Szakmák, amik eltűntek a modern kor beköszöntével

A modernizáció és a városiasodás előrehaladtával sok olyan szakma merült feledésbe, ami régen a mindennapi élet részét képezte. Bár ritkaságszámba megy, Magyarországon még ma is találkozhatunk "tejesemberekkel", akiknek feladatköre vajmi keveset változott. Annak idején minden faluban volt legalább egy olyan illető, akihez a nép eljárhatott friss tehéntejért reggelente, aminek ízét meg sem közelítik a ma boltokban kapható társai. Több mesterség átformálódott az idők során, igazodva a kor elvárásaihoz, viszont voltak olyanok is, amik szinte nyomtalanul eltűntek. A továbbiakban felidézünk néhány szakmát, amire nagy hatással volt az idő múlása.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Lámpagyújtogató

Régen eleinte faggyúgyertyákkal és olajmécsesekkel világították meg az utcákat, amiknek meggyújtásáért és eloltásáért minden reggel és este a lámpagyújtogató felelt. A 19. században a gázvilágítás elterjedésével aztán egy hosszú bottal járták az utcákat, aminek segítségével kinyitották vagy elzárták a gázcsapot. A lámpák karbantartásáért is ők feleltek, azonban az elektromos világítás elterjedésével a szakma teljesen megszűnt.

Pákász

Mindenképp említsük meg Matula bácsit, vagyis Bánhidi Lászlót a Tüskevárból. A pákászok életét a legkönnyebb a felsorolt mesterségek közül romantizálni, elvégre igazi vadregényes foglalkozásnak számított. A lápvidékek lecsapolása előtt a mocsarak környékén nádkunyhóban élő pákászok szinte mindent csináltak, amit lehetett. Halat és vízimadarakat fogtak, gyógynövényeket szedtek, és sokszor még a piócákat is ők gyűjtötték az orvosok számára.

forrás: IMDb / Fény Film Kft.

Üstfoltozó

A fogyasztói társadalom egyik ismérve, miszerint ha valami tönkremegy, azt ki kell dobni. A múlt században azonban egyáltalán nem így vélekedtek az emberek, ezért ha egy fazék, lábas vagy bogrács kilyukadt, a legjobb szakembert keresték fel a megoldás érdekében. Ezt a szerepet az üstfoltozók töltötték be, akik a legproblémásabb eszközöket is képesek voltak megjavítani.

Bognár

Ma már autónkat szervizbe visszük, a lovaskocsik korában viszont elengedhetetlen volt a kerékgyártók munkája. A szekerek és eleinte a kocsik is fakerekekkel voltak felszerelve, és ez volt leginkább igénybe véve a közlekedés során. A bognár gyártotta, és javította is a kerekeket, és sokszor a hintókészítők is közülük kerültek ki. Emellett folyadék tárolására alkalmas eszközöket is készítettek, mint például hordókat, puttonyokat. A szakma apránként modernizálódott, például a lemez elemek felhasználásával, de idővel szinte teljesen kikopott a köztudatból.

Takács

A takácsok szövőszékeiken ülve fonalból készítették a különböző textíliákat, szőnyegeket, abroszokat, valamint a végvásznakat is, amiből aztán a háziasszonyok maguk vágták ki a megfelelő méretű lepedőket. Megvarrták a kilyukadt, elkopott ruhákat, és bár hagyományos népi mesterségnek számít, akadnak olyanok, akik ezt a munkát végzik a mai napig.

Vándorüveges

Az üvegesek általában faluról falura vándoroltak, hátukon cipelve hatalmas batyujukat, amikben üvegtáblák sorakoztak. A településeket bejárva felkeresték a betört ablakú parasztházakat, és a táblákból méretre kivágott üveglappal cserélték ki őket. Tükröket, befőttesüvegeket és poharakat is sokszor árultak.

Teknővájó

Ami ma a mosógép és a mosogatógép feladata, az régen a fából készített teknőké volt. A rönkökből megformált, majd alaposan kivájt teknőkben tisztították az edényeket, valamint a ruhákat is ezekben mosták. Az elég nehéznek számító teknőket aztán felváltották a sokkal könnyebb, bádogból és lemezből készült kádak, ezzel pedig a mesterség sorsa is megpecsételődött.