Lecserélték, majd Amerikába disszidált a kubai focikapus

Az Arany-kupa a CONCACAF-zóna, azaz Észak- és Közép-Amerika, valamint a Karib-térség futballcsapatai számára kiírt torna, lényegében az Európa-bajnokság vagy a Copa América ottani megfelelője. Kétévente rendezik meg, idén az Egyesült Államok és Kanada a két házigazda. Ma már a döntőt játssza egymással Mexikó és Panama – utóbbitól igen nagy meglepetés, hogy idáig eljutottak, az előző körben büntetőkkel búcsúztatták a sokkal erősebbnek tartott USA-t.

A tornán nemcsak sportszakmai szempontból adódtak érdekességek. Történt ugyanis, hogy Kuba utolsó csoportmeccsét játszotta Kanadával, a sorsolás szerint Houstonban. Ez már a D-csoport utolsó fordulója volt, és míg a kanadaiak a továbbjutásért hajtottak, Kubának két vereség után teljesen tét nélküli volt a találkozó. Végül 4-2-re kikaptak, de nem emiatt lesz emlékezetes a meccs. Hanem azért, mert Pablo Sánchez szövetségi kapitány igyekezett mindenkinek játéklehetőséget adni, a hatvanadik perc táján lehozta kapusát, Sandy Sánchezt is, aki viszont rövidesen eltűnt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Omar Vega / Getty Images

A kubaiak csapatfotója a Kanada elleni meccs előtt. A felirat (What's Wrong is Wrong - Ami rossz, az rossz) mintha csak a kiugrások magyarázata lenne

Mint később kiderült, Sánchez sem a kispadra nem ült le, sem pedig a hotelszobájába nem tért vissza. Egyszerűen bement az öltözőbe, lezuhanyozott, felöltözött, majd kisétált a stadionból, hogy új életet kezdjen az Egyesült Államokban. Disszidált. Persze túlzottan ne lepődjünk meg ezen, messze nem ő az első, sőt egy bizarr jubileum fűződik immár a nevéhez: huszadik kubai focistaként követett el ilyesmit. A most futó Arany-kupa rekordot hozott, hiszen csak idén öten léptek a távozás mezejére a játékosok közül. Sánchez mellett Roberni Caballero, Carlos Denilson Morales, Neisser Sando és Jassael Herrera is kihasználta az adódó lehetőséget a három csoportmeccs alatt. A csapatorvos már a Kanada elleni kezdő sípszó előtt olajra lépett.

A kubai sportvezetők lába kissé remeghet, hiszen a következő, 2026-os világbajnokságot is az USA és Kanada rendezi, kiegészülve Mexikóval. Igaz, meglehetősen kevés az esélye, hogy Kuba kiharcolja a részvételt. Amúgy nemcsak a focistáik szoktak hasonló, hirtelen távozást bemutatni, a baseballjátékosok és más sportolók körében sem példa nélküli ez. Természetesen a jobb és szabadabb élet reménye mozgatja őket, így akarják maguk mögött hagyni a nyomort. Csak tavaly kb. 250 ezer kubai bevándorló érkezett az Egyesült Államokba a hivatalos adatok szerint.

Sajnos igen közeli példákat is találunk a futballisták disszidálására. A negyvenes-ötvenes években igen sokan próbálkoztak ilyesmivel, az Aranycsapatból például Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is másik országba költözött, a Honvéd dél-amerikai túrájáról nem tértek haza. Akkoriban nem egyszerűsítette a dolgokat, hogy a Honvéd a katonasághoz, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, a klubok sportolói rendfokozatot viseltek – Puskás sem véletlenül lett Száguldó Őrnagy. Esetükben ezért a disszidálás különösen súlyos bűnnek számított.

Az egyik legtragikusabb történet a tizenkilencszeres válogatott Szűcs Sándorhoz fűződik. A kiváló hátvéd beleszeretett Kovács Erzsi énekesnőbe – mivel mindketten házasok voltak, már csak ezért is sokak szemét szúrta kapcsolatuk, minden eszközzel igyekeztek azt ellehetetleníteni. Végül a fiatalok a disszidálás mellett döntöttek, de az ÁVH csapdába csalta őket. Szűcsöt koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, amit 1951. június 4-én végre is hajtottak. Így akartak példát statuálni.