Küszöbön a legjobb anime verekedős játék - kipróbáltuk

A Budokai Tenkaichi sorozat korábban akciódús 3D-s harcokkal hódított. Ahogyan szinte minden Dragon Ball-játéktól megszokhattuk, itt is az anime történeteit játszhattuk újra. A negyedik rész ugyanazon az úton halad tovább. Előre elmondhatjuk: az első percek már most ismerősnek tűnnek. Olyan, mintha a sorozat soha nem is tűnt volna el.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Nézzük meg közelebbről. Kipróbáltuk az epizódos harcokat, a klasszikus harcokat és az egyéni csatákat. Utóbbiak különösen kiemelt helyet foglalnak el a sorozat rajongói számára, de erről később bővebben.

Ha emlékszünk az előző részre, a történetek különböző sagákra voltak osztva. A Sparking! Zero hasonló utat jár be. Itt azonban nem sagákra, hanem egyes karakterekre koncentrálunk. Son-Goku történetével kezdtünk, és Zseniális teknős Kame-házánál indulunk. A sztori tehát a Saiyan-sagával és Radditz megjelenésével kezdődik. Az még kérdéses, hogy később bepillanthatunk-e a Z előtti történetekbe. Amit viszont tudunk: a Super mindenképpen része az epizódos harcoknak. Ezeket Goku Black, illetve Zamasu szerepében vívtuk meg. Elképzelhető azonban, hogy Goku és Dermesztő útja is ide vezet majd.

forrás: Bandai Namco

A harcok előtti és utáni rövid animációk eleinte nagyon szépek. Feltéve, hogy a karakterek és a kamera nem mozognak túl sokat, és elkerülik a közeli felvételeket. Ha túl sok történik a képen, az előre renderelt jelenetek túl pixelesnek és kevésbé tisztának tűnnek. Az arcok közeli felvételei helyenként kissé merevnek hatnak. Ez különösen a párbeszédek során érződik. Ám ezt nem általánosíthatjuk. A közvetlenül harc utáni jelenetek, amelyek még mindig ugyanazon a helyszínen játszódnak, sokkal kevésbé hibásak. Úgy tűnik, a fejlesztők szándékosan egészítették ki a rövid animációkat kulcsjelenetek képeivel, hogy elfedjék a kisebb hibákat. Ez nem segített, de kellemes változatosságot biztosít.

A lényeg azonban a harc. Időnként egy harc előtt kissé befolyásolhatjuk a történet további alakulását. A Radditz elleni összecsapásunk előtt úgy döntöttünk, hogy Ifjú Sátánnal együtt harcolunk. Alternatívaként egyedül is megküzdhettünk volna. Úgy tűnik, a döntések egyfajta "mi lett volna, ha" elemet jelentenek a Sparking! Zeróban. A Budokai Tenkaichi 3-ban ehhez külön fejezet is tartozott.

forrás: Bandai Namco

De most irány a harc! Egy Dragon Ball-rajongó rózsaszín szemüvegén keresztül nézve a harcok abszolút élvezetesek. Az ütések, rúgások és kombinációk nagyon gyorsak és fantasztikusan érződnek. A teleportációval, a célzott kitérésekkel és blokkolásokkal úgy érezzük, mintha tényleg az animét játszanánk újra. De hozzátartozik az is, hogy időnként álldogáljunk a világban, és töltsük fel a Kínket. Így öt fokozatban új, erősebb támadásokat szabadíthatunk fel. Emellett energiagömböket is kilőhetünk, közelebb vagy távolabb ugorhatunk az ellenféltől, és gyorsan fel-leszállhatunk.

Hogy ne veszítsük el magunkat a 3D-s világban, mindig kicsit az ellenfélre fókuszálunk. Néhány kivétellel a támadásaink közvetlenül az ellenfelünkre irányulnak. Ha éppen nem látjuk, például mert most érkezett a pályára, először meg kell keresnünk.

forrás: Bandai Namco

Addig is újra feltöltjük a Kínket, vagy növeljük a Skill-Counter értékét. A karakterünk energiasávja alatti kis szám elengedhetetlen további képességekhez, maximális erőnkhöz és átalakulásainkhoz.

A maximális erővel egyedi szupertámadásokat hajthatunk végre. Ezekhez látványos animáció kapcsolódik, amelyeket általában az animéből vettek át hitelesen. Gotenks Boo-Boo-Volleyball támadásához például Ifjú Sátán is segítségül érkezik, még akkor is, ha ő valójában nem vesz részt a harcban.

A támadások és az animációk ugyan szépek, de arra csábítanak, hogy folyamatosan használjuk őket. Most joggal mondhatná bárki, hogy keressünk egy másik játékost, de mi csak a mesterséges intelligencia ellen küzdöttünk. És éppen a Saiya-jin herceg kínzott minket állandóan ugyanazokkal a támadásokkal. Talán a játék csak azt akarta megmutatni, hogy előbb Kaio mesternél kellene edzenünk, mielőtt Vegitával szembeszállnánk. Na ja, vagy csökkentsük a nehézségi szintet. Az első pár alkalommal az animációk még szórakoztatóak voltak, de hosszabb távon kicsit idegesítővé váltak.

forrás: Bandai Namco

Annál nagyobb örömöt okoztak nekünk a ritkább animációk. Például amikor a környezet reagált a harcainkra. Egy harcban Gokuval szemben álltunk Gohannal. Amikor aztán egy Kamehamehát lőttünk a közönség felé, pánik tört ki. A nézők elhagyták az arénát, a környezet megsemmisült és a pálya megváltozott.

Ugyanilyen szórakoztatóak voltak az átalakulások. Például a szuper csillagharcossá válás vagy hasonló formák. Ugyanez vonatkozik a fúziókra is, amelyek csak akkor lehetségesek, ha a megfelelő fúziós partner is a csapat tagja. A körülményektől függően más-más közbeiktatott jelenet van. Ezek azonban soha nem szakítottak ki minket a harcok sodrából. Sőt, sokszor még jól is jöttek. A vizuális elemek mellett taktikai előnyt is jelentettek. Ha valamelyik harcosnak már nem volt túl sok életereje, akkor egy partnerrel egyesülhetett, és az életerő sáv újra megtelt.

Izgalmas az is, hogy az ellenfelek okosan reagáltak a tetteinkre. Miután Trunksot szuper csillagharcossá alakítottuk, Caulifla is ugyanezt tette. Hasonló dolog történt kicsit később egy fúzióval is. Ezeket egy bizonyos billentyűkombinációval is végrehajthatjuk, de kissé bonyolultabbak. Nem azért, mert összegabalyodnak az ujjaink, hanem azért, mert először át kell váltanunk a menüt a képernyő bal oldalán. A harc hevében ez már kicsit stresszes tud lenni. Miután egyszer egyesültünk, az ellenfelünk is hasonlóképpen reagált és ő is úgy döntött, hogy fuzionál. Okos!

forrás: Bandai Namco

Lehet, hogy ez az eset csak azért fordult elő, mert a forgatókönyv stimmelt. A 7-es univerzum lényei és a hatodik univerzum csillagharcosai közötti összecsapásunk az új egyéni csaták része volt. Itt módosíthatjuk a karaktereket, effekteket és egy harc egyéb elemeit, így saját küzdelmeket és történeteket hozhatunk létre. Először kiválasztjuk a harcosokat és a pályát, majd jöhet a lényeg. Akár 50 effektust is beállíthatunk. Ehhez meghatározott trigger-pillanatokat kell megadni – például alacsony életerőt. Ezután kiválasztunk egy effektust, amely ilyenkor aktiválódik és például visszaállítja az életerőt.

Hogy az egész jól nézzen ki, a harc körül animációkat és szövegeket is elhelyezhetünk. A kezdőképernyőhöz több háttérkép, valamint szöveg és dallam áll rendelkezésre. A harc során további jelenetek, párbeszédek vagy események indulnak el. A rajongók így létrehozhatják és újraélhetik álmaik harcait.

forrás: Bandai Namco

Aki kevésbé kreatív vagy egyszerűen túl lusta, az a kész bónuszharcokból válogathat, vagy letöltheti más játékosok harcait. Elméletben így nemcsak végtelen tartalommal bővíthetjük az epizódmódot, hanem különböző közösségi kihívásokat is létrehozhatunk. Kíváncsian várjuk, hogy ez mennyire működik a végleges játékban. Csak az a kár, hogy a jelenetekben nincs szinkronhang. A párbeszédek kizárólag felirattal jelennek meg, és itt-ott még néhány hiba is becsúszik. Reméljük, hogy ez csak az előzetes verzió problémája volt, és a kész játékban már nem fog feltűnni.

És ha már a kisebb hibáknál tartunk, akkor még beszélnünk kell néhány kameramozgásról és a harcokban bekövetkező változásokról. A környezetek nagyrészt dinamikusak. A sziklák, épületek és egyéb tárgyak felrobbannak vagy a gyors repülések során megsemmisülnek. A pusztítások azonban legtöbbször inkább úgy néznek ki, mint óriási, szanaszét repülő törmelékek.

forrás: Bandai Namco

Előfordult, hogy egy fal előtt vagy az ellenfélhez képest nem megfelelő szögben álltunk, így a pálya alá láthattunk. Közben néhány objektum kissé átlátszóvá vált. Ez nem a legszebb megoldás, de a harc áttekinthetősége miatt szükséges. Más kisebb hibák is felbukkantak. Egy harc során Krilin mozdulatlanul feküdt fejjel egy kő alatt. Ez ugyan egy vicces utalás volt, de valószínűleg nem szándékos. Csak akkor tudtuk folytatni a harcot, amikor másik karakterünkre váltottunk. Egy másik esetben Gohan végtelen ütéseibe ragadtunk, és nem tudtunk kiszabadulni.

forrás: Bandai Namco

És akkor ott van még a helyi többjátékos mód. Először azt mondták, hogy nem lesz. A hír azonnal csalódást okozott. Aztán a fejlesztők bejelentették, hogy mégis lesz, aminek örültünk. Most már tudjuk, hogy az osztott képernyős mód csak a Tér és Idő szobájában játszható. Ráadásul mindkét játékosnak különböző karaktert kell választania. A Dragon Ball-rajongók valószínűleg elnézik a hibákat. Ez logikus is a Sparking! Zero kapcsán, hiszen számukra ez a játék igazi kincs lesz. Pontosan ott folytatódik, ahol a sorozat 17 éve megszakadt.

Akinek nincs köze a Dragon Ballhoz, annak valószínűleg sokkal nehezebb dolga lesz. A rengeteg harcos – 100-nál is több karakter közül lehet választani – túlterhelő lehet. Játékmenet szempontjából a Sparking! Zero változatos: hol gyorsabb, hol lassabb. Ehhez hozzájárul a háromdimenziós világ is. Az automatikus kombinációk megkönnyítik a kezdők dolgát, míg a tapasztalt verekedők bonyolultabb kombinációkra is vállalkozhatnak. Az október 11-i megjelenéssel kiderül, hogy elég lesz-e ez egy szélesebb közönség eléréséhez.

(A cikk eredetileg a német pcgames.de oldalon jelent meg.)