Tudtad, hogy a Tejútrendszer épp ütközni készül egy másik galaxissal?

A galaxisok méreteit éppúgy, ahogy az univerzumét, lehetetlen számokban kifejezni. Csak számok, mögöttük rengeteg nullával, amit az ember képtelen hova rakni a fejében. Konstatáljuk, hogy igen, valószínűleg bazi nagy távolságokról beszélünk, elvégre az univerzum még tágul is, így hát a kiterjedése végtelen. Csak feltételes módban, ha meghatároznánk az univerzum végét azzal a ponttal, amit jelenlegi technológiánkkal még érzékelünk, meglepő eredményeket kapnánk. Ebben a formában, ha a bolygónk jelképezné a feltételes, méretekkel rendelkező univerzumot, a mi Naprendszerünk még egy hangya méretét sem érné el a Föld felszínén. Nem hiába a mondás, miszerint csupán porszemek vagyunk a világegyetemben, amire a galaxisok ütközése is kiváló példa.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Otthonunkhoz viszonyítva a Tejútrendszer galaktikus korongjának széle is elképesztően messze van. Az egész rendszer gömbhalmazokba tömörült csillagokból, az anyagalaxisból és az általa fogságba ejtett törpegalaxisokból áll. A több milliárd tonna anyag kölcsönhatását és a galaxis peremének szélességét emiatt csupán a háttérkvazárok által elnyelt fény mennyiségének megmérésével képesek megállapítani a NASA csillagászai. A számítások alapján a közelmúltban arra jutottak, hogy az Androméda-galaxis pereme már súrolja a Tejútét. Hiába szól bele viszont a gravitáció a játékba, mint az univerzum állandó tényezője, így sem kell megijedni, ugyanis a galaxisok külső spiráljainak egybeolvadására az új adatok szerint még hárommilliárd évet kell várni.

Kozmikus léptékben is nagyon távoli a hárommilliárd év, de még ha létezni is fog az emberiség, akkor sem az 1 millió km/h sebességgel felénk tartó Androméda-galaxis fog végezni velünk. Sőt, rengeteg tudós úgy véli, az élet kialakulásának alapfeltétele az ilyen kozmikus esemény, és a Naprendszer is a Nyilas törpegalaxis és a Tejút találkozásából született. Bár az Androméda méretét tekintve jóval nagyobb hatást fejtene ki a Tejútrendszerre, mint a Nyilas, így is elenyésző az esélye annak, hogy fizikális ütközésekre számíthassunk a folyamat során. Mindezt úgy, hogy becslések szerint 400 milliárd csillag lehet a galaxisunkban, a többi égitestről, bolygókról, holdakról, aszteroidákról nem is beszélve. Ez nem másnak köszönhető, mint az űr végtelenjének hatalmas távolságai, matematikailag tehát nagyon alacsony rá az esély, hogy ez a találkozás egyszer majd a Naprendszer vesztét okozza.