Ezt a Pókembert vártuk már évek óta - Kritika: Pókember - Vadonatúj nap

Tom Hollandnak elég mozgalmas nyara van - ha csak a mozipremiereket nézzük. Alig két hete került a filmszínházakba az Odüsszeia című kalandfilm, most július végén pedig immáron hetedik alkalommal húzta magára Pókember jelmezét (ha minden alkotást beleszámolunk). Ez pedig rekordnak számít, ugyanis az eddigi Pókemberek közül Holland az, aki a legtöbb önálló mozifilmmel rendelkezik a maga négy címszereplésével.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Talán kevesen gondolnák, de a cím sokkal többet jelent, mint egy egyszerű alcím. A Brand New Day (Vadonatúj nap) a Marvel egyik legismertebb Pókember-képregényes korszakára utal. A mozi címe arra is reflektál, hogy a Nincs hazaút (No Way Home) végén mindenki elfelejtette Peter Parkert, így szó szerint új életet kell kezdenie. A történet részleteinek elárulása nélkül annyit azonban elmondhatunk, hogy a cím igazán a produkció végére nyeri el valódi jelentését.

Azt viszont hamar leszögezhetjük, hogy ez az első Tom Holland-féle Pókember-film, amelyben Peter Parker teljesen egyedül marad. Nincsenek Bosszúállók, nincsenek barátok, nincs családi háttér, amely segítene neki. Inkább úgy tűnik, hogy visszatér a klasszikus „barátságos és közkedvelt szomszéd Pókember” szerepköréhez.

forrás: Intercom

Ahogyan a bevezetőben is írtam, ez a Pókember-mozi jóval másabb irányba indult el, mint az eddig megszokottak. A hangsúly ezúttal kevésbé a multiverzumon, sokkal inkább Peter identitásválságán, magányán és lelki terhein van. Ez a fajta karakterdráma érzelmileg is más hangulatot adhat a filmnek, mint az előző részek.

Destin Cretton rendező és csapata tudatosan távolodott el a multiverzum gigantikus eseményeitől, és inkább New York utcáira, a hétköznapi bűnözésre, valamint Peter személyes konfliktusaira koncentrál. Ez pedig közelebb áll a klasszikus Pókember-képregények hangulatához.

Amiben még más a mostani produkció az előző részekhez képest, az az, hogy ez az első alkalom, amikor Tom Holland már nem középiskolás vagy egyetemista tinédzserként jelenik meg, hanem önálló felnőttként, akinek munkát kell találnia, lakást kell fenntartania, és egyedül kell megoldania a problémáit. Sőt, az is különleges drámai helyzetet teremt, hogy MJ, Ned és korábbi ismerősei már nem emlékeznek rá. Ez teljesen új dinamikát ad a karakterkapcsolatoknak, amilyenre korábban még egyetlen Pókember-film sem épített ilyen mértékben.

Ahhoz, hogy ez a terv megvalósulhasson, kellettek is olyan új, illetve már ismert Marvel-karakterek, akiknek hála ez kiválóan létrejöhetett. Ilyen lesz a Fekete Özvegyként megismert Jelena Belova (Florence Pugh), Bruce Banner, alias Hulk (Mark Ruffalo), Mac Gargan, alias Skorpió (Michael Mando), valamint Frank Castle, más néven a Megtorló (Jon Bernthal), vagy épp a Stranger Things sorozatból megismert Sadie Sink, akinek kiléte maradjon meglepetés.

forrás: Intercom

És ha már a Stranger Thingst hoztam fel példának, némi erős túlzással helyenként olyan érzésünk lehet, mintha Pókember univerzumát keresztezték volna Vecna világával, hogy egy nem megszokott ok-okozati összefüggésben teljesedjen ki ez a történet, amitől jóval izgalmasabb fordulatokat hozhat a végjátékra.

De nézzük, miről szól a Vadonatúj nap. Négy év telt el azóta, hogy Doctor Strange varázslata után mindenki elfelejtette, ki is Peter Parker. Főhősünk azóta magányosan él, és Pókemberként vigyáz New York városára. A ránehezedő nyomás különös változást indít el a testében, amelynek sokszor maga sem tud megálljt parancsolni. Miközben próbál rájönni ennek megoldására, egy újfajta bűnözői hullám kezdi felütni a fejét. Annak felderítése, hogy ki áll a bűnesetek hátterében és mi a célja, ismét Pókemberre hárul…

Bár a mostani rész is bővelkedik látványos akciókban és CGI-jal felturbózott jelenetekben, elsősorban egy karakterdrámának és Peter személyiségbeli átalakulásának lehetünk tanúi, miközben a készítők egy igazi szerelmeslevelet dedikáltak a rajongóknak.

Sőt, még Pókember is új ruhát kapott a filmben, amelynek megtervezésénél figyelembe vették a régebbi kosztümök rajongók által legkedveltebb elemeit.

forrás: Intercom

Ami a produkció látványvilágát illeti, tudatosan eltávolodik a Nincs hazaút multiverzumos, CGI-ban tobzódó látványától. A hangsúly ismét New York utcáin, sikátorain, tetőin és tűzlépcsőin van, ami inkább megidézi a klasszikus Pókember-képregények és Sam Raimi filmjeinek hangulatát.

Jóval több a hideg kék, szürke és sötét tónus, mint a Home-trilógiában. Ez a visszafogottabb színkezelés jól tükrözi Peter magányát és azt, hogy egy sokkal nehezebb életszakaszba lépett. Emellett a magányos jelenetekben gyakran nagy, üres terek, kevés szereplő és visszafogott világítás jelenik meg. A mozi ezzel képekben is érzékelteti, hogy Peter elszigetelődött a világtól.

Ha pszichológiai szemmel nézzük, a látvány tudatosan váltogatja a szűk lakások, metrók és utcák realista világát a felhőkarcolók fölött játszódó látványos akciókkal. Ez kiemeli Peter kettős életét.

Mivel az alkotás nem minden jelenetben akar látványos lenni, ezért sokszor a csendesebb, intimebb képek kapnak hangsúlyt, ami jól illeszkedik a történet személyesebb hangvételéhez.

A mozi egyik legnagyobb erénye, hogy a vizualitás nem öncélú. A fényképezés, a színvilág és a kameramozgás mind Peter Parker lelki útját támogatják: a magányt, az újrakezdést és a felelősség súlyát képekben is érzékeltetik.

Ettől függetlenül azért maradnak benne vicces jelenetek is, melyek főleg a Megtorló révén érvényesülnek majd. Ha már Holland esetében említettem, hogy mozgalmas nyara van, ez napjaink egyik legfelkapottabb karakterszínészére, Jon Bernthalra hatványozottan igaz. Azon felül, hogy ő is szerepelt az Odüsszeiában, az utóbbi egy-másfél évben saját sorozattal (Minden történetnek két oldala van) és pár népszerű filmmel is jelentkezett (A könyvelő 2.).

forrás: Intercom

Visszatérve a Pókember-film tartalmi mélységeire, a produkció újra felteszi az egyik legfontosabb Pókember-kérdést: ha senki sem tudja, ki vagy, akkor is ugyanaz az ember maradsz? Peter elveszíti múltját, kapcsolatait és társadalmi identitását, de nem veszíti el az értékrendjét. A történet ezzel azt sugallja, hogy az embert nem a környezete vagy a hírneve határozza meg, hanem a döntései. A moziban végig ott lebeg a főhős feje felett a kérdés, hogy kinek szeretne élni, és ki is ő valójában: Peter Parker vagy Pókember? Sőt, kell-e egyáltalán választania, vagy lehet-e egyszerre mindkettő?

Míg a Home-trilógia inkább egy klasszikus coming-of-age történet volt, (a Hazatérés – bizonyítási vágy, az Idegenben – önbizalomhiány, a Nincs hazaút pedig – az első igazán nagy áldozat), addig a Vadonatúj nap viszont már nem arról szól, hogyan lesz Peterből hős, hanem arról, hogyan marad hős felnőttként. Ez óriási különbség. Most már nem iskolába jár, nem vizsgák miatt aggódik, hanem munkát kell vállalnia, meg kell élnie, és közben ugyanúgy embereket kell mentenie.

A mostani alkotás sokkal emberibb és személyesebb hangvételű. Nem a multiverzum méreteivel vagy a nosztalgiával akar hatni, hanem azzal a kérdéssel, hogy mit jelent hősnek lenni akkor, amikor senki sem emlékszik rád, és nincs más jutalmad, mint a tudat, hogy helyesen cselekedtél. Ez a szemlélet közelebb hozza a karaktert a klasszikus képregényes Pókemberhez, és egy kiforrottabb, érzelmileg mélyebb történetet ígér, mint amilyeneket a korábbi MCU-s részekben láthattunk.

A stáblista legvégén pedig szokás szerint vár egy kis meglepetés!

forrás: Intercom

Összességében a Pókember – Vadonatúj nap nem csupán új fejezetet nyit Tom Holland Pókemberének történetében, hanem vissza is vezeti a karaktert ahhoz, ami miatt generációk óta ennyire szerethető. A látványos akciók mögött ezúttal egy érettebb, emberibb és érzelmileg sokkal mélyebb történet bontakozik ki, amely a magányról, a felelősségről és az újrakezdésről mesél. Bár a film tudatosan szakít a multiverzum grandiózus világával, cserébe egy sokkal személyesebb és karakterközpontúbb élményt nyújt, amely méltó tisztelgés a klasszikus Pókember előtt. Jóval mélyebb érzelmileg, mely inkább tükrözi a képregények világát, mint a mindent megmutatni akaró mozis galaxist. Ettől pedig sokan érezhetik a rajongóknak szánt szerelmeslevélként is ezt a filmet. Az pedig már a jövő kérdése, hogy a folytatás Tom Hollanddal vagy egy új színésszel érkezik-e a mozikba.

Forgalmazó: Intercom

Bemutató dátuma: 2026. július 29.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!