Szökés az Alcatrazból, avagy egy filmbe illő mesterterv igaz története

A San Francisco-öböl közepén található aprócska szigetet eleinte világítótoronyként, majd katonai erődítményként használták. Később sem hagyták elenyészni a masszív betonépületeket, és ahogy az köztudott, 1934-től 1964-ig fegyházként funkcionált. Azért is esett a választás a hasznosítás ezen módjára, mivel még a legbefolyásosabb bűnözőknek sem volt esélye arra, hogy önerőből vagy bárminemű segítséggel kijussanak a szigetről. A számos őrtorony, a négy méter magas szögesdrót kerítés, az elképesztően erős áramlatok és a part körüli tűéles sziklák miatt az elítéltek többségében még csak a szökés gondolata sem merült fel. Az a kevés vállalkozó, aki mégis megpróbálta a lehetetlent, már félúton visszafordult, aki pedig tovább merészkedett, annak pár napon belül a parti őrség vagy a búvárok megtalálták a holttestét.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Akadt azonban három, pontosabban négy fickó, akik olyan tervet eszeltek ki, ami a filmvásznon is megállná a helyét. Teljesítményüket semmi esetre sem szeretnénk romantizálni, elvégre elítélt bűnözőkről van szó, azonban a sziget fogvatartottainak jelentős részéhez képest pitiáner gazembernek számítottak. A csapat agyát, Frank Lee Morrist fegyveres rablásért ítélték el, Allen West sokszoros visszaeső autótolvaj volt, a testvérpár, John és Clarence Anglin pedig boltokat rabolt ki zárás után. Egyikük sem tekinthető nagy halnak, ezért nem kerültek a legszigorúbb szárnyba a popkultúrában Sziklaként elhíresült börtönben, azonban ez semmit nem von le "érdemeikből".

Úgy hozta a sors, hogy mindnyájan szomszéd cellákba kerültek, Morris pedig kapott egy fülest az egyik elítélttől, miszerint zárkáik hátsó fala mögött egy használaton kívüli folyosó található. A csapat remekül kiegészítette egymást, ugyanis Morris rendkívüli intelligenciája mellé társult West tehetsége a zárak feltöréséhez, míg az Anglin testvérek remek úszók voltak, lévén egy, a San Franciscó-i öbölhöz nagyban hasonlító helyen nőttek fel. A mesterterv az étkezőből eltulajdonított kanalakkal kezdődött, mivel Morris észrevette, hogy a zord időjárás és a páratartalom kikezdte a börtön falait.

forrás: Wikipedia / US Federal Government

John Anglin, Clarence Anglin, Frank Morris

A négy rab szép lassan nekilátott kiszélesíteni az evőeszközökkel a mosdókagyló alatti szellőzőnyílást, amit a nappali órákban a fal színével egyező, festett kartonpapírral takartak el. Még fűrészlapokat is loptak a karbantartó műhelyből, Westnek pedig sikerült készíteni egy amatőr fúrógépet egy porszívó motorját felhasználva. Jogosan merül fel a kérdés, hogy nem vették észre a zajos műveletet az őrök, de Morris erre is talált megoldást. A rabok szabadidejükben zenélhettek is, így ő harmonikatudását kihasználva a műveletek alatt folyamatosan énekelt, miközben a hangszeren játszott. Tegyük hozzá azt is, minden egyes eszköz "beszerzése" hónapokig tartott, épp úgy, ahogy az aprólékos munka is.

Miután sikerült átjutniuk a szellőzőnyíláson, nem kapkodták el a dolgokat, ugyanis hátravolt még a legfontosabb dolog, egy csónak megépítése. Napokig dolgoztak a terv további részletein, minden egyes éjjel egyre több információt gyűjtve a menekülési útvonalakról és a lehetőségeikről, miközben egyesével lopták el a kültéri munkák során használt esőkabátokat és több mentőmellényt. A már jól ismert karbantartóműhelynek nagy hasznát vették, így az összeeszkábált evezőhöz is onnan szerezték a faanyagot. Vélhetően az is közrejátszott a lépésről lépésre haladó terv sikerességében, hogy nem számítottak hírhedt és balhés elítélteknek, így nem igazán kerültek az őrök fókuszába.

forrás: Wikipedia / Benlechlitner

Ettől függetlenül persze megoldást kellett találni arra, hogy a lámpaoltás utáni ellenőrzések során az őrök ne vegyék észre, hogy éppen a hátsó folyosón tevékenykednek. Zseniális húzásként műfejeket készítettek a kikapart betonpor, szappan, fogkrém, vécépapír és a hajvágások után maradt hajszálak felhasználásával. A szökés éjjelén is gondosan elhelyezték a műfejeket az ágyukban, a takarót kibélelték, így az ellenőrzésnél az őrök szokás szerint konstatálták, hogy minden rendben van.

1962. június 11-én éjjel aztán elérkezett a várva várt pillanat, azonban miután kijutottak a tetőre, West meggondolta magát, és visszafordult. Nem szólt az őröknek, a későbbiekben azonban az ő vallomásából derültek ki a terv részletei. Morris és az Anglin testvérek az őrtornyok fényének vakfoltjait kihasználva settenkedtek az éjszaka leple alatt. Mivel West a további eseményekről már nem tudott beszámolni, csak annyi biztos, hogy sikerült a három férfinek átmásznia a négy méter magas szögesdrót kerítésen, és még a házi gumicsónakot is sikerült összeeszkábálniuk. Utóbbi azért biztos, mert a bűnözők csónakját a másnapi hajtóvadászat során megtalálták a közeli Angyal-szigeten, az evezővel együtt.

forrás: Wikipedia

A mai napig nem derült ki, hogy sikerült-e átjutniuk San Fransiscóba, de a hatalmas hírverés után néhányan jelentkeztek, miszerint a szökés másnapján látták Morrisékat egy kék Chevrolet-ben. A Humboldt Times és a San Francisco Examiner lapok nem sokkal később megerősítették, hogy épp aznap loptak el egy kék, megegyező típusú autót a városban. Az óriási felhajtás során egyre több részlet derült ki, többek között jelentkezett Morris unokatestvére is, aki azt állította, hogy tudomása szerint rokona több ízben intézett kenőpénzt az Alcatraz őreinek. Ami biztos, hogy a raboknak óriási előnyük volt az üldözőikkel szemben, így a keresési terület hatalmasra nőtt, emiatt pedig az FBI egyik férfit sem találta meg.

A hatóságok álláspontja szerint a három férfi bizonyosan belefulladt a vízbe, ezzel szemben állítólag 1965-ben arról tájékoztatták J. Edgar Hoovert, az FBI akkori vezetőjét, miszerint John Anglin Brazíliában tengeti mindennapjait. Az elmúlt hatvan évben számtalan dokumentumfilm foglalkozott a hihetetlen szökéssel, még családtagok bevonásával is, de sosem sikerült pontot tenni az ügy végére. Vélhetően nem is fog kiderülni, miként végződött a három férfi sorsa, de az biztos, hogy az elszántságuk és a találékonyságuk egy nem mindennapi történettel gazdagította a kriminalisztika történetét.