A Szabadítsátok ki Willyt! bálnájának igaz története

A kardszárnyú delfinek a köztudatban veszélyes ragadozóként élnek, ám valójában nagyon ritkán jelentenek veszélyt az emberekre. A gyilkos bálna kifejezetten intelligens állat, miközben nem szolgál rá a nevére, ugyanis a természetben utoljára 1972-ben történt meg, hogy egy példány emberre támadt, ám az az eset sem volt halálos végkimenetelű. Igaz, a nagy fehér cápákkal például kevésbé bánnak gyengéden:

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Manapság is vitákat generál a delfináriumok létjogosultsága, ugyanis nincs akkora méretű medencék kiépítésére lehetőség, ami valóban elegendő lenne egy kifejlett bálna életfeltételeinek teljes körű biztosítására. A közelmúltban több hasonló jellegű szórakoztatóipari vállalkozás jelentette be működésének megszűnését, és az állatok szaporítását is megtiltották. Próbálkoznak más megközelítést alkalmazni, például természetes körülmények között bemutatni ezeket a rendkívül értelmes élőlényeket.

A korábbiakban már összeállítottunk egy listát a leghíresebb állati szereplőkről, akiknek filmjeire mindig jó szívvel emlékszünk. Egy volt közülük az 1993-ban megjelent Szabadítsátok ki Willyt! is, ami egy kedves családi filmként vonult be a köztudatba. A történetben egy árva kisfiú elhatározza, hogy megmenti újdonsült barátját, mielőtt az állat gonosz tulajdonosa végezne vele. A valóságban Keikónak hívott bálna élete nem volt sokkal jobb, mint ahogy azt a moziban láthattuk. A kardszárnyú delfin születését nagyjából 1977 környékére teszik. 1982-ben vásárolta meg egy kanadai állatkert, azonban tehetségtelennek tartották, így hamar túladtak rajta, három évvel később pedig már Mexikóvárosban mutogatták a közönségnek.

A filmben való szereplésre végül őt találták alkalmasnak, és a nagy siker hatására Keikóból is hatalmas sztár lett. Mesébe illő története ellenére valójában a fogságban tartott időszaka nem sokban különbözött filmbéli alteregójáétól. Miután a delfináriumok egyre kisebb népszerűséggel bírtak köszönhetően a filmnek is, létrehozták a Free Willy Alapítványt. Végül Keiko az állatvédők hatására az alapítványhoz került, akik építettek neki egy nagy tengeri akváriumot, azonban addigra már nem volt jó fizikai állapotban a kardszárnyú delfin.

Keiko a 2000-es évek elején már Izlandon élt, miután áttelepítették. Jóval nagyobb területen mozoghatott, mint korábban, mivel próbálták visszaintegrálni társai közé. Bár csatlakozott a többi bálnához, sokkal jobban kedvelte az emberek társaságát, emiatt aztán Norvégia partjainál kötött ki, ahol halászhajókat követett, és közben a turisták is felfedezték maguknak a korábbi filmsztárt.

Ezután az állatot átköltöztették egy fjordba, így újra emberi gondozásba került, viszont bármikor lehetősége volt kimenni a nyílt vízre, amit azonban ő már nem akart. Számára a családot az emberek jelentették, ezért a közelükben akart maradni. Keiko végül 2003-ban pusztult el, 26 évesen, ami nagyon fiatal kor egy kardszárnyú delfin esetében.

Ha szeretted a filmet, és még több állatos mozit néznél: