Újabb autót ölt meg az egónk

Sok embernek nem lennék a helyében, szívás például duguláselhárítónak lenni az indiai csatornázási műveknél, ahogy a mélytengeri hegesztők is korán halnak, és a barlangi mentés is megeszi az ember lelkét. Legkevésbé mégis azzal a hölggyel cseréltem volna, akinek ki kellett állnia a plénum elé, hogy elmagyarázza, az Espace, ami a tágas beltérről és a praktikumról szólt, most tulajdonképpen jobb lett attól, hogy kisebb lett. Mert tényleg: az új Espace nem a megszokott monospace egyterű, hanem hosszútávú utazásokra optimalizált SUV. Egyszerűen: egy Renault Austral, aminél betoldottak hét centit a tengelytávba, és tizenhármat a hátsó túlnyúlásba.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Próbálom megérteni a francia néplelket, egyre csak próbálom, de eskü, nem megy. Ott van Guy de Maupassant, aki annyira utálta az Eiffel tornyot, hogy minden nap csak azért ebédelt a torony éttermében, mert állítása szerint ez volt az egyetlen pont a városban, ahonnan nem látta. És a torony csalóka, hiszen az ember akárhány filmben vagy fotón látja, nem tudja megállapítani, pontosan mekkora. Mi is így jártunk: a kollégák még nem látták élőben, ezért a Notre-Dame környékén azt mondták, akár le is sétálhatunk a toronyig, hiszen látszik. Így lett a laza párizsi nap vége 22 kilométernyi gyaloglás, viszont megérte. Döbbenetes az Eiffel torony mérete, az antennával együtt 324 méter magas, és több mint 10 ezer tonna a súlya. Nem hiába akarta Hitler beolvasztani fegyvergyártáshoz

Már én is unom a saját vekengésemet a racionális autók eltűnéséről és a haszontalan SUV-ok térnyeréséről, ezért most ki is hagyom, lényeg, hogy praktikus autót már a műfaj egyik megteremtője, a Renault sem tud eladni. Lehet ezt a helykérdést csűrni-csavarni, de egy autó akkor lesz tágas, ha olyanra tervezik, mint egy nagy doboz, legyen szó Renault Espace-ról, Ford S-Maxról, vagy épp Chrysler Voyagerről. Most viszont hobbiterepjáró kell, hiszen ez sugározza rólunk, hogy milyen aktív, természetbejáró, kalandor arcok vagyunk. Na, most, az új Espace egy 1,2-es, háromhengeres hibrid, összkerékhajtás nélkül, egy 472 centi hosszú bódéban, sejthető tehát, hogy nem ezzel fogjuk felfedezni Patagónia fehér foltjait.

forrás: Renault

Rövidebb lett, mint az elődje

A hossz amúgy 16 centi csökkenést jelent, ahogy a 2,73 méteres tengelytáv is 14 centivel rövidebb, mint az előző generációnál. Roominess hangzott el kényszeredetten kétpercenként, ami valami olyasmire utal, mint tágasság, mert ha már nem tág, legalább az érzet legyen meg. Nem tudunk olyan jót tehénkedni, mint a korábbi szériákban, ha az első két sorban felnőtt ül, hátra már csak kisgyerek fér be. A Renault szerint az utóbbi években megduplázódott a válások száma, így sok a step-family vagyis, ahol az egyik családfő alkalmanként hozza magával a korábbi kapcsolatból származó gyerekeit. Viszont ezzel a harmadik üléssorral hamar elhangzik majd, hogy Help me step bro, I’m stuck, mert tizenkét éves kor felett tényleg csak beszorulni jó.

forrás: Renault

Három üléssorral is marad egy jelzésértékű csomagtartó, a hátsó két sort ledöntve pedig egy nagy, sík padlójú rakteret kapunk

Tévelyegni emberi dolog, csavarogni Párizsi - mondta Victor Hugo, mi meg nehogy már jobban tudjuk nála. A legtöbb világvárosnál becsúszik valami orbitális várostervezési baki, egy oda nem illő épület, vagy valami giccs. Párizsban viszont a kilencszáz éves Notre Dame-tól alig tíz percnyi séta a Pompidou központ, az épület, ami úgy néz ki, mintha kifordították volna. A teljes gépészet, a szellőzők, a vízcsövek, de még a mozgó liftek is szabadon látszanak kívülről, és akármennyire is extrém látvány, mégis, tökéletesen helye van Párizsban. Az épület amúgy a váratlanul pornós nevű Renzo Piano és Richard Rogers tervei alapján készült, szerepe szerint kulturális központ, színházzal, koncerttermekkel, zenei stúdiókkal, könyvtárral.

Valahol amúgy érthető a vásárlói inger, hiszen egy fejlett nyugati társadalomban az emberek monoton, ülőmunkát végeznek, sokan ráadásul a kanapéjukról. Emiatt aztán sokakban egyre erősebb az inger, hogy olyan dolgokkal vegyék körül magukat, amik a kalandot ígérik, legyen az vizet sosem látó búváróra, a gyerek születésnapját rögzítő akciókamera, vagy terepezésre alkalmatlan terepjáró. Könnyebb lett volna lenyelni az Espace újrafeltalálását, ha nem hozzák el az előző öt generációt. Mindegyikbe beülhettünk, és mindegyikben azt éreztük, hogy a haverokkal, meg pár rekesz sörrel nagyon szívesen nekivágnánk valami távoli úti célnak, hiszen az autó minden porcikája ezt sugározza.

Büszkén hirdetik, hogy az új Espace leadott 215 kilót, aminek viszonylag kicsit a sportértéke, mivel az Espace név most bő egy mérettel kisebb autón van. Ezzel a logikával, ha holnaptól a másfél éves fiam felvenné a nevem, akkor én 60 kilót fogytam volna. A hatodik Espace a Renault Renaulution stratégiájába illeszkedik, ez a negyedik új irányzatos modell az Austral, az Arkana és a Mégane E-Tech mellett. A dizájn illeszkedik is a sorba, robusztus, határozott orra van, a C alakú fényforrásokkal, hátrafele pedig hatalmas lemezfelületekkel. A hasmagasság 18 centi, bár vélhetően ez az adat az utolsó, ami szempont a célcsoportnak.

forrás: Renault

A kényelem adott

Aki először jár Párizsban, az jó turista módjára, hatékonyan le akarja darálni a kötelezőket, Montmartre, Diadalív, Champs-Élysées, Eiffel torony, ha marad szusz, akkor egy kis Louvre. Viszont, ha valaki már többször járt a városban, érdemes kiülni egy kávézóba, és nézni a forgatagot. Nem lettem depressziós nihilista költő, de a narancslé - croisson - kávé menü mellett a tevékenység addiktív, mindegy, hogy a Szajna-parton, vagy a Défense hipermodern épületei között csinálod. A város is támogatja a léhűtés ezen formáját, a XIX. század közepén Georges Haussmann hivatalnok ötlete volt, hogy az épületek sarkait lecsapják, így minden kereszteződésben egy kis tér jött létre. A város így levegős és élhető, habár jelenleg a nyugdíjkorhatár miatt a szemétszállítók is sztrájkolnak, ráadásul olyan érdekérvényesítő erővel, mint a magyar taxisok, így éppen méteres szemétkupacok vannak mindenfelé.

Az 1984-es első generáció tervezői TGV-t, a francia szupervonatot használták inspirációnak, és nem is nehéz belelátni. A dupla A-oszlop miatt (ami végigkíséri az első 5 generációt) hatalmasak az üvegfelületek, egy régi Espace-ból úgy nézünk a világra, mint az aranyhalak az akváriumból. Emiatt mindegyiket jó vezetni, másfelől az eleve nagy doboz még tágasabbnak tűnik. Az első generáció mindegyik porcikájáról süt a nyolcvanas évek, vicces például, hogy hiába került bele analóg óracsoport, a számok tipográfiája a digitális órákat idézi. Az ülések végtelenül kényelmesek, és, ahogy néztem a kárpit bézs mintáit, szinte az orromban volt a cigiszag. A kedvencem mégis a második generáció, egy jó kis benzines V6-tal, de az üléspróbák alapján a negyedik generációnál ért csúcsra az Espace. A belakható tér világbajnok, a dizájn szintén, csak a rengeteg újrahasznosított műanyag kezdett el visszatérni a természetbe, nincs olyan eleme, ami ne ragadna hozzánk odabent. És ebből is volt ám 3,5 literes Nissan V6.

forrás: Renault

Történelmi áttekintés: így lett buszból SUV

Ilyen urizálás a hatodik generációnál nem fért bele, de talán érdektelen is lett a hengerszám, nem így a processzormagok és monitorok száma. Utóbbiból egy 12,3 colos van a kormány mögött, és egy 13-as középen. A rendszer a 10-es Androidon fut, és egy Snapdragon Octacore processzor hajtja, és állítólag ez annyira túltervezett, hogy még legalább négy szoftvergenerációt kiszolgál majd. A kijelzők szépek, kontrasztosak, és tényleg úgy működnek, mint egy telefon, már harminc dedikált applikáció érhető el rájuk, például a Waze is, amihez így már nem kell telefon. A beltérben a tolóerőkar-szerű csuklótámasz, az egyetlen igazán ötletes, kreatív pont, amúgy egy igényes, szép, de nem túl jellegzetes autóbelsőt kapunk magunk köré. Az ülések kényelmét viszont nem lehet elvitatni.

Be vagyunk zárva ide kintre - mondja a lezárt gettóba visszajutni képtelen Saïd a Gyűlölet (La haine) című filmben, és az idézet össze is foglalja a párhuzamos társadalmak problémáit. A leszakadó rétegek, a bűnözés, kilátástalanság, ami főleg az egykori gyarmatokról érkezett embereket érinti, egyik sem újkeletű probléma, és Párizs mindegyikre tud elszomorító példát hozni. Viszont van ennek pozitív oldala is bőséggel, mi például a Chez Marienne nevű étteremben mentünk rá a világkonyhára. Az éttermet egy Szíriából elszármazott zsidó család viszi, akinek a közel-keleti konyha bejön, kötelező program. Shakshukát ettem merguezzel, amit ha egyszerűen akarnék előadni, egy egzotikusan befűszerezett kolbászos lecsó, de mégis sokkal több annál. Lehet, hogy az A4-es lapnyi asztalok, és a vállösszeérős fogyasztás teszi, nem tudom.

Persze én nézem rosszul, hiszen több mint harminc éve nézem az Espace nevet egy remek egyterűn, emiatt nem tudok elvonatkoztatni. Ha mint hobbiterepjáró nézem, teljesen rendben van, annak kifejezetten tágas, az Australnál jobb üléseket kapott az autó, még akár párnácskát is lehet kérni a hátsó fejtámlára, mint egy S Merciben. Nem vezettem még a Renault kuplung nélküli, körmös kapcsolású hibridjét, de az elmesélt 200 lóerőhöz és 410 Nm-hez tartozó 100 g/km-es kibocsátás is ígéretes, hát még a 4,2 literes fogyasztás, csak aztán aszfalton is tudja, ne csak papíron. A hátsó futómű immár kettős keresztlengőkaros, és összkerék-kormányzást is kínál, ezzel az Espace clionyi helyen megfordul, mivel 5 fokot térnek ki ellentétes, és egy fokot azonos irányba a hátsó kerekek.

forrás: Renault

Mostanra valódi SUV lett

A reptéren álltunk sorba, amikor Kristófot a biztonsági ember letámadta, mondván, az ő csomagja túl nagy, poggyásznak fel kell adni. Közölte mindezt franciául, majd amikor közbevetettük, hogy angolul hatékonyabb lenne, mert Kristóf azt érti, támadhatatlan érvvel vágott vissza: ő az Air France munkatársa, joga van franciául beszélni. Ezen a ponton bennem is felmerült, hogy mennyivel jobb hely lenne Franciaország franciák nélkül, de akartak engem már megverni Ferihegyen is, vagyis a nyelvhasználat mellett sajátosan kiálló szekus alapján nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Párizs király, ne csak rohanjatok, ha arra jártok, élvezzétek is.

És a végére egy slusszpoén: a dolgok jelen állása szerint Magyarországra nem jön az új Espace, de remélem, a párizsi pillanatok azért tetszettek a cikkben.