Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől – Kritika

Kérdéses, hogy mennyire van még közönségvonzó ereje ezeknek az életrajzi filmeknek, amelyeknél – a Marvel- és DC-produkciókhoz hasonlóan – futószalagszerűen jelennek meg élő és egykori ikonok életét vagy pályafutását feldolgozó alkotások. A 2019-es Bohém rapszódia még elég nagyot ütött, hiszen nemcsak a popkultúra egyik legemblematikusabb együttesének és frontemberének életét mutatta be, hanem a maga módján korszakalkotó is volt akkoriban. Azóta láthattunk filmet többek között Elvis, Amy Winehouse, Elton John, Bob Marley vagy épp Robbie Williams életéről is. Minden film másképp próbálta megfogni a történetet, hogy ne tűnjön egy kaptafára készültnek a többivel.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A mostani Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől szintén nem egy klasszikus életrajzi mozi lett. Bár visszavisz minket a kis Bruce gyerekkoráig, 1957-ig, a film inkább Springsteen 1982-es Nebraska című albumának koncepcióját mutatja be. Feleleveníti a depresszióval való küzdelmét és a világsztárrá válását megelőző közvetlen időszakot is, ahol nagy hangsúlyt kap az apjával való kapcsolata, amely az egész életére – és valamilyen szinten a karrierjére is – kihatással volt.

forrás: Fórum Hungary / 20th Century Studios

2023-ban jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című könyve, amely alapján készült ennek a drámának a forgatókönyve is. Rendezője Scott Cooper volt, akinek nevét legtöbben a 2015-ös Fekete mise című akciófilm kapcsán ismerhettük meg itthon. A direktor már az alkotás elején, egy videóköszöntőben kiemelte, hogy ez nem egy klasszikus életrajzi film lesz. A történet akkor játszódik, amikor Bruce fiatal zenészként a globális szupersztárság küszöbén állt, és küzdött, hogy összeegyeztesse a sikert múltja szellemeivel.

A címszereplőt Jeremy Allen White alakítja, akire sokan A mackó és a Szégyentelenek sorozatokból, valamint a Vaskarom című moziból emlékezhetünk. Bár elsőre furcsának tűnhetett, hogy pont őt kérték fel a főszerepre, már az első percekben meggyőzően hozza a Főnök jellegzetes mimikáját, mozdulatait és gesztusait – mind a színpadon, mind a privát életben. Így a kritikus szemek is megnyugodhatnak: jó választás volt. A film mellékszereplői szintén nagyszerű karakterszínészek. A menedzserét, Jon Landaut alakító Jeremy Strong ismét megmutatta, hogy mellékszereplőként is mindig maradandót tud alkotni, ahogyan tette azt a tavalyi Donald Trump-filmmel kapcsolatban is. Mellettük ott van még Bruce hangmérnökét, Mike Batlant megformáló Paul Walter Hauser, valamint Springsteen apját alakító Stephen Graham.

forrás: Fórum Hungary / 20th Century Studios

Bár Springsteennek rengeteg slágere volt az évtizedek alatt, a film – a bemutatott korszakot alapul véve – nem egy „The Greatest Hits”-mozi lett. Aki nem ízig-vérig Főnök-rajongó, annak talán ezek a dalok nem is lesznek ismerősek, így ami sok hasonló alkotásnál megvan – hogy együtt énekeljük a szereplőkkel a dalokat –, az most jószerével elmarad. A legismertebb dal pedig pont az, amelynek keletkezése bár feltűnik a filmben, valójában a cselekményt lezáró korszak után robban be a köztudatba, és indítja el Springsteent a világhírnév felé. Ez nem más, mint a Born in the U.S.A. című szám.

Ez a produkció határozottan nem egy klasszikus zenésfilm. Springsteen azon korszakát mutatja be, amikor már elindult egy bizonyos úton: megjelent The River című albuma, és befejezte az ahhoz kapcsolódó turnét. Közben azonban egyre erősebben kísértette a múlt. Apja alkoholista volt, és nem egyszer eljárt a keze is otthon. Ez a kis Bruce életében traumaként hatott, amely végigkísérte felnőtté válásának útját. Bár szerette az apját, mégsem tudta túltenni magát ezen. Éppen ezért ez a film egy konkrét művészi fordulópontot jelent. Egy sikeres előadó visszafordulását, belső monológját és alkotói kockázatvállalását mutatja be, hiszen maga is érezte, hogy ki kell adnia magából ezt a fájdalmat és haragot. Ehhez csak a zene és ez a korántsem mainstreamnek nevezhető album megalkotása járulhatott hozzá – ahelyett, hogy az „elvárt” úton haladt volna tovább. Nagy kockázatvállalás volt ez a részéről, de emberileg (és később, mint láthatjuk, szakmailag is) erre volt szüksége.

forrás: Fórum Hungary / 20th Century Studios

Izgalmas visszatekintés annak bemutatása, hogy a ’80-as évek elején milyen hangtechnikákat alkalmaztak. A produkcióban nagy hangsúlyt kap a „vissza a gyökerekhez” motívum is. Springsteen saját hálószobájában veszi fel az albumot, egy egyszerű, négycsatornás magnóra, New Jersey-ben. Az album – és így a film – nyers, akusztikus hangzással dolgozik: nem a stadionok fényével vagy a tömegzajjal, hanem az egyén, a belső küzdelem és a lecsupaszított lélek művészetével. A dalszövegeknek külön jelentőségük van, mivel a „tévelygő lelkekről” és az „érdemes hinni valamiben” kutatásáról szólnak.

Ez az alkotás nemcsak a csillogásról szól, hanem a „Mi van, miután siker van?” kérdésről is: hogyan dolgozza fel a művész a múltját, a belső szükségleteit és az elvárások terhét.

Bár a mozi egy ikonról szól, mégis végig az emberi oldalát próbálja bemutatni. Pont ezért lesz a film üzenetének fő magja az, hogy az önazonosság és a belső igazság fontosabb a külső elismerésnél.

forrás: Fórum Hungary / 20th Century Studios

A címválasztás sem véletlen. A Szabadíts meg az ismeretlentől nemcsak a hírnév mögötti válságra utal, hanem azokra a belső démonokra is, amelyekkel Springsteen – és általában minden alkotó ember – küzd. Ezek főként a kiüresedés, a bizonytalanság, vagy épp a kérdés, hogy „van-e értelme folytatni?”. Az alkotás csak akkor lehet hiteles, ha az ember képes szembenézni az ismeretlennel – önmagában is.

A Nebraska című album, ahogyan a filmben is elhangzik, tudatosan kerül minden csillogást – ahogyan ez a produkció is. Egy-egy pillanatot leszámítva nincsenek arénák, nincsenek hősies jelenetek: csak a zenész, a magnó és az üres szoba. Ezzel azt is üzeni, hogy a lényeg gyakran a csendben, a lecsupaszított pillanatokban születik meg.

A mozi másik fő üzenete az, hogy a művészet nem menekülés, hanem önfeltárás. A valódi alkotás az, amikor az ember lemerészkedik a saját „sötét pontjáig”, és onnan próbál hangot adni annak, amit ott talál. Nem azt kéri, hogy elmeneküljünk a fájdalomtól, hanem hogy merjünk belenézni, és onnan induljunk újra.

forrás: Fórum Hungary / 20th Century Studios

Összességében a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől nem egy klasszikus zenésfilm, hanem egy rocklegenda életének és karrierjének egyik legfontosabb korszakát bemutató alkotás. Bár nem csendülnek fel a legnagyobb és legismertebb Springsteen-slágerek, mégis olyan oldaláról mutatja be a Főnököt, amelyet eddig kevesen ismerhettek. Mélyebb mondanivalója jóval erősebb, mint az egyszerű szórakoztatásra való hajlandóság, így leginkább azoknak ajánlott, akik igazán nagy Springsteen-rajongók, vagy kedvelik a mélyebb, elgondolkodtató filmeket. Mindenesetre a színészi alakítások nagyszerű filmélményt nyújtanak, ahogyan a korszak zenei és technikai hátterét bemutató képsorok is.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!