Alvás közben az agyunk a szívünkre kezd „hallgatni”

Alvás közben az agyunknak különös feladatot kell megoldania. Elég erősen el kell szakadnia a külvilágtól ahhoz, hogy ne ébredjünk fel minden apró zajra, közben azonban továbbra is figyelnie kell arra, mi történik a testünkben.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Lausanne-i és a Genfi Egyetem kutatói most azt találták, hogy a REM-alvás során az agy figyelme valóban átrendeződik: a külső hangok feldolgozása gyengül, miközben a szívverésből érkező belső jelek feldolgozása megmarad, sőt felerősödhet. A kutatás a Current Biology folyóiratban jelent meg.

Két éjszakán át figyelték az alvó agyat

A kutatók 25 egészséges önkéntes agyi aktivitását rögzítették EEG segítségével két éjszakán keresztül. A résztvevőknek alvás közben hangokat játszottak le, majd összehasonlították az ezekre adott agyi választ azzal az aktivitással, amelyet a saját szívverésük váltott ki.

Különösen a REM-alvást vizsgálták. Ez az a szakasz, amelyet gyors szemmozgások, élénk álmok, az izmok nagymértékű ellazulása, valamint változékonyabb szív- és légzési ritmus jellemez. Ráadásul maga a REM sem teljesen egységes. Létezik tonikus REM, amikor nincsenek gyors szemmozgások, és fázisos REM, amikor ezek megjelennek. Korábbi vizsgálatokból már tudjuk, hogy a fázisos szakaszban különösen erősen csökkenhet a külvilágból érkező ingerek feldolgozása.

Minél kevésbé hallgat kifelé, annál inkább figyel befelé

A mostani kísérletben ugyanez a folyamat rajzolódott ki. Ébren az agy erősen reagált a külső hangokra. Ez a reakció tonikus REM-ben csökkent, fázisos REM-ben pedig még gyengébbé vált. A szívverésnél azonban éppen az ellenkező irányú változást figyelték meg.

Az agy saját szívverésre adott válasza REM-alvás során nem halkult el a külső hangokkal együtt. A kutatók szerint inkább megmaradt vagy felerősödött, vagyis az alvó agy nem általánosan zárja le az érzékelést, hanem áthelyezi a hangsúlyt a külvilágról a test belső állapotára.

„Nem az ingerek globális elnyomásáról van szó” – foglalta össze az eredmény lényegét Marzia De Lucia, a kutatás vezetője. Az agy inkább befelé fordítja a figyelmét.

De miért figyeli az agy a szívünket?

Erre még nincs biztos válasz. A belső testi jelek érzékelését interocepciónak nevezzük, és fontos szerepet játszik abban, hogy az agy folyamatosan képet alkosson a szervezet aktuális állapotáról. Ide tartoznak többek között a szívverésből, légzésből és más belső folyamatokból érkező információk.

Különösen érdekes, hogy a REM-alvás az álmok szempontjából is fontos szakasz. A kutatás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy a szívverés alakítja az álmaink tartalmát, ezért ebből még korai lenne arra következtetni, hogy egy heves álom közvetlenül a szívünkből érkező jelzések miatt válik intenzívvé.

A felfedezésnek később gyakorlati jelentősége is lehet. A kutatók egy úgynevezett audio-kardió indexet hoztak létre, amely azt mutatja meg, hogy az agy adott állapotban inkább a külső hangokra vagy a szívverésre reagál. Elképzelésük szerint ez a jövőben akár olyan betegek tudatállapotának vizsgálatában is segíthet, akik viselkedésükkel nem képesek válaszolni, például kómában vagy minimális tudatállapotban vannak.

A kutatás legérdekesebb tanulsága azonban már most is világos: amikor elalszunk, az agyunk nem egyszerűen lehalkít mindent. Inkább eldönti, mire érdemes továbbra is figyelnie.