Miért olyan nagyok az elvárásaink, ha randiról van szó?

Ha társkeresésről van szó, természetesen mindannyiunkban él egy kép, milyen partnert is szeretnénk: számítanak a külső és belső tulajdonságok egyaránt, na meg persze az összhang. Ez rendben is van így, legyenek elvárásaink – csakhogy a szakemberek szerint gyakran túlságosan magasra tesszük azt a bizonyos lécet. Különösen a modern randialkalmazások esetében igaz, hogy egyetlen pillanat alatt pöccintünk, már át is ugrottunk valakit, mert nem felelt meg minden kívánalmunknak, pedig talán megismerve tökéletes társ lehetett volna.

Társkeresési szakértők szerint a leggyakoribb kritériumok a fizikumtól az életvezetési szokásokig nagyon sokfélék, és nem ritka, hogy a párra vágyó ügyfelek olyan hosszú felsorolással érkeznek a konzultációkra, mintha csak egy kisgyermek karácsonyi kívánságlistáját látnánk. Természetesen sokan szeretnének magas, sportos testalkatú, művelt, tanult és hozzájuk hasonló hobbikkal rendelkező társat. A baj ott kezdődik, amikor a saját szempontrendszerüket olyan szinten azonosítják a tökéletességgel, hogy egyáltalán nem hajlandók kapcsolatba lépni, találkozni olyanokkal, akik ezt nem teljesítik maradéktalanul – még ha egyébként maximálisan kompatibilisek is lennének.

Hozzá kell tenni persze azt is, hogy sokszor kritizálunk másokat a túl magasra tett léc miatt, de azért az anyagi biztonság, az érzelmi érettség, az ambíciók és hasonló feltételek nem mondhatók túlzónak és elrugaszkodottnak.

A szakértők szerint vannak helyzetek, amikor a magas mérce igenis a mi malmunkra dolgozik. Például az egészséges önbecsülést tükrözi, ha szeretnénk olyasvalakit magunk mellett tudni, aki osztozik az értékrendünkben, hasonló célokat hajszol az életben, és sok területen egyeznek az elképzeléseink. Ebből harmonikus, tartós kapcsolat sülhet ki. Példaként említhetjük, hogy ha az egyik fél inkább a nyüzsgő belvárosban, a másik a csendes vidékeken érzi otthon magát, akkor ebből hosszabb távon lehetnek összezördülések. Ahogyan mondjuk egy éretten gondolkodó ember sem érzi majd jól magát valakivel, aki még kissé gyerekes, inkább tombolna féktelenül.

Előfordul ugyanakkor az is, hogy a meghatározott sztenderdek csak hátráltatnak abban, hogy ráleljünk az igazira. Ez persze kényes kérdés, mert olykor esetleg engednünk kell a tökéletes eszményképből, de gyakorta hibát követünk el, ha egyetlen tulajdonság alapján kapásból kizárunk valakit. A szakemberek rámutatnak a nagy elvárások és az érzelmi elérhetetlenség különbségére. Előbbi esetben az ember kész közösen építeni valamit a megfelelő társsal, utóbbiban azonban elkerülheti ezt a megfelelő társat, csak azért, hogy ne látszódjon törékenynek, megóvja magát az esetleges csalódástól.

De honnan tudhatjuk, hogy az elvárásaink segítenek vagy gátolnak minket? Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy ezek mögött értékek állnak-e, vagy csupán egy idealizált kép. Egyszerűen nem reális, hogy csak olyanokkal álljunk szóba, akik mind külsőre, mind intelligenciájukat, személyiségüket, karrierjüket, egzisztenciájukat tekintve 10/10-esek.

(forrás: HuffPost)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!