Szebényi Dániel visszatalált

A kétrészes koncert első felében a tavaly novemberben bemutatott Nap és a Hold c. album dalai, a második részben pedig LGT-darabok hangzanak el. Erre az estére a hajó egy 424-es csatahajóvá alakul, így teremtve kapcsolatot a különböző zenei korszakok és műfajok között.

„A 424-es csatahajó az LGT Mozdonyopera című lemezén szerepelt. Ez a lemez ’97-ben jelent meg, miután a zenekar bement a Friderikusz Show-ba és bejelentették, hogy aznap éjféltől dedikálják az új kiadványt, amit teljes titokban készítettek el. Az apukám fogta magát és éjszaka beállt a sorba, megvette, hazahozta, és másnap láttam, hogy ott van ez a csodálatos sárga borítós lemez, van rajta egy nagyon érdekes hajó-repülőgép-vonat-autókeverék, ez pedig elképesztő élmény volt nekem. Az, ahogy elindul a Mozdonyrádió, szerintem minden idők egyik legjobb progresszív rock indítása. A mai napig elsírom magam rajta! Ezek azok a dalok, amik igazán meghatározták azt az időszakot. Nem értettem a dalszövegeket, de egész egyszerűen magával ragadott az a sodró lendület, az a zakatolás, az energia, meg az az »easygoing« muzsikusság, ami áradt ebből az egészből. Valahogy ismerős volt, és egyben ismeretlen.”

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Vajon lehet-e cél, hogy reprodukáljunk közel harminc évvel ezelőtti élményeket? Nem válik-e elcsépelt tribute-kísérletté egy ilyen projekt? Mit ad a közönségnek és mit ad a zenekarnak ez az este…

„Az a célom, hogy ugyanúgy érezzem magam, mint amikor meghallgattam ezeket a dalokat. És mindenki ezt keresi, próbál belehelyezkedni, mert teljesen más a felállás. Két gitár van nálunk, nincs annyi szinti, és egyedül zongorázom. De ettől függetlenül a mag ugyanaz. Felvettük a próbákat, hallgatom vissza a felvételeket, és újra kisgyerek vagyok. Nekem ez elég. Remélem, hogy majd azok az emberek is így lesznek vele, akiknek ilyen élményeik voltak az LGT-vel kapcsolatban.”

A két felvonás kérdése szintén izgalmas. Ma már inkább csak a klasszikus koncerteken tartanak szünetet. A színházi légkör megteremtése vagy technikai igények alakítják így az estét? És vajon megszakítható-e a nézőtéri flow-élmény?

„Ennek két egyszerű oka van. Az egyik az, hogy én nagyon szeretek sokat játszani egy koncerten, akár két és fél órát. Általában ennél többet próbálunk, akkor miért ne játsszunk többet? És szerintem a közönség is kibír ennyi időt. A mi műfajunkban nem használunk semmilyen háttérsávot, nincsenek backing trackek, minden, amit játszunk, ott kezdődik és ott is ér véget. Ebben a műfajban nagyon fontos, hogy bemelegedjünk. És mielőtt nekifutunk a nagy falatnak, hogy tisztelegjünk a kedvenc zenekarunk előtt, illik eljátszani a nemrég elkészült nagylemezünket is. Kvázi saját magunk előzenekara leszünk. A Dream Theater csinálta azt, hogy fogta magát és eljátszotta az Iron Maiden The Number Of The Beast c. lemezét, majd utána a saját dalaikat. Ez nekem nagyon bejön! Sok improvizáció, spontán momentumok, ugyanaz vonz minket is. Szóval ez az egész a zenéről szól, ez a zene ünnepe lesz.”

Szebényi Dániellel az a formáció áll színpadra, amely a European Blues Union Challenge döntőjében is szerepelt, és amivel a zenész jelenleg is európai bázisát építi.