Az év kooperatív játéka címet már most elvitte a Split Fiction

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a The Way Outtal beköszönő Hazelight Studio ismét megcsinálta az év legjobb kooperativ játékát a Split Fiction képében. Persze voltak elvárásaink, mert a csapat már az It Takes Two-val is akkorát dobbantott 2021-ben, hogy szinte minden valamirevaló díjátadón tarolt, a The Game Awardson pedig az év játéka címet is bezsebelték. A Split Fictionnel most nem egy mély érzelmekkel és családi problémákkal átitatott komédiát kaptunk, sokkal inkább két szemben álló eszmét, hatalmas adag humorral megtámogatva. A főszereplőket, Miót és Zoét partnerünkkel együtt irányítva kell hazajuttatnunk a digitális világból, különböző, de egymást kiegészítő eszközök segítségével, a lehető legváltozatosabb helyszíneken. Gyakorlatilag már az első 10 percben visszacsöppenünk a stúdió megszokott narratívájába, miszerint a történet során nem a cél, hanem az oda vezető út a lényeg, ez pedig a Split Fictionben hatványozottan igaz. És ez az út nem lesz rövid, már csak a terjedelmes sztori miatt sem.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Steam / Electronic Arts

Ezt a sztorit pedig főszereplőink írják, ugyanis a két hölgy személyében írónőket tisztelhetünk, akik arról álmodoznak, hogy egyszer kiadják történeteiket. A lényeg dióhéjban annyi, hogy mindketten részt vesznek egy vállalat új szimulációs programjában, aminek keretében letöltik kitalált történeteiket az elméjükből, a folyamat során pedig át is kell élniük saját kalandjaikat. Minden flottul megy addig, mígnem Mióban kételyek merülnek fel a kísérlettel kapcsolatban, majd egy hirtelen "baleset" folytán véletlenül másik karakterünk, Zoé programjába, pontosabban fantáziavilágába csöppen. És itt jön el az a pont, amikor a játék megmutatja, mennyire változatos világot fog elénk tárni, ahol egy percig sem lesz megállás, az unalom mint fogalom pedig megszűnik létezni. Ugyanis Zoé bohókás, egyfolytában szövegelő karakter, írói vénájának része a fantasy világ sárkányokkal, trollokkal, Gyűrűk Ura-beütéssel, míg Mio egy kimért, antiszociális személyiség, aki a sci-fiért rajong, így mindkét univerzumban lesz részünk bőven. A két szereplő személyisége szöges ellentéte egymásnak, és természetesen a poénok alapját ez szolgáltatja, megtámogatva a vizuális humorral és remek zenei aláfestéssel. Az összedolgozás élménye videójátékos formában ritkán élvezhető ennyire, a nehezebb pályák abszolválása pedig garantálja a heuréka érzést.

forrás: Steam / Electronic Arts

Nem szeretnénk spoilerezni, az előzetesekből az már kiderülhetett mindenki számára, hogy sárkányháton lovagolhatunk, varázsolhatunk, légdeszkázhatunk és még valódi űrcsatákat is átélhetünk, viszont ez még csak a felszín, és ahogy megszokhattuk, ismét lesznek elborult ötletek. A pályákon kívül maga a játékstílus is rendszeresen változik, így nem egyszer fogunk kapni fejezeteket különböző műfajokból. A Split Fiction folyamatosan tanítja meg nekünk a különböző mechanikákat, a mozgást és a tárgyak használatát, az irányítás és a gombkiosztások pedig egy az egyben a nagy elődöt tükrözik. Ahogy szokták mondani, a tökéletesen ne változtass. Sajnos ma már ki kell emelni, de külön öröm, hogy alig-alig döccen meg a játék, jelentősebb bugoknak pedig nyoma sincs konzolokon. Talán egy fokkal nehezebb lett, mint az It Takes Two, de ettől függetlenül szokás szerint pároknak is ideális, még akkor is, ha az egyik fél nagyon amatőr szinten áll a videójátékokhoz. Ez az a cím, ami valóságos addikciót kiváltva nagyon nehezen ereszti az embert, és nehéz elképzelni, hogy kooperatív játék kategóriában bárki letaszíthatja a trónról idén a Split Fictiont.