Taylor Sheridan: a cowboy-forgatókönyvíró, aki bármihez nyúl, az arannyá válik
Egyszerre forgatókönyvíró, rendező és színész, nem mellesleg pedig a Yellowstone-univerzum megteremtője.
Taylor Sheridan a Yellowstone sorozattal letarolta a tévéipart, a stúdióktól pedig ma már gyakorlatilag azt kér, amit akar. Személyiségét hűen tükrözi, hogy sikerei előtt sem engedett elképzeléseiből, a produkciós cégek akaratának ellenére sem. Sheridan nélkülözés közepette is addig házalt a forgatókönyvekkel, amíg egy gyártó rá nem bólintott arra, hogy változtatások nélkül viheti képernyőre az elképzeléseit. A régi vágású cowboy annak a szegénylegénynek az archetípusa, aki a nehézségek közepette indult útnak, hogy meghódítsa a világot.
Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!
Követem!Sheridan mindig kendőzetlen őszinteséggel, a szenzitívebb szemlélettel rendelkezők számára már-már nyersen hozta a világ tudtára az elképzeléseit. Nyilatkozataiból egy magányos srác képe rajzolódik ki, aki egy texasi ranchon nőtt fel, állatokat gondozva, távol a civilizáció nyüzsgő forgatagától. Minden bizonnyal nem volt felhőtlen gyerekkora, szülei válása után édesanyjánál maradt a birtokon, amit nem sokkal később elvesztettek hiteltartozások miatt.
Az egyetemi tanulmányok helyett alkalmi munkákat vállalt, nem volt távlati jövőképe, de a színészkedés mindig érdekelte. Austinban aztán teljesen véletlenül felfigyeltek rá, egyúttal pedig fel is kérték, hogy látogasson el egy reklámfilm castingjára. A meghallgatásra kettesével mentek be a jelentkezők, de Sheridant annyira idegesítette az őt folyamatosan vegzáló társa, hogy cowboy módjára egyszerűen intézte a dolgot, és szó szerint kiütötte. Persze ahogy az a mesében lenni szokott, meg is kapta a lehetőséget, a későbbiekben azonban nem termett sok babér számára a szakmában. Többnyire kisebb szerepekben tűnt fel olyan sorozatokban, amik hazánkban sem arattak osztatlan sikert. Egy korábbi interjújában arról mesélt, hogy ez volt az az időszak, amikor a legmagányosabbnak érezte magát, miközben sem New Yorkban, sem Los Angelesben nem találta a helyét.
Sheridan már közeledett a negyvenhez, amikor kisebb áttörést jelentett számára a Kemény motorosok egyik állandó mellékszerepe. Nem kellett sok idő számára, hogy ráeszméljen, ebben a formában nem fogja tudni eltartani családját azon a színvonalon, amit ő elképzelt. Felesége végül a spórolt pénzükön vásárolt egy forgatókönyvíró-programot, ugyanis hitt a férje elképzeléseiben, aki bombázta házastársát a jobbnál jobb ötletekkel. A legjobb ötlet talán mégis az volt, hogy férjét terelgetni kezdte álmai útján, ugyanis Sheridan mindössze fél év alatt írt meg három olyan kerek forgatókönyvet, ami sok tapasztaltabb kollégának évekbe tellett volna. Név szerint a Sicario - A bérgyilkosét, ami az elmúlt húsz év egyik legjobb akciófilmje lett, A préri urait, amit Oscar-díjra jelöltek, valamint a Wind River - Gyilkos nyomont.
Utóbbiban már a rendezést is elvállalta, a kerek történeteihez pedig saját tapasztalatai és élményei adták az alapot. Már a Sicarióban megjelentek Sheridan jellemző stílusjegyei, amik a későbbi sorozatai során is visszatérő motívumokká váltak. A családi birtok, a jó és a rossz közötti határvonalak elmosása, a karakterek különleges árnyalása mind-mind a showrunner remekül működő eszközei közé tartoznak. Persze nemcsak a rá jellemző szimbolika, hanem a személyisége is hamar kiütközött munkája során, ugyanis még a Sicariót rendező, a Dűne-filmek atyjaként ismert Denis Villeneuve sem tudott hatni rá. A rendező megkérte Sheridant, hogy írja át a forgatókönyvet, aki életében először és utoljára variált némiképp saját elképzelésein. A filmes sikerei után már senki nem kérdőjelezte meg Sheridan forgatókönyveiben rejlő lehetőségeket, így aztán jöhetett pályájában egy olyan stílus felelevenítése, amiről azt hitték a nézők, hogy már teljesen feledésbe merült.
A Yellowstone-nal egy olyan neo-western került a tévénézők étlapjára, ami organikusan terjedve indult világhódtó útjára, hogy aztán végállomásként Amerika legnézettebb sorozata legyen. A Dutton család kálváriáját bemutató sorozat középpontjába természetesen egy birtok kerül, ami nem mellesleg Amerika utolsó magánkézben levő ranch-a. A családon belüli ellentétek és a pénzéhes befektetők által ostromolt birtok objektíven túlhasznált motívumnak tűnik, de Sheridan megoldásaival, előtérben Kevin Costnerrel, háttérben pedig a montanai tájjal valahogy minden összeáll. A nézőbázis eleinte nem tűnt nagynak, aztán ahogy szájról szájra terjedtek a sorozat minőségéről zengő ódák, megjelentek a tömegek, majdhogynem évadonként duplázva a nézőszámot.
A siker következtében a ranch története tovább bővült, így a Yellowstone két leágazást is növesztett magából, miközben Jeremy Rennerrel közös munkájára, a Kingstown polgármesterére is volt ideje. Megjelent az 1883, ami előzményként szolgált, a sztori pedig a Dutton család Montanában való letelepedéséről szólt. Az 1923 cselekménye az 1883 és a Yellowstone közötti éra történetét meséli el, egybekötve a nagy gazdasági világválság és a szesztilalom idejével. A neo-western cowboy-drámát kisujjból kirázó Sheridan gyakorlatilag egy saját miniuniverzumot épített, aminek sikerét a hollywoodi színészek is érzékelték.
Harrison Ford és Helen Mirren az 1923-ban szerepelt, és mindketten meg voltak róla győződve, hogy az egyik legjobb munkájuk volt karrierjük során. A 2022-ben indult Tulsa királyában Sylvester Stallone-t láthattuk első tévés főszerepében, ahogy a börtönből frissen szabadult maffiózóként próbál egy bűnszervezetet alapítani. Sly állítólag azonnal igent mondott a felkérésre, amint megtudta, hogy a Yellowstone-univerzum megteremtőjének van köze a projekthez, holott Sheridan csupán az alapötletet szolgáltatta, egyébként pedig producerként tevékenykedett. Nicole Kidman, Harrison Ford, Jeremy Renner, Kevin Costner és Helen Mirren csupán néhány személy arról a listáról, ami egyre jobban bővül. Egy olyan listáról beszélünk, amire csak Sheridan írhat tollal, de ma már alig akad olyan színész, aki ne akarna odakerülni a lapokra, tekintve a garantált sikert és a remek szerepeket.
Bár Kevin Costner már elhagyta a Dutton-ranchot, és a Yellowstone is a fináléjához közeledik, abban biztosak lehetünk, hogy Sheridan nem fogja elhanyagolni saját univerzumát. Hamarosan meg is kezdődnek a The Madison munkálatai, amit a showrunner egy Yellowstone spin-offnak szán, a hírek szerint pedig második évadot kap az 1923 is. Tekintve Sheridan üstökösként ívelő karrierjét, nem valószínű, hogy bármilyen projektjére nemet mondjon egy stúdió, ezt az érdemet pedig csak magának, a kitartásának, és az elveihez való ragaszkodásnak köszönheti. Állítása szerint még tengernyi ötlete van a jövőre nézve, ami a filmes és sorozatos projektjeit illeti, ebből pedig az ő esetében szerencsére nemcsak a stúdiók profitálhatnak, hanem mi, vagyis a közönség is.
Bruce Willis diagnózisa óta először mutatkozott nyilvánosan
Egyenruhásoknak köszönte meg az erőfeszítéseket, amelyeket a Los Angeles-i tűzvész elleni védekezésben tesznek.
De Niróval néz szembe De Niro ebben az új gengszterfilmben
A The Alto Knightsban nagyon érdekes koncepció mellett tér vissza a műfajhoz a színészlegenda.
A Playstation már a következő lépésedet is tudja
A mesterséges intelligencia már azelőtt kitalálja, mit akarsz csinálni egy videójátékban, hogy a kontroller gombját érintenéd.
Plüss szívecskék Valentin-napra? Adj inkább élményt helyette
Közeleg a Valentin-nap, és újra itt van az ideje a szokásos kérdésnek: mit adj a kedvesednek? Egy újabb plüss szívecskét, esetleg csokoládét? Túl kiszámítható! Mi lenne, ha idén valami igazán különleges ajándékkal lepnéd meg a partneredet? A válasz: tantra masszázs! És hogy miért érdemes ezt választanod? Tarts velem, és fedezd fel, hogyan válhat egy ilyen masszázs a legemlékezetesebb Valentin-napi élménnyé!
Farmer helyett! Nicholas Hoult nadrágja 2025-ben erősen kihagyhatatlan lesz majd
Nicholas Hoult összeállítása annyira jól sikerült, hogy bebizonyította, messze nem kell annyira tartani ezektől a daraboktól.
10 remake, ami jobban sikerült, mint az eredeti film
Közkeletű vélekedés, miszerint egy remake film sosem érhet fel az alapjául szolgáló műhöz, és valljuk be, a legtöbb esetben ez az állítás megállja a helyét, de most elhoztuk az ellenpéldákat.