizsgálva kiderül róluk, hogy mind a kettő ritkaságnak számít - nem csak az állapotuk, hanem a kivitelük miatt is.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

Első generációs, azaz A szériás Corsa

Itt ez a jópofa kis kocka Corsa, az első szériából. Ha jól emlékszem az egyik szomszédnak volt valami hasonló. Itt azért nem árt megjegyezni, hogy a kilencvenes évekre egy Corsa már talán nem volt akkora nagy durranás, és azt sem, hogy a szomszédunknak tuti nem egy ilyen erősebb és extra dögös gyári GT-je volt. A kis piroson nem túlzás az OT-rendszám, egyrészt a legtökösebb GSi kivitel megjelenése előtt járunk még, 1985-ös ez a példány. 38 év pedig iszonytatóan sok egy valaha sportosnak szánt, aztán olcsóvá váló kisautónak. Mondhatni, kisebb csoda, hogy a sportkormány, a sportülés és az összes hangulatos részlet a helyén van. Ez a példány is tízévesen került az országba, de láthatóan mindig vigyáztak rá, így a mostani tulajdonosa már joggal pályázott vele a veterán státuszra. Aki nekiállna kuncogni, hogy csak 55 lóerős és 1,2-es, az vagy nem tudja, hogy ebben az évjáratban igenis ez volt a legerősebb Corsa, vagy nem ismeri az érzést, amikor egy katalizátor és egyéb regula nélküli, régebbi vágású, karburátoros motor megindul.

Az Opel OHC motorcsaládja érdekes korlelet. Ha úgy tetszik, modern, ha akarom, abszolút múltidéző, a szűkre szabott áttételezésű ötgangos váltóval. Vezetővel és teli tankkal is csak nyolc mázsa felé járó önsúllyal ez ma is egy igazi élményautó. A régi jó Opel-hagyományok szerinti teljes műszerezettsége meg egyenesen könnyfakasztóan szép részlet.

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

Egyszerű, karburátoros motor, amit katalizátor sem fojtogat

A csepp-Kadettnek becézett E Kadett sem ismeretlen típus, van is jópofa itthoni klubja. Ami azt illeti, nekünk is volt egy ilyen. De ezt az ilyent megint csak tegyük - ha lehet, még nagyobb - zárójelbe. Egyrészt a mi kombink olyan öreg volt, hogy még a merkuros, állami importból származó ősmagyar példányokat is beelőzte, másrészt egy totális fapad felszereltségű, 1,6-os dízel kombi volt, ami bár nekem nagyon is szép emlék, autóként felejthető; béke poraira. Ez itt viszont a széria csúcsa, a GSi 16V. 1989-es ez a példány, és mint az ereklyeként őrzött rendszámán is látszik, végig Magyarországon volt forgalomban. Jelenlegi tulajdonosa igen mélyen elmerült az Opel betegségben, garázsában több extra példány is van a rüsselsheimi gyár dicső korszakából.

Ez a GSi a legendás C20XE motorral szerelt csúcsváltozat, ami az Opel válasza volt az egy évaddal előbb bemutatott 16 szelepes Golf II GTI-re. Tudták, hogy az ilyenfajta hímtagméregetésben a puszta erő dönt; kétszáz köbcenti plusz és 21 lóerőnyi többlet volt hivatott az Opel javára billenteni az NSZK elhagyatott útjain vívott csatákat.

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

A Kadett-sorozat csúcsa volt a GSi

Ma már nem kell, hogy egykori konkurenseihez, vagy bármi máshoz hasonlítgassuk, önmagában tökéletes, ahogy van. Akinek nem jön át a finom részletekből a korszak szelleme, annak hadd emeljem ki a digitális műszerfalat, az elképzelt jövőt képviselő kvarcórát, az egyedi sportkormányt és a késő diszkókorszak egyik legviccesebb üléskárpitját.

Erős autó volt anno, ami ma is tud meglepetést okozni, ha nem tisztelik meg az elvárható szinten. Ennek a példánynak viszont nem volt kérdés a megmaradása. Első tulajdonosa nem valami újgazdag hülyegyerek volt, hanem egy akkurátus mérnökember, aki pontosan tudta, miért adott ki súlyos ezer schillingeket az ABS-ért, és miért nem kért rádiót az autójába.

Hogy ma is ennyire szép és gyárias legyen, kellett a mostani tulaja is. A szokásosan felújítást kérő részletek minőségi javítása mellett ő több szett felni felvásárlása után végre ezt a méretben is stimmelő, csodaszép, eredeti és idevaló könnyűfém szettet is meg tudta adni az autójának.

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

Ilyen volt egy sportos Kadett beltere

Remélem, aki idáig eljutott az olvasásban és a képek pörgetésében, nem vonja kétségbe, hogy a piros, sportos, öreg Opel-találkozónk minden résztvevője különleges darab. Haladjunk időben.

A Kadett után jött az Astra mint az Opel alsó-középkategóriása. 1991-ben új volt a név is, de csak Európa kontinentális felén. A GM konszern angol márkája, a Vauxhall már korábban is Astra néven árulta a Kadettet. Az első Astra emiatt F kódnéven készült. Sem formailag, sem technikailag nem kérdőjelezhető meg a kapcsolódása az elődjéhez.

Ez a GSi egy egész érdekes darab. Nem csak mert szépen megmaradt és eredeties, hanem azért is, mert egy mindössze másfél évig készült alváltozattal van dolgunk. Ez még az első GSi-szériából való, és ott a 16V jelölés is a hátulján, emiatt nem a Kadettben dolgozó legendás kétliteres hajtja, hanem egy 1,8-as, 125 lóerővel. Ha ez nem tűnik elsőre megnyerőnek, akkor nézzük azt is, hogy ott a sportos kivitel, a Bosch ABS, az elöl-hátul tárcsafékes fékrendszer, a kemény futómű és a többi gyárilag hozzáadott részlet, amitől ez az Astra nagyon nem az itthon ismert dízel munkásautók és a ma is futkosó alapkivitelű, zömében fehér, 60 lóerős 1,4-esek ligájában nyomul.

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

A legelső GSi-szériából való ez a darab

Fejkocogtatás helyett merüljünk még mélyebbre a korszak sportos Opeleinek bugyraiba. Ez a piros Astra GT 1,8-as, 90 lóerős, és istenigazából kevés olyan felszerelés van benne, amit ma még extrának lehetne mondani. 1992-es, tehát elég korai, és német tulajdonosa nagyon nagy becsben tartotta, emiatt még ma sincs benne 70 ezer kilométer. Ennek köszönhetően nem is a már említett olcsó és leroggyant Astrák árába került, hanem inkább azok sokszorosába.

Állapota alapján nem volt kérdés, hogy megkapja a veterán minősítést, és egy egész komoly autógyűjtemény érdekes darabja legyen. Autóínyencek közül is gigerli alfaj, aki nem a gyári sportváltozatra ugrik, hanem az erőben és keménységben azok alá pozicionált legerősebb, legkeményebb, de azért még bőven lakossági sportváltozatokra.

Akinek megvan, hogy miben más a Skyline GTS és a GT-R, vagy az Impreza WRX és a WRX STI esetleg tudja, mit jelentett anno a Golf GT Special, annak ez korabeli GT Astra is be kell indítsa a fantáziáját. Itthon ilyen háromküllős sportkormányt a legtöbben csak a rendőrségi példányokban láthattunk, szerencsés esetben nem a hátsó ülésről megbilincselve.

forrás: Forrási Róbert / InStyle Men

Astra ez is, de mennyire más: egy GT

Akinek meg ma szerencséje van, az a plüss-szövet sportülést, a gombbal nyíló hamutartót, a spéci dísztárcsákat és a lökhárító piros dekorcsíkját is megérintheti, de legalábbis megcsodálhatja. Ezeknek az alapkivitelnél eggyel éppen keményebb, eggyel erősebb gyári sportváltozatoknak van egy külön íze, ami talán nem annyira jellegzetes, mint a GSi-k magától értetődő csípőssége. Ugyanígy talán az Opel- és pláne az F Astra-gyűjtés sem tűnik elsőre racionális lépésnek, de elég megnézni, hogy a korszakból mára mi minden érett meg a hobbiautó, sőt a veterán státuszra. Az árak és a piaci mozgások beszédesek. Nem mondom, hogy a már említett 1,4 fapad és a melós dízel kombi holnapra aranyat fognak érni, de egy ilyen érdekesebb, esetleg jobban felszerelt darab kevés kilométerrel már tekinthető befektetésnek is. Közben meg jópofa és múltidéző.

Lapozd végig a galériát is a parádés piros Opelek képeiért: