Ki dolgozik többet? A párok máshogy látják a házimunkát

Ki mosogat többet? Ki intézi a bevásárlást? Ki tartja fejben, hogy elfogyott a kutya eledele, mikor kell időpontot foglalni, vagy mit kell elintézni a következő héten?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A párok meglepően eltérő válaszokat adhatnak ezekre a kérdésekre. A Queenslandi Egyetem kutatói 235 együtt élő heteroszexuális párt vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy a férfiak és a nők nemcsak eltérően ítélik meg a saját hozzájárulásukat, hanem ez a különbség a párkapcsolatuk minőségével is összefügghet.

Nem csak a mosogatás számít

A kutatók három részre bontották az otthon működtetésével járó terheket. A fizikai munkába tartozik például a főzés, takarítás, javítás vagy a gyerekek ellátása. A kognitív teher már kevésbé látványos: bevásárlás és étkezések megtervezése, időpontok és programok fejben tartása, emlékeztetők, szervezés. Az érzelmi teher pedig többek között annak felismerése, ha valakinek támogatásra van szüksége, illetve a családtagok érzelmi szükségleteivel való törődés.

Éppen ezeknél a láthatatlan feladatoknál válik igazán érdekessé, mit gondol saját teljesítményéről a két fél.

A nők becslése szerint a fizikai munka körülbelül 55 százalékát, a kognitív teendők 65, az érzelmi munka 58 százalékát végezték. A férfiak ezzel szemben saját hozzájárulásukat sorrendben 47, 42 és 44 százalékra tették.

Fontos, hogy ezek nem objektíven mért munkaórák, hanem a résztvevők saját becslései. Éppen ezért nem is kell a férfiak és nők által megadott százalékoknak 100-at kiadniuk.

A legnagyobb szakadék a fejben végzett munkánál volt

A két nem önértékelése közötti legnagyobb, csaknem 24 százalékpontos eltérés a kognitív munkánál jelent meg. Vagyis éppen annál, amit a legnehezebb észrevenni. Egy kitakarított szobának látható eredménye van, annak viszont nincs, ha valaki egész héten fejben tart öt különböző időpontot, megtervezi a bevásárlást és megszervezi a hétvégét.

A kutatók ugyanakkor nem azt próbálták eldönteni, kinek van igaza. Nem figyelték meg a párokat otthon, és nem mérték stopperrel, ki mennyit dolgozik. A kérdés az volt, mi történik akkor, ha két ember nagyon eltérően látja ugyanazt a munkamegosztást.

Nem feltétlenül az 50-50 a titok

Minél nagyobb volt a különbség a fizikai és érzelmi munka megoszlásának megítélésében, annál rosszabb kapcsolatminőségről számoltak be férfiak és nők egyaránt. Az összefüggés a nőknél erősebb volt. A kognitív terhekről alkotott eltérő vélemény viszont csak a férfiaknál kötődött rosszabb kapcsolatminőséghez.

Érdekes módon nem az derült ki, hogy minden feladatot pontosan fele-fele arányban kell elosztani.

A kutatók külön vizsgálták az egyenlőséget és az igazságosság érzetét. Egy pár úgy is érezheti korrektnek a felosztást, hogy az egyik fél több házimunkát végez, ha közben más területen eltérően oszlanak meg a terhek.

A vizsgálatból ráadásul ok-okozati kapcsolat sem állapítható meg. Nem tudjuk, hogy a házimunka eltérő megítélése rontja-e a kapcsolatot, vagy egy eleve rosszabb kapcsolatban hajlamosabbak a felek másként látni egymás hozzájárulását. Egy tanulság azonban kirajzolódik: egy háztartás működtetéséhez jóval több kell annál, mint amit a végén látunk. És néha nem is az okozza a legnagyobb problémát, hogy ki csinál többet, hanem hogy mindketten azt gondolják: ők azok.