Tabár István: „A dal egy versenyautó, az előadó pedig a versenyző"

2024-ben az Artisjus Önnek ítélte a Könnyűzenei Alkotói Életműdíjat. Mit jelent ez a díj az ön számára?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

2023 novemberében lettem 60 éves, és ez kiváló alkalmat adott arra, hogy bejelentsem, szeretném lezárni zenész-dalszerző pályafutásomat. A 80-as évek közepétől, 40 éven át foglalkoztam dalok komponálásával, szövegírással. Úgy éreztem, teljesebbé már nem tudnám tenni az életművemet, és a csúcson akartam abbahagyni. Nagyon jó érzés, hogy az életemnek az aktív, zeneszerzői, dalszövegírói korszakát elegánsan tudtam lezárni az Artisjus életműdíjnak köszönhetően. A bennem megszületett elhatározásnak, hogy visszavonulok, ez adott egy szép keretet.

Miért döntött úgy, hogy életének egy jelentős szakaszát, zenei pályafutását lezárja?

Négy generáción keresztül képes voltam a folyamatos megújulásra, imádtam a „kaméleonságot”, hogy rá kell éreznem az egymást követő előadók stílusára, és ezzel összhangban komponáljak számukra dalokat. Mindig is úgy tartottam, hogy a dal egy versenyautó, az előadó pedig a versenyző, és ha megvan az összhang közöttük, akár Forma-1-es bajnokká is válhatnak együtt (nem árulok el titkot, hogy az én versenyautóm a Trabant).

Mostanra azonban egy olyan generáció növekedett fel, akik Azahriah-t és Beton.Hofit hallgatnak, és már annyira messze állnak tőlem életkorban, hogy elérkezettnek láttam a pillanatot a staféta átadására. Ezt a korszakát az életemnek sikerült elegánsan lezárni. Persze azért vannak olyan megbízások, amelyekre ezután sem mondok nemet, de ezek kivételes események. Ilyen lesz például az Első Emelet és az Exotic koncertje idén augusztus 20-án a Tabánban. Ott örömmel lépek fel újra a színpadra billentyűsként.

Melyek voltak zenei pályafutása legfontosabb mérföldkövei?

Szakmai pályafutásom kezdetét a mai napig az 1986-os Aorta- (Amatőrök Országos Rock Találkozója) nevezéshez kötöm, amikor az Exotickal elnyertük az első helyet. A zenekarral olyan slágerekkel robbantunk be a köztudatba, mint a Trabant vagy a Nézz rám, tizedes. A 90-es évektől olyan zenei formációk alapításában működtem közre zenei producerként, mint a Happy Gang, a Kozmix, a TNT vagy az Emergency House. Mindemellett közel 140 videóklipet rendeztem, többek között Keresztes Ildikónak, Katona Klárinak, a Roy és Ádám zenekarnak és gyerekkori példaképemnek, Balázs Fecónak.

Több mint 300 szerzeményem született a 40 év alatt és büszke vagyok rá, hogy azok igazi örökzöldekké váltak, a mai napig játsszák őket rádióban, televízióban és hallgatják őket a neten nemcsak az idősebbek, de a fiatalok is. A pályafutásom során több mint 25 előadónak írtam dalokat, dalszövegeket, az utolsó 15 évben többek között Freddie-nek, Kállay-Saunders Andrásnak, Tolvai Renátának, Cserpes Laurának, Radics Giginek, Kökény Attilának, valamint Peter Srameknek.

Maradt még önben olyan terv, amit nem tudott megvalósítani, vagy ilyen értelemben is szép, kerek az életműve?

Amit elhatároztam, azt háromszorosan-négyszeresen valósítottam meg. 20 évesen a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mennyi mindent érek el a pályafutásom alatt. Hiányérzet egyáltalán nem maradt bennem, annyi mindent éltem meg az elmúlt 40 évemben.

Négy generációt szolgált ki dalokkal, dalszövegekkel. Miben voltak mások ezek a generációk, mennyiben változott meg a kezdetek óta a zeneipar, a stílus, az igények, a trendek?

A zenei trendek épp olyanok, mint a divatirányzatok és a trapéznadrág: egy időre elfelejtjük őket, hogy aztán újra elemi erővel robbanjanak be a köztudatba, újra meg újra visszatérünk egy-egy stílushoz. Amikor a pályafutásomat kezdtem, két irány volt uralkodó, a pop- és a rockzene. Aztán jött a techno és az underground a 90-es években, majd a zenei irányok szofisztikálódása és egy nagy kanyar után ismét visszatértünk az élőzenéhez, a természetes hangzáshoz. A mai fiatalok újra felfedezték maguknak a 70-es, 80-as évek, a populáris, újhullámos rock hangzásvilágát.

Mivel foglalkozik most, milyen irányba fordítja a kreatív, alkotó energiáit?

1986-ban diplomáztam építészként, de a már említett versenynek (az Aortának) és az ott elért dobogós helynek köszönhetően a diplomám bekerült egy fiókba, és hosszú éveken át, egészen a covidjárvány kitöréséig ott is maradt. A pandémia, mint tudjuk, eléggé beszűkítette az előadóművészek lehetőségeit, és ez engem is negatívan érintett. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy visszakanyarodnék az eredeti szakmámhoz. Most éppen egy százéves épület újjáépítésén dolgozom. A kihívások, a kreatív alkotás az építészszakmában is jelen vannak, itt is egy meghatározott adottságú objektumból kell a lehető legjobbat kihoznom. Szeretem megtalálni az utakat, amelyek a megoldáshoz vezetnek. Az életem mindig is erről szólt, és ez ezután sem lesz másként.

Az InStyle Men friss, tavaszi-nyári számában nemcsak Tabár Istvánról olvashatsz. Számos érdekes, izgalmas témát találhatsz a csúcsteljesítményekhez kötődően, legyen szó zenéről, filmről, sportról vagy az élet más területeiről! Keresd az újságárusoknál!

forrás: InStyle Men